05/09/2026
Nincs áramszolgáltatás. Sem vezetékes víz, sem csatornahálózat, sem gáz. Télen fával fűtök. Az elmúlt négy év során - amelyből kettőt jurtában töltöttem - nem volt szükség arra, hogy külső forrásból szerezzek be tüzelőanyagot. A területen épp elég az idős, nagy fa, amelyek időről-időre levedlik elszáradt ágaikat, azok aztán hatalmas robajjal érnek földet több darabban. A patak mentén is sok az elhullott fa, szóval gyűjtögetek, húzom-vonom, összeszedem, darabolom.
Mikor az ember maga dolgozik meg azért, hogy a hideg hónapokban ne fázzon, teljesen másképp viszonyul a kényelemhez. Nem veszi magától értetődőnek. A természetközeli élet nálam nem azt jelenti, hogy az erdő mellett élem a “városi” életet. Mióta itt vagyok, a nullás komfortszinttől, vagyis a jurtás élettől (patakban, majd lavórban mosdás, élelem gyűjtögetés, majd termesztés, állatokkal való együttélés, stb.)
eljutottam egy bizonyos komfortszintre, ti. házban lakom, ami természetes anyagokból épült, de megmaradt a szimbiózis a környezettel.
Ez a fajta élet megtanított az alázatra, arra, hogy a természet az úr, és én nem is akarok fölé kerekedni. A türelemre, arra, hogy mindennek rendelt ideje van.
Azért, hogy télen meleg legyen, be kell tárazni a fát. Azt össze kell gyűjteni a legtávolabbi pontokról is, fel kell darabolni és védett helyre kell tenni.
Aztán, ha eljön az ideje, ki kell érte menni, be kell hordani, majd gyújtani. Nekem is meg kell dolgoznom azért, hogy a természet ellásson, mert ez az együttműködés. Ha én megtettem, amit nekem kell, a kályhában ropogó fa melege, illata és hangulata már a természet ajándéka nekem.
2026. Újkenyér 29.
