13/07/2025
Önismereti tőzsde
Vannak könyvek, amiket időről időre újra elolvasok, mert a mondandója felértékelődik bizonyos életszakaszokban. Ezt a könyvet keresztszüleimtől kaptam karácsonyra 2004-ben, amikor még egyetemre jártam. Akkoriban nem igazán érdekeltek a befektetések, így első olvasásra nem érintett meg. A közelmúltban azonban újra elolvastam, és most értettem meg, hogy a közgazdaságtan és a befektetési piac tényleg 90%-ban pszichológia, mivel jórészt lélektani folyamatok alakítják. A befektetéseink minősége, a kockázati étvágyunk leképezi, hogyan állunk a biztonság-kockázat tengelyen, mennyire tiszták a határaink, és ami még fontosabb, mennyire tudjuk tartani őket. Akárcsak a párkapcsolat, ez is hűen tükröz minket.
Tudom, sok tényezős a sztori, ám ha kizárólag önismereti szempontból nézem, azt látom, hogy szoros kapcsolat van a befektetési stílus és az érzelmi érettség között. Érzelmi érettség alatt most azt értem, hogy ki hogyan viszonyul érzelmileg a krízisekhez, a bizonytalansághoz, valamint azt, hogy ki mennyire tart ki a döntésében amikor a piac beszakad. André Kostolany remegő kezűeknek hívja azokat a befektetőket, akik pusztán a tömeget követve, felszínes hírek mentén ki- és beugranak egy-egy befektetésbe. Nem gonoszságból vagy nagyképűségből hívja őket így, egyszerűen arra utal vele, hogy könnyen kibillenthetőek a pozíciójukból, ami mögött sokszor félelem, még többször pedig tudáshiány van. Szakmai tudást szerezni ma már könnyű, ha valakit tényleg érdekel a téma és hajlandó érte tenni. Az érzelmi, pszichológiai része azonban számomra sokkal izgalmasabb.
Azt tapasztalom, hogy befektetni hosszabb távra pont olyan, mint igent mondani egy hosszú távú önismereti csoportra. Mielőtt elköteleződöm, alaposan körbeszimatolok, lecsekkolom a csoportvezetőket, utánanézek a módszernek. Ha barát, vagy ismerős ajánlotta, akkor az ajánlás nem egyenlő azzal, hogy biztosan részt is veszek, az csupán elindítja a vizsgálódásomat, hisz nem biztos, hogy ami az ismerősömnek bevált, az nekem is automatikusan be fog. Viszont ha hiszek abban, hogy az a csoport (befektetés) jó lesz nekem és gazdagítani fog, mert meggyőződtem róla és döntöttem, akkor kitartok benne, vállalom azt is, hogy lesznek benne nehezebb időszakok, hullámok, ugyanúgy, mint az árfolyamoknál.
A kérdés nem az, lesz-e hullámzás és érzelmileg nehéz periódus, hanem az, hogy hogyan fogok viszonyulni hozzá. Aki érzelmileg éretlen, hajlamos könnyen kiszállni, amint az első hullámok oldalba csapják. Megjelennek a félelemkeltő cikkek és a bizonytalan ismerősök reakciói, ekkor derül ki, valójában milyen stabilan alapoztuk meg a döntésünket. Ha az alapok (pénzügyi nyelven fundamentumok) továbbra is rendben vannak a befektetésünkben, akkor hosszú távon miért lenne gond? A hullámzás természetes, a lejtmenetet előbb-utóbb megint felváltja az emelkedés, és általában még nagyobb, mint a visszaesés előtt volt.
Egy hosszabb önismereti csoportban ugyanez van, a kezdeti töltekezős periódus után jön az árnyékmunka is, amiből nagyon sokat lehet profitálni - valójában ebből lehet - ha tudunk lenni a nehéz érzésekkel. A csoport végére szabadabbak, erősebbek vagyunk. Persze nem mondom, hogy minden befektetés így végződik, szándékosan nem konkrét befektetést említek, mert senkit sem szeretnék ilyen irányba befolyásolni. A lényeg az önismeret, ami döbbenetesen sokat tud segíteni a lehetőségek tisztán látásában, valamint a hullámok átvészelésében.
Aki pedig hiteles, időtálló tudásra szomjazik a témában, annak ajánlom André Kostolany műveit:
"A gyakorlat felől közelít az elmélethez, tapasztalatait saját pénzén gyűjtötte, másokkal ellentétben, akik az elmélettől jutottak el a gyakorlatig és tapasztalataikat mások pénzén szerezték...Eszköztára a tapasztalat, a tapasztalat és harmadszor is a tapasztalat."
70 év befektetői tapasztalattal a háta mögött írta ezt a könyvet.
Köszönöm keresztszüleimnek. Most, 21 évvel később értékelem igazán.
