Vissza önmagadhoz - Marcsó Annamária szakmai oldala

25/08/2026

Ha mindig mást helyezel előtérbe, itt az idő, hogy magadra figyelj. Várlak online konzultációra.

„A múlt mintái kísérnek, de a jelen pillanatban születik az új kezdet.” Marcsó Annamária Mentálhigiénés segítő szakember Küldetésem Hiszek abban, hogy a problémák nagy része megoldható, ha megtaláljuk az életben a helyünket, megértjük saját magunkat és tudatosabbá vál...

17/08/2026

Önismeret- csapdák

Most egy személyes történetet szeretnék megosztani. Egy olyan felismerést, ami egy szupervízióban született meg bennem, és ami azért is volt különösen fontos számomra, mert nem valaki másról, hanem rólam szólt.

Az embernek az, hogy szeressék, és hogy valahová tartozzon, már gyerekkorától kezdve alapvető szükséglete. Ezért nagyon korán megtanuljuk, hogyan alkalmazkodjunk. Ha azt tapasztaljuk, hogy bizonyos tulajdonságainkkal, viselkedésünkkel könnyebben kapunk szeretetet és elfogadást, akkor ezeket felerősítjük magunkban, más részeinket pedig háttérbe szorítjuk. Így alakulnak ki azok az álcák, maszkok, amelyekről később akár azt is hihetjük, hogy egyszerűen ilyenek vagyunk.

Én sokáig azt gondoltam magamról, hogy empatikus és megértő ember vagyok. Csakhogy a szupervízióban most rájöttem, hogy van ennek egy olyan oldala is, amit eddig nem láttam.

A belső kritikust már jól ismerem. Azt a hangot, amelyik kritizál, hibáztat, elégtelennek éreztet, és néha meglehetősen keményen beszél velünk. Az önismereti munka során megtanuljuk felismerni ezt a hangot, és megpróbáljuk egyre kevésbé engedni, hogy ő irányítson bennünket.

Nálam azonban megjelent egy másik hang is.

Én ezt "belső terapeutának" neveztem el.

És elsőre ez nagyon pozitívnak tűnik. A belső terapeutám ugyanis rendkívül empatikus, megértő és türelmes. Ha valaki olyat tesz velem, amit nem értek, ami fáj, amit bántónak érzek, vagy ami miatt eltávolodom tőle, azonnal megszólal:

"Miért csinálhatta ezt? Mi vezethette erre? Próbáld megérteni őt. Lehet, hogy neki is nehéz. Lehet, hogy csak ennyit tudott adni. Legyél empatikus."

És én nagyon sokszor követtem is ezt a hangot.

Csakhogy most megért***em, hogy ez nem minden esetben szolgált engem.

Mert miközben folyamatosan megért***em a másikat, néha elfelejt***em megérteni saját magamat.

Miközben azt kerestem, miért t***e ezt a másik, kevésbé figyeltem arra, hogy nekem mit tett azzal, amit tett.

Miközben elfogadtam a másik érzéseit, történetét és korlátait, néha elsiklottam a saját érzéseim, fájdalmam és határaim felett.

És ekkor jött a következő felismerés.

A belső gyermekem ugyanis szólt.

Ő érezte, ha valami fájt. Érezte a csalódást, a sértettséget, a haragot, a félelmet. Csakhogy amikor megszólalt, a belső terapeutám rögtön megpróbálta megmagyarázni és megszelídíteni az érzéseit.

"Igen, ő most sérült. Meg kell nyugtatni. Meg kell érteni. De azért nem ő fog dönteni, hiszen ő csak egy gyerek."

És ebben volt valami nagyon fontos, amit addig nem vettem észre.

Hiányzott a belső anya.

Az a rész, amelyik nem akarja azonnal megmagyarázni, hogy a másik miért viselkedett úgy, ahogy. Nem akarja rögtön relativizálni a történteket. Nem akarja eldönteni, hogy jogos-e az érzés.

Hanem egyszerűen odafordul hozzám, és azt mondja:

„Látom, hogy ez fáj.”

„Érthető, hogy ezt érzed.”

„Nem kell most megértened a másikat.”

„Először nézzük meg, mi történt veled.”

Talán ez volt számomra a legfontosabb felismerés.

Nem az empátiámat akarom elveszíteni, és nem szeretnék kevésbé megértő emberré válni. Hanem azt szeretném megtanulni, hogy az empátia ne mindig a másik felé irányuljon.

Legyen belőle nekem is.

Most nem akarom ezt a felismerést gyorsan megoldani vagy „megjavítani”. Inkább figyelem magamat. Amikor megszólal bennem a belső terapeuta, megpróbálom észrevenni, hogy valóban szükségem van-e most arra, hogy megértsem a másikat, vagy előbb arra lenne szükségem, hogy meghalljam a saját belső gyermekemet.

És közben erősítem magamban a belső anyai hangot.

Azt a hangot, amelyik nem vitatkozik az érzéseimmel, hanem először egyszerűen észreveszi és validálja őket.

Mert talán nem az a cél, hogy ne legyünk empatikusak.

Hanem az, hogy magunkat se hagyjuk ki az empátiából.

Hát ilyen, amikor a hóhért akasztják.

16/08/2026

Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, jól működsz.

Dolgozol, viszed a családot, figyelsz a többiekre, elintézed, amit kell, és ha valami probléma adódik, valahogy azt is megoldod. Lehet rád számítani, ezért sokszor fel sem merül senkiben, hogy közben mennyire elfáradtál.

Talán még magad előtt is nehéz beismerned, hogy valami nincs rendben. Hiszen végül is minden működik. A gyerekekkel foglalkozol, dolgozol, intézed a mindennapokat, ott vagy másoknak.

Csak éppen amikor valaki megkérdezi, hogy te mire vágysz, mit szeretnél, vagy mire lenne most szükséged, nem biztos, hogy tudsz rá válaszolni.

Mert hosszú idő alatt könnyű úgy hozzászokni ahhoz, hogy mások szükségleteihez igazodsz, hogy közben észrevétlenül egyre kevésbé érzékeled a sajátjaidat.

És lehet, hogy nem is az a baj, hogy nem bírod eléggé.

Lehet, hogy túl régóta bírod.

Attól, hogy működsz, még nem biztos, hogy jól vagy.

Ha most egy pillanatra nem kellene senki másra figyelned: mit mondanál, NEKED mire van szükséged ?

14/08/2026

Mostanában érzékenyebben látom, mennyi lelketlenség és bántás van az emberek között – és sajnos ez alól a segítő szakma sem kivétel. Hiszem, hogy valódi változás és gyógyulás csak reflektív, biztonságos kapcsolatban történhet, ezért most egy kicsit háttérbe vonulok, és inkább arra figyelek, hogyan szeretnék én jelen lenni ebben a világban. Talán nem mindig kell még több csoport, tábor és program – néha az a legfontosabb önismereti lépés, hogy megállunk, körülnézünk, és változtatunk azon, ami a saját életünkben már nem szolgál bennünket.

09/08/2026

„Amikor rosszul vagyok, azonnal azt érzem, hogy velem van baj.”

Ezt mondta egy fiatal nő, aki a válása után keresett fel. Szerette volna végre megérteni és feldolgozni azokat a régi sérüléseket, amelyeket magával hozott.

Aztán hozzát***e:

– Van egy hang a fejemben. Mindig azt mondja, hogy nem vagyok elég jó. Hogy nem vagyok szerethető. És tudod, mi a furcsa? Pontosan olyan, mint a volt férjem hangja.

Megkérdeztem:

– Mikor szólal meg ez a hang?

– Amikor rosszul érzem magam. Amikor szomorú vagyok. Amikor valami bánt. Ilyenkor rögtön jön: „Már megint ilyen vagy? Mi bajod van? Szedd össze magad.”

Ahogy tovább beszélgettünk, lassan kirajzolódott valami.

Ez a hang nem a válás után született.

Már gyerekkorában is ismerte.

Amikor rosszkedvű volt, amikor valami fájt neki, az édesanyja nem tudott kapcsolódni ehhez. Nem ölelte meg, nem kérdezte meg, mi bántja.

Egyszer azt mondta neki:

„Ha ilyen leszel, nem fog senki szeretni.”

Egy gyerek ebből könnyen megtanulhatja:

„Nem szabad rosszul lennem.”
„A rossz érzéseim miatt elutasíthatnak.”
„Ha fáj valami, inkább rejtegessem.”
„Velem van a baj.”

És évekkel később a történet újra megjelent a párkapcsolatában.

Amikor rosszul érezte magát, a férje sem tudott mit kezdeni ezzel. Mintha az ő rossz érzése azt jelent***e volna, hogy valaki hibás.

Így az a hang, amely korábban az édesanyjától érkezett, később már a férje hangján is megszólalt.

Majd egy idő után belülről.

Ez az egyik legfájdalmasabb része annak, amikor a régi kapcsolati tapasztalatok belsővé válnak.

Mert egy idő után már nem kell ott lennie annak, aki egykor azt mondta:

„Ne legyél ilyen.”

Mi magunk mondjuk ugyanezt magunknak.

Pedig lehet, hogy ilyenkor nem kritikára lenne szükségünk.

Hanem valami egészen másra:

„Látom, hogy most nehéz.”
„Itt vagyok veled.”
„Nem baj, hogy most rosszul vagy.”
„Attól, hogy fáj, még nem vagy kevésbé szerethető.”

A sémacoaching munka egyik fontos része éppen az lehet, hogy megtanuljuk felismerni ezt a régi, kritikus hangot, és lassan kialakítani egy másik belső hangot.

Egy olyat, amelyik nem büntet azért, mert érzünk.

Hanem megtart bennünket akkor is, amikor éppen nem vagyunk jól.

09/08/2026

Üdvözöllek az oldalamon!

Ha azt érzed, hogy valamin szeretnél változtatni az életedben, de egyedül nehéz eligazodnod benne, jó helyen jársz.

Lehet, hogy:

– nehéz időszakon mész keresztül, és szükséged van valakire, akivel átgondolhatod, mi történik benned;
– gyakran mások igényeit helyezed a sajátjaid elé;
– nehezen állsz ki magadért vagy húzol határokat;
– visszatérő kapcsolati vagy családi mintákat tapasztalsz;
– szeretnéd jobban megérteni önmagadat és a működésedet;
– régi, akár gyerekkorból hozott tapasztalatok még ma is hatással vannak rád;
– önbizalommal, önértékeléssel vagy döntési helyzetekkel küzdesz;
– vagy egyszerűen eljutottál oda, hogy szeretnél közelebb kerülni önmagadhoz.

Miben tudok segíteni?

Mentálhigiénés segítőként abban kísérlek, hogy jobban ráláss arra, mi zajlik benned, megértsd a visszatérő mintáidat, és megtaláld azokat a lehetőségeket, amelyekkel változtatni tudsz.

A közös munka során az adott élethelyzetedhez és célodhoz igazodunk. A beszélgetések mellett önismereti módszereket és gyakorlatokat is használhatunk.

Munkám része többek között a mentálhigiénés segítés, coaching, önismereti munka, a belső gyermekkel való munka és a családállítás.

Nem gondolom, hogy azért kerültél nehéz helyzetbe, mert „valami baj van veled”.

A jelenlegi működésednek története van.
A reakcióid, a kapcsolataidban megjelenő mintáid és a nehézségeid sokszor érthetővé válnak, ha meglátjuk, honnan erednek.

A közös munka célja nem az, hogy megmondjam, hogyan kell élned.

Hanem hogy jobban értsd önmagad, és egyre szabadabban dönthess arról, hogyan szeretnél élni.

Ha szeretnéd megnézni, hogyan dolgozom és milyen lehetőségek közül választhatsz, nézz körül az oldalon.

Ha pedig nem tudod pontosan, mire lenne szükséged, írj nekem üzenetet. Egy beszélgetésben együtt is megnézhetjük, merre érdemes elindulnod.

04/08/2026

Önzőség-e magunkat választani?

Amikor erről beszélgetünk egy belső gyermek konzultáción, szinte mindenki ugyanazt mondja.

– Nem, nem önzőség.

Tudják. Értik. Eszükkel pontosan tisztában vannak vele.
Mindig felhozom a repülőgépes példát. Ha leesnek az oxigénmaszkok, kire teszed fel először? Magadra vagy a gyermekedre?
Régebben sokszor hallottam azt a választ, hogy a gyerekre. Mostanában egyre több édesanya mondja azt, hogy nehéz szívvel ugyan, de magára tenné fel először. Mert tudja, hogy ha ő elveszíti az eszméletét, utána már nem tud segíteni senkinek.
Mégis ott van valami, ami sokkal erősebb a logikánál.
A bűntudat.

„Hogy lehetek én fontos?”
„Mi lesz, ha csalódnak bennem?”
„Mit fognak gondolni rólam?”
„Nem vagyok önző?”

Sokan azt várják, hogy egyszer majd ez az érzés teljesen eltűnik. Hogy egy terápia, egy segítő beszélgetés vagy egy jó felismerés után már nem lesz bűntudatuk.
A valóság ennél sokkal hétköznapibb.

A bűntudat sok embernél nem egy rossz szokás. Évtizedeken keresztül az identitás része volt. Abból tanulta meg, hogy jó ember, hogy mindig másokat helyezett előtérbe.

Ezért nem egyik napról a másikra tűnik el,viszont meg lehet tanulni másképp viselkedni akkor is, amikor ott van.

Ez a változás egyik legfontosabb része.

Először rettenetesen nehéz.Elkezdesz nemet mondani. Pihensz egy órát. Kérsz segítséget. Nem oldasz meg mindent mások helyett. Magadra költesz időt vagy pénzt.
Közben megszólal a régi hang.

„Rossz ember vagy.”
„Önző vagy.”
„Ezt nem szabad.”

Ilyenkor nem az a cél, hogy ez a hang azonnal elhallgasson,
hanem az, hogy mégis megtedd azt a lépést, ami egészséges számodra.

Pontosan úgy, ahogy az izmainkat is eddzük.Nem attól leszünk erősek, hogy nézegetjük a súlyzót. Attól sem, hogy valaki nagyon együttérez velünk az edzőteremben.
Az izmok attól fejlődnek, hogy újra és újra megemeljük a súlyt.
A lelki változás is hasonló.
A segítő kapcsolat biztonságot ad. Megértést ad. Segít felismerni a mintákat. De az igazi változás akkor történik, amikor a hétköznapokban újra és újra másképp cselekszel, mint ahogy egész életedben t***ed.
A bűntudat eleinte ugyanúgy megjelenik.
Aztán egyre halkabb lesz.

Már bekapcsol, de nem irányít.

Egyszer csak azt veszed észre, hogy meghoztál egy döntést saját magadért… és néhány perc múlva már nem is foglalkozol vele.
Ez nem varázslat, hanem gyakorlás.
És talán ez az egyik legfontosabb üzenet: nem kell megvárnod, amíg a bűntudat eltűnik ahhoz, hogy elkezdj egészségesebben élni.
Elég, ha minden alkalommal egy kicsit kevésbé engeded, hogy ő döntsön helyetted.
A gyógyulás pillanata számomra nem az, amikor valaki már nem érez bűntudatot. Hanem az, amikor a bűntudat ellenére is képes saját magát választani

01/08/2026

Az internet tele van ADHD-ról és autizmusról szóló tanácsokkal.
Én nem azt szeretném megmondani, hogyan kellene működnöd, hanem segíteni megérteni, hogyan működsz te.
További információ és időpontfoglalás a honlapomon.

„A múlt mintái kísérnek, de a jelen pillanatban születik az új kezdet.” Marcsó Annamária Mentálhigiénés segítő szakember Küldetésem Hiszek abban, hogy a problémák nagy része megoldható, ha megtaláljuk az életben a helyünket, megértjük saját magunkat és tudatosabbá vál...

01/08/2026

A poszt kérdésével arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az elmúlt években boldog-boldogtalan foglalkozhatott emberek mentális problémáival. Tisztában vagyok azzal, hogy egy egyetemi diploma nem minden, hiszen pl. a kommunikáció, a gyakorlati tudás, az empátiás készség vagy éppen a kompetenciahatárok betartása nem magától értetődő készség, de egy diploma egyfajta keretrendszert és irányt mégis ad.

Egyéb kérdéseket szintén fel szeretnék vetni. Hogyan létezik az, hogy pl. a pár-, és családterápiás képzés négy éves (alapdiploma után), miközben párkapcsolati coach képzés 5 napos? (Mai adat: akciósan 310ezer/5 nap.) A Hellingeri családállítással kapcsolatosan pedig hogyan létezik az, hogy Ausztriában kizárólag pszichoterápiás végzettségű szakember végezheti azt, nálunk pedig pl. 7 hónap alatt 7 nap után “bárki”? (Mai adat.)

Mielőtt a kommentek arról szólnának, hogy keserű a szőlő, lehet ezt is hinni. És lehet azzal szintén érvelni, hogy kevés a pszichoterapeuta vagy nincs állami ellátás, sőt bonyolult a képzési rendszer, illetve számos alapdiplomás TikTokker “mindenhez is” ért stb. Igen, ezekben szintén sok az igazság. Ezzel a poszttal azonban, amit felvetni szerettem volna, hogy szerintem kell lennie egy minimum feltételnek ahhoz, önismereti és szupervíziós szinten is, hogy valaki emberek mentális problémáival foglalkozhasson. Kik képviselik ezt? Például a pszichológusok, az orvosok, a mentálhigiénikusok, a családterapeuták, a diplomás coachok (egyetemi másoddiplomások), a pszichodramatisták, a szociális munkások, a szociálpedagógusok, a diplomás ápolók, a védőnők, a diplomás művészetterapeuták, a CBT konzultánsok, és a gyógypedagógusok.

Mi erről önnek a véleménye?
És vajon most melyik minisztériumhoz tartozhat ez a kérdéskör?

Dr. Domján Mihály

pszichoterapeuta szakorvos | pszichológus
családterapeuta | mindfulness tanár
szomatodráma játékvezető
https://drdomjan.hu
https://linktr.ee/drdomjan

15/04/2026

BETELT ! - Szeretnék felajánlani három/egy INGYENES alkalmat azoknak, akik most el vannak veszve, nyugtalanok, zaklatottak, és jól esne, ha valaki meghallgatná őket. Jelentkezni üzenetben lehet.