10/08/2026
„Pedig már azt hittem, végre jobban vagyok…”
Ismerős ez a mondat❓
Amikor újra visszatér a fájdalmad, a tüneted, amire azt hitted, hogy az már a múlt. Nem lesz vele több dolgod és mindez romba dőlt.
Újra hatalmába kerít az elkeseredettség, hogy megint a problémádra kell vinni a figyelmedet, miközben annyi minden mással kell(ene) foglalkoznod.
A lelkeden is egyre nehezebb a súly. A reménytelenség és a tehetetlenség veszik át feletted az uralmat.
Ilyenkor egy pillanat alatt jön a felkiáltás magadban, hogy már megint ugyanott tartasz. Úgy tűnik semmi sem változott. Minden bele fektett energia a gyógyulásba hiába való volt, mert végülis ismét ott állsz abban a pocsolyában, ahol korábban.
Fázol a gondolattól, hogy megint ugyanazokat a köröket járd.
☝️Ekkor azonban jó, ha meg tudod engedni magadnak azt a gondolatot is, hogy bár a helyzet hasonló, mégsem ugyanott tartasz, mint annó, mert nagyon sokat változtál!
Lehet, hogy már hamarabb észreveszed, amikor túlvállalod magad.
Lehet, hogy már képes vagy nemet mondani valamire, amire régen automatikusan igent mondtál.
Lehet, hogy felismered, melyik helyzet az, amitől újra és újra befeszül a tested vagy már nem esel kétségbe annyira egy rosszabb naptól, mint fél évvel ezelőtt.
Miközben te azt látod, hogy megint visszaestél, valójában már egészen más eszközökkel, más tudatossággal és más belső erővel állsz ugyanabban a helyzetben.
Arra biztatlak, hogy ez a szemlélet is legyen a szemed előtt, mert ezt sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, amikor az élet ismét hasonló helyzetbe tesz minket.
Az egyik kliensemnek hisztaminózisa volt. Ez nagyon sok szenvedést okozott neki. Az állandó diéta, a rengeteg lemondás, a folyamatos kontroll, az időigényes napi főzés, hogy mindig friss ételt egyen, a társasági életből való kivonódása mind-mind súlyos teherként ültek a mindennapjain.
Mindezt persze a vágyott gyógyulásért nap-nap után t***e. A lelke azonban a sok nehéz érzéstől szenvedett. A fizikai sík mellett azonban kliensem érezte, hogy a belső világával is kell foglalkoznia, mert a kettő nem elválasztható egymástól.
Az önismereti munka, szembenézni rég elfeledettnek hitt emlékekkel, élményekkel, érzésekkel olyan felismerésekhez vezették, melyeknek a feldolgozásával elkezdett új énélményt építeni.
Ahogy haladt kint, úgy haladt bent is és változott meg. Lett énjének jobb verziója.
A hisztaminózis végül nagyon szépen elmúlt.
Majd egy nehezebb életszakaszban ismét tünetek jelentkeztek kliensemnél. Nem, nem olyan lánggal, mint korábban. Nem volt már arra a lelkének szüksége, hogy a teste erősen jelezzen, mert az első jelzésre is tudott klienesem reagálni, mert megismerve önmagát tudta, hogy mikor került olyan helyzetbe, ahol önmagát háttérbe szorítva hozott egy döntést, ami neki rossz érzéseket okozott. Lépett, cselekedett és újra jól lett.
Mi a tanulság❓
Bár a kliensem ismét tapasztalt hisztaminózishoz kapcsolódó tünetet, de mivel már nem ugyanaz az ember volt, mint korábban, így a reakciója gyorsabb volt és nem megijedt a helyzettől, nem az érzései irányították, hanem tudott érdemi döntést hozni és lépni is saját magáért és ez nagyon felszabadító volt számára.
Az egészséges testi működése mellett egy határozottabb, önmagát jobban szerető, az igényeit kifejezni merő és azokat nem szégyellő, életvidámabb nővé vált a kliensem. 🙏
🥰Számomra azok a pillanatok a legszebbek, amikor a klienseim csillogó szemekkel mesélik a sikereiket (külső-belső) én pedig hálát adok nekik, hogy nekem adtak bizalmat a kísérésükhöz és hálát adok Istennek, amiért a szenvedélyem lehet a hivatásom.
📆Ha úgy érzed, hogy te is szeretnéd megérteni, hogy mit üzen a tested, gyere és foglalj időpontot egy ingyenes, 45 perces online konzultációra, ahol átbeszéljük miben vagy és segítek!
Az időpontfoglalót itt éred el:
https://app.minup.io/book/mayer-nikoletta
Szeret***el várlak! 🤗
(fotó: pexels.com Andrea Piacquadio)
