27/03/2026
Tabuk nélkül..
Bár a nőnap már igencsak elmúlt, de mégis arra jutottam, hogy ha lesz egy kis időm, szépen apránként megírom ezt a posztot.
Egyik szülésem sem volt egyszerű, de a harmadik volt a legnehezebb. Mindegyikből sokat tanultam, de ebből tanultam a legtöbbet.
Mindegyiknél megküzdöttem a fájásgyengeséggel, de ennél volt a legnagyobb mértékű.
Mindegyik fájt, de ez fájt legjobban. Éjszaka vajúdni úgy hogy előtte már hetekig alig aludtam és úgy, hogy a hivatásom szeretete miatt majdnem végig dolgoztam, miközben próbáltunk készülni a kislányunk érkezésére is, embert próbáló volt.
Éjszaka vajúdni úgy, hogy az egésznapos egyre intenzívebb fájások mellett a kis fiaimmal való játszóterezés sem maradhatott el, és így már oxytocin nélkül is remegtem a fáradtságtól, embert próbáló volt. Nagyon hálás vagyok azoknak akik vigyáztak a gyermekeinkre azon az éjszakán és a szuper kollegáimnak akik átsegítettek ezen a néhány órán. Az ember ilyenkor teljesen ki tud fordulni önmagából, nem volt velem túl egyszerű a dolguk. 🙂
Pár napig nem is tudtam a szülésről beszélni.
Sokáig voltak olyan erős méhösszehúzódásaim a szülés után is, hogy újra és újra átéltem a szülési fájdalmat, és ilyenkor csak abban reménykedtem, hogy minél előbb hatni fog a gyógyszer, amit a szoptatás mellett használhattam rá.
DE: MEGÉRTE!
Megérte a hosszú, rögös út, ami idáig vezetett.
Megéri az érzés, hogy teljes a családunk, megéri az a mosoly, amivel Zsófi minden reggel felkel és az ahogy a fiúk szeretgetik őt.
Még a mostani kialvatlanságom is megéri, mert nagyon szeretek a három gyermekem Anyukája lenni.
Szeretem, hogy a férjem a társam ebben és szeretem, ahogy a gyermekeink mondják, hogy szeretik a családunkat és hogy milyen jó nekik, hogy lett egy Húguk.
Az ok, hogy miért is kezdtem el ezt írni: mert minden egyes napon eszembe jutottak azok a pácienseim, akik ugyanezt végig csinálták. Eszembe jutottak azok, akinek a hasát kellett felvágni ahhoz, hogy világra tudják hozni a gyermeküket, majd egy nagy hasi sebbel próbálták ellátni őket.
Eszembe jutottak azok, akik rengeteget küzdöttek azért, hogy Anyukák lehessenek, és azok, akiknek a rengeteg küzdelem ellenére nem adatott ez meg. Úgyhogy, isten éltesse a Nőket, mert erősek, mert kitartóan küzdenek, mert a szeretettől vezérelve sok mindent kibírnak, és mert igenis hétköznapi hősök.
