16/08/2026
Fogadhassanak örökbe egynemű párok? - Lássuk, mit mondd erről a pszichológia!
Régóta szeretnék írni pár gondolatot az egyre többször felmerülő kérdéssel kapcsolatban, hogy fogadhassanak-e örökbe gyermeket egynemű párok. Mivel pszichológus vagyok, én a pszichológiai nézőpontot képviselem, a kötődéselméletek alapjaihoz nyúlok vissza. Amit most itt megfogalmazok, az nem az én magán vélekedésem, hanem sok-sok kutatás, kísérlet alapján igazolt tudományos meggyőződés.
Hosszú évek óta tanítok pszichológiát leendő gyerekekkel és vagy felnőttekkel foglalkozó segítő szakembereknek, és természetesen a fejlődéslélektan résznél mindig beszélgetünk a kötődéselméletekről. Amikor arról tanulunk, hogy egy gyermek esetén mit jelent szeretetben és biztonságban növekedni, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az első (vagy első pár életévben) biztonságos kötődés alakulhasson ki, akkor igyekszem a gyermek és az elsődleges gondozó kifejezéseket használni. Na, nem azért, mert szeretnék irtó trendi lenni és mindenképpen kilépni a bináris anya-apa gondolati körből, hanem azért, mert már ez a kifejezés is magában hordozza, hogy nem igaz az, hogy egy gyermek csak és kizárólag a biológiai anyjához kötődhet biztonságosan.
Ha most erre azt mondod, hogy hát persze, hogy nem, hiszen ott vannak az apák, a nagyszülők, egy új kapcsolatból belépő szülő, sőt a nevelő vagy örökbefogadó szülők, akkor teljesen igazad van! De ha van rá lehetőséged, kérdezd meg a szüleidet, hogy hogyan vélekedtek erről Magyarországon a 60-as, 70-es, 80-as, 90-es években. Általában a válasz az, hogy az anya. Sokan gondolták és gondolják még ma is úgy, hogy az első életévekben a csecsemőnek csakis az anyára van szüksége és csak az anyához kötődhet biztonságosan. Az apa majd belép, ha a gyerekkel már lehet focizni. Ez egy nagyon elavult gondolkodás. Ráadásul igazságtalanul kirekeszt a biztonságos kötődés lehetőségéből sok olyan csecsemőt, akiknek máshogyan alakult az élete.
A korai kötődésvizsgálatok is erősen anya-központúak voltak, de azóta már árnyalódott a kép. Itt szeretném leszögezni, hogy eszem ágában sincs megkérdőjelezni, hogy mekkor jelentősége van egy jó anyának a gyermek életében, csak arra szeretnék rámutatni, hogy nem ez az egyetlen és kizárólagos út.
Egy gyermek azzal a személlyel képes kilakítani biztonságos kötődést, aki megbízhatóan, kiszámíthatóan, jó válaszkészséggel tud reagálni a gyermek testi, lelki, érzelmi szükségleteire.
De nézzük, hogy mit is jelent ez!
A kötődés elméletek az 1950-es évek végén kezdtek el kibontakozni, először Bowlby, majd Ainsworth nyomán. John Bowlby azt hangúlyozta, hogy egy gondozó akkor válik biztonságossá, ha a gyermek számíthat rá, amikor szüksége van rá. Tehát a gondozó legyen elérhető, megbízható és válaszkész. Így a gyermek ebből fokozatosan azt tanulja meg, hogy ha szüksége van valakire, ő ott lesz, és segít neki. ŐSBIZALOM kialakulása!
Mary Ainsworth Bowlby elméletét tovább vitte és szintén nagyon fontos gondolatot mondott ki: biztonságos kötődéshez nem az szükséges, hogy a szülő minden egyes szükségletet tökéletesen és azonnal kielégítsen. Inkább az, hogy a gyermek jelzéseire általában megfelelően, érzékenyen és következetesen reagáljon.
Összefoglalva Bowlby és Ainsworth gondolatait, a kötődéselmélet szerint a gyermek akkor tud biztonságos kötődést kialakítani, ha a számára fontos gondozó megbízhatóan, következetesen és érzékenyen reagál a jelzéseire és szükségleteire, így a gyermek megtapasztalja, hogy szükség esetén számíthat rá, és őt megvédi, megnyugtatja és támogatja.
Nem pedig attól, hogy anya vagy apa, vagy hogy vérségi kötelék van közöttük.
Sokféle sors van a világban. Vannak gyermekek, akinek születésükkor meghal az anyukájuk; vannak, akiket haza sem visznek a kórházból; vannak, akiket a nagyszüleik gondoznak, mert ők a legalkalmasabbak; vannak akiket egy anya, vagy egy apa nevel fel; és igen vannak gyerekek, akiket két anya, vagy két apa gondoz, nevel szeretetben és biztonságban.
Őszintén remélem, hogy sikerült láttatnom azt, hogy miért támogatja a pszichológia, hogy egynemű párok is fogadhassanak örökbe gyermeket, és csak azért, mert egy gyermek mellett két anya vagy két apa lenne, ne minősítsék őket alkalmatlannak, hiszen a kötődés szempontjából nem a szülő neme az elsődleges.
Suskó Nikoletta, pszichológus
