Mesetűz

Mesetűz Alkotó-fejlesztő metamorphoses mesefoglalkozás gyerekeknek Foglalkozásvezető: Fabók-Tóth Erika

Alkotó-fejlesztő metamorphoses meseterápia
Csoportos és egyéni mesefoglalkozás gyermekeknek

Boldizsár Ildikó Metamorphoses Meseterápiás Módszerének prevenciós céllal történő alkalmazása az alkotó-fejlesztő mesefoglalkozás, ahol az óvodás és iskolás korosztály számára az életkori sajátosságokat figyelembe véve az önismeret és a társas kapcsolatok elmélyítése, az érzelmi intelligencia fejlesztése,

a világ megismerése, a játékos formában történő komplex képességfejlesztés, valamint az öröm- és élményszerzés áll a középpontban.

🌳MADARAK ÉS FÁK NAPJA🌳Tavaly ilyenkor két születésnap kapcsolódott össze egy mesében:🌳A 100 éves tölgyfa és a 10 éves Lo...
10/05/2026

🌳MADARAK ÉS FÁK NAPJA🌳

Tavaly ilyenkor két születésnap kapcsolódott össze egy mesében:
🌳A 100 éves tölgyfa és a 10 éves LolliPop Dunakeszi🍭
💎Különleges mese volt, ahol a madarak és a gyerekek együtt, közösen köszöntötték a születésnaposokat szebbnél szebb dalokkal🎶🎵

🎂Isten éltesse és őrizze mindkettőjüket!
A teremtett világ szépségét számos mese őrzi, és a Lollipop az a hely, ahol mindezek életre kelhetnek a gyermekek és felnőttek részére a Mesetűz alkalmain❣️

Fotó:
Lollipop FotóStúdió Dunakeszi
Kate and Lens Photography

MONDJ EGY MESÉT A FÖLDÉRT!A Metamorphoses Meseterápiás Egyesület, a Meseút Egyesület és a Világszárnya Szövetség idén is...
02/05/2026

MONDJ EGY MESÉT A FÖLDÉRT!

A Metamorphoses Meseterápiás Egyesület, a Meseút Egyesület és a Világszárnya Szövetség idén is meghirdette a Föld napja alkalmából, hogy országszerte szóljanak a mesék a Földről, a Földért, a Földnek.

Ennek alkalmából múlt héten az óvodások a Mesetűz foglalkozáson megismerhették, Hogyan szerzett vizet a kiszáradt kút..
Az alkotó-fejlesztő metamorphoses meseterápiás foglalkozás alapját Boldizsár Ildikó könyve adta.
A 60 perces foglalkozás során mély kútba tekintettünk🎵🎶, kihúztuk a több méter mélyen lévő elakadt követ,🪨 fa módjára jártunk és megbeszéltük ki az aki igazán mellettünk van és bátorít minket.💎 Elkészítettük közösen a gyökerével mélyre nyúló és vizet találó fát🌳 Emléknek pedig nyomatot is készítettünk🌿

ÁPRILIS 22. 🌍 FÖLD NAPJAA teremtett világ szépségéről és tiszteletéről íme egy:MESE A FÁRÓL 🌳Volt egyszer egy kicsit fa,...
22/04/2026

ÁPRILIS 22. 🌍 FÖLD NAPJA
A teremtett világ szépségéről és tiszteletéről íme egy:
MESE A FÁRÓL 🌳

Volt egyszer egy kicsit fa, amit a kertész és a felesége ült***ek. Nem telt el sok idő, és máris lehetett látni, amint az első zöld hajtás szelíden kibújt a földből. A fa, ami tulajdonképpen még egyáltalán nem volt egy igazi fa, először pillantotta meg a Napot. Érezte levélkéjén a Nap sugarainak melegét, és feléje nyújtózott. Köszöntötte a maga módján, boldogan hagyta magát beragyogni és csodaszépnek találta, hogy a világon van és növekszik.
- Nézd csak, hát nem kedves a mi fánk? Szólt a kertész a feleségéhez.
- Igen, kedvesem, ahogy mondod, egy szép fa.
A fa elkezdett növekedni, nagyobb és magasabb lett, mindig tovább nyújtózott a Nap felé. Érezte a szelet és az esõt, élvezte a meleget és a biztos talajt a gyökerei körül, és boldog volt. Valahányszor a kertész és a felesége eljöttek, hogy megnézzék, megitassák vízzel és szép fának nevezzék, jól érezte magát. Mert valaki szerette őt, ápolta, gondozta és vigyázott rá. Nem volt egyedül a világon. Így megelégedetten növekedett magának, és nem is akart semmi mást, mint élni és növekedni, érezni a szelet és az esőt, a földet és a napot, azt, hogy szeretik, és ő is szeretni akart másokat.
Egyik napon észrevette a fa, hogy különösen jó volt egy kicsit oldal felé nőni, mert onnan jobban sütött a Nap a leveleire. Most azért egy kicsit balra kezdett nõni.
- Nézd a mi fánk ferdén nő! - mondta a kertész. Mióta szabad a fáknak ferdén nőniük, és méghozzá a mi kertünkben? Pont a mi fánk! Hozd csak az ollót, hogy egyenesre nyessük a fát!
A fa keservesen sírt. Az emberek, akik őt eddig olyan szeret***el gondozták, akikben bízott, levágták ágait, amelyek közelebb voltak a Naphoz. Ettől kezdve nem nyújtotta ágait a nap felé.
- Ugye milyen jó kis fa a miénk?
- Bizony kedvesem, igazad van, a mi fánk jó fa.
A fa elkezdte érteni a dolgot. Ha azt csinálta, ami kedvére volt és örömet okozott, akkor szemmel láthatóan rossz fa volt. csak akkor volt kedves és jó, ha azt t***e amit a kertész és felesége elvártak tőle. Ezért aztán egyenesen fölfelé nõtt, és vigyázott arra, nehogy még egyszer ferdén nőjön.
- Nézz oda, a mi fánk szégyentelen gyorsasággal nő a magasba. Illik ez egy igazi fához?
Gyorsan elküldte feleségét az ollóért, hogy visszavágja az ágakat. ezen az éjszakán nagyon sokáig sírt a fa. Miért vágták le csak úgy az ágait, amik nem tetszenek a kertésznek és feleségének? A fa dacos lett. Nos jó, ha a magasba nem lehet, akkor majd széltébe. Majd meglátják, mire mennek vele. Végülis, ő csak növekedni akart, érezni akarta a napot, a szelet, a földet, örömre vágyott, és örömöt akart adni. Bensejében egészen pontosan érezte, hogy a növekedés helyes dolog. Így hát most oldalágakat hajtott.
- Hát ezt nem tudom megérteni - morgott a kertész - képzeld csak a mi fánk egyszerűen csak széltében növekszik. Illik ez?
- Ezt nem engedhetjük meg neki. Újból helyre kell nyesnünk.
A fa már nem tudott sírni, nem volt több könnye. Abbahagyta a növekedést. Már nem volt öröm számára az élet. Mégis, úgy tűnt, most tetszik a kertésznek és feleségének. Ha az egész már nem is okoz igazi örömöt, de legalább szeretik. Így gondolta a fa.
Sok évvel később arrafelé járt egy kicsi leányka az apjával. Közben a fa felnőtté vált, a kertész és felesége büszkék voltak rá. Igazi, tisztességes fa lett belőle. A kicsi leányka megállt a fa előtt.
- Apa szerinted is szomorúnak látszik ez a fa?
- Nem tudom, amikor kicsi voltam, mint te, még én is láttam, hogy egy fa örül vagy szomorkodik. De ma már ezt nem látom.
- A fa tényleg szomorúnak látszik, biztosan senki sem szereti igazán. Nézd csak, milyen rendesen nőttek az ágai. Azt hiszem, egészen másként akart volna nőni, és ezért szomorú most.
Amikor a leányka látta, hogy senki sincs a közelben, gyöngéden simogatni kezdte a fa kérgét. Közben halkan suttogta: „Én szeretlek téged, fa. Veled vagyok. Ne add föl, kedves fa!” 💚 Együtt élték át, ahogy a fa nagyon óvatosan, először félénken és tétován, majd kicsit bátrabban, végül erőteljesen növekedni kezdett. Telve életörömmel görbén lefelé növeszt***e ágait, mintha először csak hajladozni akarna, és ki nyújtóztatni a tagjait. Azután oldal irányba növelte ágait, mintha az egész világot a karjaiba akarná zárni, majd a magasba, hogy mindenkinek megmutassa, milyen boldognak érzi magát.
A kertész és felesége alig hittek a szemüknek, mégis csendes örömmel figyelték, ahogy a leányka mindenért megdicsérte a fát, amit csak növesztett magán. Legjobban a leányka örült, hogy az ő fája mindazoknak akik megcsodálták, bátorságot és kedvet adott az élethez.

Mese forrása ismeretlen.
A képen a több, mint 1400 éves Angyal Tölgy
Fotó: Getty Images Hungary

ÁLDÁSFöldből MagbaMagból SzárbaSzárból Virágba Virágból KalászbaKalászból KenyérbeKenyérből TestembeTestemből LelkembeLe...
03/04/2026

ÁLDÁS
Földből Magba
Magból Szárba
Szárból Virágba
Virágból Kalászba
Kalászból Kenyérbe
Kenyérből Testembe
Testemből Lelkembe
Lelkemből Lelkedbe

(szerző: ismeretlen)

Pontosan egy hete koradélután összegyűltünk egy 11.kerületi tagóvoda dolgozóival, hogy a lelkünket frissítsük, megmozgas...
04/03/2026

Pontosan egy hete koradélután összegyűltünk egy 11.kerületi tagóvoda dolgozóival, hogy a lelkünket frissítsük, megmozgassuk természetesen a mesék társaságában. A mesékben rejlő bölcsességek most is tükröt tartottak és utat mutattak.
Nagyon szeretem ezeket a felkéréseket, igazi szerelem-projektek ezek számomra meseterapeutaként😍
Különösen hálás vagyok annak a 15 embernek, akik nyitottsággal, őszinteséggel, szeret***el és egymásra figyelve voltak jelen, miközben beleereszkedtek a saját érzéseikbe és nem sajnálták az időt a belső munkára.
Bizalmi légkör, humor, fájdalmas egyéni küzdelmek, sok-sok kapott és felismert apró ajándékok és emlékeztető, hogy döntéseinkben egy valakiről sose feledkezzünk meg: önmagunkról…

Minden nap hálás vagyok Boldizsár Ildikónak, hogy ismerhetem a mesék titkos nyelvét és Tátrai Vandának, hogy az eszközeivel a tudatalatti is felszínre tud kerülni❤️

 ̋k    ̈nismeret  TÜKRÖM, TÜKRÖM, MONDD MEG NÉKEM, MIKOR LESZ A KÖVETKEZŐ MESEMŰHELY E VIDÉKEN?🪞FEBRUÁR 17-ÉN!🪞Várlak Be...
17/02/2026

̋k ̈nismeret

TÜKRÖM, TÜKRÖM, MONDD MEG NÉKEM, MIKOR LESZ A KÖVETKEZŐ MESEMŰHELY E VIDÉKEN?
🪞FEBRUÁR 17-ÉN!🪞

Várlak Benneteket szeret***el 18 órától a LolliPop Dunakeszi (Közösségi tér)ben!

További kérdésekkel keressetek bizalommal!
📩[email protected]

12/02/2026
A MAI HAVAZÁS HATÁSÁRA VÉGÜL MESÉT VÁLTOTTAM, ELŐVETTEM A DIAVETÍTŐT, ÉS TERVEZTEM RÁ EGY FOGLALKOZÁST!🐽🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺Ki...
02/02/2026

A MAI HAVAZÁS HATÁSÁRA VÉGÜL MESÉT VÁLTOTTAM, ELŐVETTEM A DIAVETÍTŐT, ÉS TERVEZTEM RÁ EGY FOGLALKOZÁST!

🐽🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺🐺
Kismalac és a farkasok (Móricz Zsigmond)

Van egy erdő, erdőháton,
Benne tisztás az irtáson,
Hóba rakva rajta kis ház,
Kis malac itt telel tanyáz.

Kicsi fejsze csitteg-csattog,
Bükkfa lángja pitteg-pattog,
Fazékban tíz rityeg-rotyog,
Ajtón farkas kipeg-kopog.

- Hej kis malac, dideregve
Kunyorálok, hogy eressz be.
- Bizony nem én, mert megeszel!
- Rólam ilyet fel hogy teszel?

Csak kunyorál, csak igérget:
- Csak egy lábom engedd kérlek.
- Jó! - gondolja a kis malac, -
Megbánod ha kinn nem maradsz.

Zsákot kerít, vizet forral,
S ajtóhoz áll hamis orral.
- Hát ha épp az a vágyásod,
Dugd be egyik hátsó lábod.

Farkas-barkas örül nagyon,
- Jaj, bent be jó meleg vagyon.
Ereszd be még csak egy lábom.
Szól a malac: "No nem bánom."

- Én két lábom, boldog részem,
Örülj, vigadj, jól vagy, érzem.
Első lábom, jaj a hóban...
Szól a malac: "Dugd be sorban."

- Három lábom ha be hagyod,
Negyedik mért szenved fagyot?
- Jól van, dugd be mind a négyet,
(Zsákba faroltatlak téged.)

- Óh négy lábam úrrá lettél,
Óh én fejem kinn rekedtél!
Jóért jót várj kicsi malac,
Meglásd mi lesz, hogyha behagysz.

- Jó, gyere be, gyer' a házba,
Gyer' a házba, gyer' a zsákba!...
Zsákba buvót be is köti,
Forró vizzel megöntözi.

Bezzeg a ház meleg nagyon,
Hadd hüsöljön kint a fagyon.
Kicipeli farkas komát,
Ki végre ki-rágja magát.

Kopasz farkas világgá ment,
Nem mond a dologra Áment.
Fut, fárad és verbuvál,
Sereggel jön vissza már.

Mint az árviz, jön a falka,
Kopasz vezér szóval tartja.
A kis malac hej látja már,
- A nyakamon van a tatár.

Hamar egy nagy fára szalad,
Farkas falka a fa alatt;
Hogy vegyék le, hegyin-hátán,
Kapaszkodnak egymás vállán.

Száz farkasnak egy a híjja,
Lent a kopasz alig birja;
Bár az ina majd megszakad,
Kis malactól távol marad.

A kis malac hőköl, haj-haj,
Mi lesz vele, itt van a baj.
Csak lekiált hát a gaznak:
- Forró vizet a kopasznak!

No a kopasz holtra vált,
Ugy kiugrott, meg sem állt.
Meg sem állott, elszaladt,
A sok farkas leszakadt.

Nyaka törött, mind a hánynak,
Malacot sem öli bánat.
Ma is göcög-kacag rajt',
Ma is él, ha meg nem halt.

📷A mai foglalkozás egy pillanata

Januári meseVarga Katalin: A kesztyű🧤Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt...
26/01/2026

Januári mese
Varga Katalin: A kesztyű

🧤Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe:

🐭a pocok a nagyujjába,
🐤a cinke a mutatóujjába,
🐸a béka a középső ujjába,
🪳a szarvasbogár a gyűrűsujjába
🐜s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.

Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből:

👞a pocok cipőt talpalt,
👗a cinke ruhát varrt,
⏰a béka órát javított,
🪑a szarvasbogár bútort gyalult
🧶s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett.

De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak a z ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben:

🫘a nagyujjban bableves,
🍝a mutatóujjban mákos csík,
🥬a középső ujjban töltött káposzta,
🍖a gyűrűsujjában sonkacsülök
🥣s a kisujjában tejbegríz.

Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona!

🎻a pocok hegedült,
🎹a cinke zongorázott,
🪗a béka szájharmonikázott,
🎺a szarvasbogár trombitált
😢s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált.

Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak:

♟️a pocok és a béka sakkozott,
📺a cinke televíziót nézett,
📰a szarvasbogár újságot olvasott
🧶s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.

Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba:

🐭a pocok a nagyujjába,
🐤a cinke a mutatóujjába,
🐸a béka a középső ujjába,
🪳a szarvasbogár a gyűrűsujjába
🐜s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.

📸Mesefoglalkozáson🤩

🙏Köszönöm minden kíváncsi hópehelynek, hogy varázslatossá tették az év utolsó napját mindenki számára; és azt is, hogy t...
01/01/2026

🙏Köszönöm minden kíváncsi hópehelynek, hogy varázslatossá tették az év utolsó napját mindenki számára; és azt is, hogy türelemmel megvárták a gyerekeket az újév első napján😍 🛷⛄️⛷️🎿🌨️

❄️Móra Ferenc: A kíváncsi hópelyhek❄️

A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó.
— No, anyó — mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben —, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.
Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.
— Gyertek, gyertek — csalogatták őket a szántóföldek —, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.
A falu már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.
— No, ezt a falut megtréfáljuk — mondták a hópelyhek. — Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük, még a háztetőket is.
Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak. Ezek a hópelyhek a várost akarták látni.
— Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket — mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. — Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.
Azzal elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.
De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból. Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból. Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.

́pehely ́l

Cím

Budapest
Budapest
1119

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Mesetűz új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Mesetűz számára:

Megosztás