Dr. Tanyi Zsuzsanna klinikai szakpszichológus, gyermekpszichológus

16/08/2021

"szánj a mai napon pár percet arra, hogy átgondold, mennyi mindenért lehetsz hálás a testednek. Írd le azokat a tulajdonságaidat, amelyekre igazán büszke vagy, és vedd elő, olvasd át azokon napokon, mikor nehezebb szeretni a testedet"
https://www.facebook.com/melylevegoprojekt/photos/a.105299321186350/373299591052987

🆓A test-pozitivitás mozgalomnak köszönhetően a közösségi médiában is egyre többen vállalják fel és mutatják meg apró szépséghibáikat, tökéletlenségeiket, amelyek igazán meghatározzák egyediségünket, magukban hordozzák történetünket.

⚔️Ez a hozzáállás fontos a testképzavarok elleni küzdelemben is, hiszen a társadalom által elvárt, gyakran irreális test-ideáloknak való megfelelési vágy az egyik jellemző hajlamosító tényező az ilyen mentális zavarok kialakulása során.

💪Ha Neked is fontos ez a téma, szánj a mai napon pár percet arra, hogy átgondold, mennyi mindenért lehetsz hálás a testednek. Írd le azokat a tulajdonságaidat, amelyekre igazán büszke vagy, és vedd elő, olvasd át azokon napokon, mikor nehezebb szeretni a testedet!

02/01/2021

01/01/2021

Dr. Tanyi Zsuzsanna: Óévlezáró-újévmegnyitó önismereti gyakorlat

A szilveszter és újév első napja közeledtével az emberek jelentős része gondol az elmúlt év eseményeire, sikereire, nehézségeire, kudarcaira. Emellett gyakori az újévre vonatkozó tervek summázása, az arról való gondolkodás, hogy mit kellene másként tennem, miket kellene jövőre megfogadnom, hogy növeljem testi-lelki jóllétem. Fontos, hogy az óév búcsúztatásakor ne csak a kudarcainkat, ballépéseinket vegyük észre, hiszen az ember hangulatát nagyban befolyásolja az, hogy mely eseményekre, tettekre, tulajdonságokra fókuszálja figyelmét. Ha csak az óév során elkövetett hibáimat veszem számon, az könnyen bűntudatot, lelki feszültséget, önvádat szülhet („Ezt is, azt is elrontottam. Lám nem vagyok jó semmire.”). Ugyanez igaz a tőlünk függetlenül, velünk megeső szerencsétlenségekre is (pl. baleset esetén: „Ez is csak velem történhetett meg, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?”).
Az óévet búcsúztató és újévet nyitó önismereti gyakorlat segíthet abban, hogy ne csak a nehézségre, a negatív eseményekre fókuszáljunk, illetve segíthet tisztázni az újévvel kapcsolatos elvárásainkat is. A következő kérdésekre adott válaszainkat érdemes írásban rögzíteni és eltenni, majd év közben, illetve év végén elővenni.

2020 zárása, búcsúztatása
• Miért lehetek hálás a 2020-as évben?
• Mi volt a 2020-as év szépsége?
• Mi volt az a nehézség, amiből erőt merítettem?
• Mit tanultam 2020-tól, amit szívesen tovább vinnék magammal 2021-ben is?
• Mi lenne a 2020-as évemről készült film/könyv címe?

2021 nyitása
• Mi az, amit 2021-ben már megengedek magamnak (amit eddig nem)?
• Van-e olyan személy az életemben, akivel 2021-ben több időt szeretnék tölteni? Melyik kapcsolatomat szeretném megerősíteni?
• Mi az, amitől tartok 2021-et illetően? Mi lesz annak a megoldása? Az milyen változást hoz az életembe? S így miben lesz/lehet jobb, mint amilyen volt?
• Mibe szeretnék 2021-ben több időt, energiát fektetni? Melyik képességem, tulajdonságom fejlesztésére szeretnék jobban összpontosítani?

14/12/2020

Babaszoba.hu-nak adott interjúm a babák játéktevékenységéről.
https://fb.watch/2ngnta3FvF/

07/11/2020

Dr. Tanyi Zsuzsanna: Koronavírus miatti kiközösítés gyermekek körében

Több helyről lehet hallani a koronavírus miatti iskolai kiközösítésről, csúfolódásról, amit az iskolai zaklatás új formájaként emlegetnek. Mivel magyarázható ez a jelenség és hogyan lehet ellene tenni?
Az iskolai kortársbántalmazás, azaz a bullying nem mostani jelenség. Azok a gyerekek, akiket az osztálytársak koronavírus betegségük/hozzátartozójuk betegsége miatt kiközösítenek, stigmatizálnak, esetleg verbálisan, fizikailag bántalmaznak, valószínűleg korábban is áldozatai voltak már a bullyingnak. Ők azok a gyerekek, akik az osztályközösségben peremhelyzetben helyezkednek el, vagyis általában nincs barátjuk, vagy csak 1-2 gyermek. Jellemző ezekre a gyerekekre, hogy gyenge társas kompetenciákkal rendelkeznek, nem tudják magukat megvédeni a támadásoktól, alacsony az önértékelésük, és gyakran visszahúzódóak, nehezen barátkoznak. A zaklatás elkövetői pedig gyakran az osztályban népszerű gyermekek, vagy pedig olyan erős, határozott személyiséggel rendelkezők, akiktől tartanak a többiek, így nem mernek velük szembeszállni.
Hogyan lehet a Covid bullying ellen tenni?
Nagyon fontos, hogy az iskola és a szülők is nyíltan bántalmazásellenes attitűddel rendelkezzenek, amely elutasítja, elítéli a társak kiközösítését, verbális és fizikai bántalmazását. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Facebook posztjában a következőket javasolja a szülők, pedagógusok részére:
"1. a lehető leghamarabban lépjenek közbe, és tegyék egyértelművé, hogy senkit nem szabad amiatt bántani, mert ő, vagy valamely hozzátartozója beteg lett,
2. a gyerekekkel beszélgessenek arról, hogy miért nincs rendben, ha valakit megszégyenítenek egy állapot, helyzet (betegség) miatt (ez áldozathibáztatás),
3. kérjük, hogy fokozottan figyeljenek oda a gyerekközösségeken belül arra, hogy az egymás iránti szolidaritás, a megértés és az empátia ebben a mostani helyzetben is jelen legyen, ne tűnjön el,
4. adjanak helyet és időt arra, hogy a gyerekek nyíltan beszélhessenek a járványhelyzet miatti érzéseikről, félelmeikről, aggodalmaikról – ha ezek a rossz érzések csökkennek a gyerekekben, a zaklatás kockázata is csökken."
Hasznos módszer még, amikor a szülők, pedagógusok, iskolapszichológusok érzékenyítő célzattal videofilmeket vetítenek iskolai bántalmazásról, majd átbeszélik annak tartalmát és a szereplők által megélt érzéséket, gondolatokat. Emellett a gyermekek szerepjátékokban is megjeleníthetik a bántalmazást, ahol többe

20/10/2020

Játékterápia, mint a gyermeki lelket gyógyító eszköz

A gyermekeket jellemző egyik sajátosság, hogy lelki világukat ábrázoló eszközük nem a verbalitás, a szavakkal történő kommunikáció, hanem a játék és a nonverbális kommunikáció. A gyermek szabad játékában kifejeződik gazdag érzelem- és gondolati világuk, világlátásuk: örömeik, félelmeik, vágyaik, szülőkről és testvérekről alkotott elképzeléseik, amelyek egy része tudatos, más részük tudattalan a gyermek számára. Megjelennek benne a kicsiket foglalkoztató problémák - sok esetben szimbolikus formában. Éppen ezért a gyermekpszichológus számára a szabad játéktevékenység megfigyelése diagnosztikus értékű lehet, hiszen a játék mondanivalójának megértésével eljuthat a szakember a gyermek problémájának gyökeréhez. A játék azonban nemcsak pszichodiagnosztikus, hanem ezzel egyetemben pszichoterápiás, azaz gyógyító hatással is bíró eszköz. Winnicott, a gyermekanalitikus szerint a játszás gyógyít: híres mondása szerint az a gyermek, aki tud játszani, meg fog gyógyulni. A játékterápia során a gyermek a terapeuta előtt szabadon kifejezheti érzéseit anélkül, hogy a szülőnek meg kellene/akarna felelni. A szülő jelenléte esetében ugyanis sok gyermek módosítja játéktevékenységét, mivel legfőbb vágya, hogy a szülő szeresse, elfogadja őt.
Mi történik a szabad játékterápia során? A pszichológus lehetőséget ad a gyermeknek, hogy ő maga válassza ki a játékeszközöket és ő alkossa meg a játék történetét, miközben a terapeuta háttérben marad, így az irányítás teljes mértékben a gyermek kezében van. Ez nem jelenti a terapeuta passzivitását, hiszen örömmel együtt játszik a gyermekkel. Az így létrejövő szabad asszociációs tér engedi meg, hogy a gyermek belevetítse, beleengedje a játékba a saját lelkében zajló folyamatokat, konfliktusokat, valamint a körülötte lévő világban (családban, óvodában, iskolában) zajló eseményeket, és valóságos vagy szimbolikus formában jelenítse meg. Gyakran elismétli, eljátsza a számára fontos élményeket, amely 3 féle lehet: egy az egyben, valóságnak megfelelően történő eljátszás (újrajátszás); megfordítja/kicseréli a szerepeket (pl. nem őt bántják az oviban, hanem a macit); korrigálja az eseményeket (pl. nem bántják, hanem valaki megvédi az oviban). A játékterápia során nemcsak lereagálja, kijátssza a feszültség-érzéseit, hanem lehetősége van az átélt élmény megértésére is azáltal, hogy a terapeuta egy idő után kommentálja, értelmezi a gyermek játékát (pl. „Nagyon rossz lehet ennek a kisfiúnak, akit az oviban bántottak.”). A játékterápia során tehát a gyermek szabad, ítélkezésmentes környezetben történő megnyilvánulási lehetősége, a terapeuta feltétel nélküli elfogadása, teljes figyelme, és értelmezései együtt adják meg a gyermeknek a lehetőséget a lelki problémától való megszabadulásra.

Felhasznált irodalom:
Vikár A., Vikár Gy., Székács E. (2007). Dinamikus gyermekpszichiátria. Medicina
Vetró Á. (2008). Gyermek- és ifjúságpszichiátria. Medicina
Carver, Scheier (2006). Személyiségpszichológia. Osiris

14/10/2020

Tanyi Zsuzsanna: A trauma pozitív hozadéka: A poszttraumás növekedés

A bejegyzés célja, hogy röviden képet fessen a pszichológiailag traumatikus életesemények után kialakuló pozitív lélektani változásokról, összefoglaló néven a poszttraumás növekedésről.

A trauma okozta pozitív változások

A traumatikus életesemények pozitív hozadékának nagyarányú kutatása az 1990-es években indult, amikor is empirikus kutatásoknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy a tragédiákra adott negatív pszichológiai válaszok jellem­zők, de mégsem univerzálisak, azaz nem mindenkire egyöntetűen érvényesek (Tedeschi és Calhoun 2004a). Mára már óriási méretűvé duzzadt az a szakirodalom, amely azt hivatott bemutatni, hogy a pszichés traumát elszenvedettek élete milyen módon változik pozitív irányban a történtek hatására. Ezeket a pozitív változásokat gyűjtőnéven poszttraumás növekedésnek hívhatjuk (a továbbiakban PTN). A PTN klasszikus, sokat idézett definíciója szerint „olyan pozitív változás megtapasztalása, amely a nagyfokú kihívást jelentő életválsággal való küzdelem eredményeként alakul ki” (Tedeschi és Calhoun 2004a, 1. o.). Olyan belső, lélektani pozitív változásról van szó, amely előkészítheti a terepet a nyílt, viselkedésbeli változáshoz. Bizonyos esetekben azonban a pozitív változás privát, mások számára láthatatlan marad (Tedeschi és mtsai. 2007).

A poszttraumás növekedés/fejlődés (posttraumatic growth) terminust Richard G. Tedeschi és Lawrence G. Calhoun alkották meg, és 1996-ban megjelent tanulmányukban tárták a nyilvánosság elé (Tedeschi és Calhoun1996). A jelenség elnevezése a traumatikus életeseményeket átélő egyénekben lezajló olyanfajta személyiségfejlődésre utal, amely felülmúlja a trauma előtti fejlettségi állapotot (Tedeschi és Calhoun 2004a). E gyakran használt terminus mellett más kutatók még számos rokon elnevezést alkalmaztak a trauma okozta pozitív változások leírására. Ilyen az előnytalálás (benefit finding) (Affleck és Tennen 1996), a stresszfüggő növekedés (stressz-related growth) (Park és mtsai. 1996), a pozitív változások (positive changes) (Collins és mtsai. 1990), és a jelentéstalálás (finding meaning) (Taylor 1983) is.

A poszttraumás növekedés megnyilvánulási területei
A PTN a hagyományos, ún. funkcionális-leíró modell (Tedeschi és Calhoun 2004a) alapján többdimenziós jelenség. A traumát átélő személyével, a környezettel és a trauma természetével kapcsolatos tényezők is befolyásolhatják azt, hogy melyik traumatúlélő milyen típusú személyiségfejlődést él meg.
A szakirodalom leggyakrabban a PTN öt területét nevezi meg, azonban több szerző is kiegészíti ezeket további területekkel:

• Az élet nagyobb mértékű megbecsülése és a prioritásokban bekövetkezett változások: Megváltozik a dolgok fontossági sorrendjének észlelése az egyén számára. Jobban megbecsüli megmaradt lehetőségeit, az életet önmagában véve, valamint apró örömforrásként kezdi értékelni a korábban csekély fontossággal felruházott dolgokat, például egy kisgyermek mosolyát, a szivárvány szépségét (Tedeschi és Calhoun 2004a). Ezt a változást leginkább azok élhetik át, akiknek a trauma valamilyen veszteséget hoz, vagy a halállal való szembesülést vonja maga után.A személy figyelme ugyanis mindkét esetben a múltról (pl. korábbi életcélok, tervek) az „itt és most-ra” helyeződik át (Kállay 2007; Tanyi 2014).

• Melegebb, nagyobb intimitású kapcsolatok megélése: Az egyén ráébred az interperszonális kapcsolatok fontosságára, ennek köszönhetően több időt és energiát kezd kapcsolataiba fektetni. Nőhet a mások iránt érzett empátia és részvét. Mindezek végül mélyebb és jelentéstelibb kapcsolatok megtapasztalását okozzák (Tedeschi és Calhoun 2004a; Thornton 2002), ugyanakkor elősegíthetik a társas támogatottság érzésének kialakulását és fenntartását, ami rendkívül fontos védőfaktornak számít a trauma káros lélektani hatásaival szemben (Kállay 2007).

• Személyes erő fokozott érzése a sérülékenység egyidejű megélésével: Ez a változás a belső erő érzésének fokozódását, valamint ezzel együtt paradox módon a sérülékenység megnövekedett érzését is jelenti. A lényege tehát a felismerés, hogy történhetnek és történnek is az egyénnel rossz dolgok, de úgy érzi, hogy ha ezt képes volt megoldani, akkor bármit képes lesz kezelni a jövőben. Nő a személy önmagával és problémamegoldási készségével kapcsolatos elégedettsége (Tedeschi és Calhoun 2004a; Thornton 2002).
• Új lehetőségek és életpályák felismerése az egyén életében: Lényege, hogy a személy felismeri, hogy melyek azok a céljai, amelyekért érdemes küzdeni, és melyek azok, amelyeket jobb feladni. Ez a felismerés új lehetőséget ad egy korábbitól eltérő és/vagy addig csak vágyott életpálya megvalósítására. Előfordulhat, hogy az egyén az átéltek hatására pályát módosít (pl. az emlőrák túlélője ápolónő lesz), vagy karitatív, önkéntes munkát vállal (Kállay 2007; Tanyi 2014; Tedeschi és Calhoun 2004a).
• Spirituális fejlődés: Spiritualitással, vallásossággal és egzisztenciális témákkal kapcsolatos növekedés. Az egyén érdeklődése az alapvető egzisztenciális kérdések (pl. „Mi az élet értelme?”) irányába kezd fordulni, ugyanis a korábbi, világról alkotott hitrendszerét a traumatikus esemény alapjaiban zúzta szét. Sokan úgy érzik, hogy nagyobb mértékben képesek már hinni egy transzcendens lény létezésében, vagy erősebben érzik Isten jelenlétét, ezáltal pedig mélyül vallásos hitük. E változásokat a nem vallásos vagy kifejezetten ateista egyének is átélhetik (Kállay 2007; Tanyi 2014; Tedeschi és Calhoun 2004a).
• Az egészség fokozott értékelése és az egészségmagatartás pozitív irányú változása: A PTN e tartományát a későbbi, életet fenyegető betegségekre fókuszáló kutatásoknak sikerült azonosítani. A lényege, hogy a személy súlyos betegsége hatására több figyelmet kezd szentelni az egészségének. Hajlandóvá válik felhagyni az egészsége szempontjából káros magatartással (pl. mozgásszegény életmód, dohányzás). Beismeri, hogy kockázatos egészségmagatartásának veszélyeivel korábban is tisztában volt, de eddig képtelen volt életmódján változtatni. A betegséggel történő szembesülés viszont erőt adott ehhez a lépéshez. Ezt a változást eddig daganatos és kardiovaszkuláris betegségben szenvedőknél írták le (Hassani és mtsai. 2009; Stanton és mtsai. 2006), ezért feltételezhető, hogy a szomatikus betegség okozta trauma sajátos jellemzője.

• Egyéb területek: Ide a pozitív változások ritkábban idézett területei tartoznak. Ilyen lehet az anyagi előnyök megtapasztalása, például amikor a személyt a súlyos életesemény következtében elbocsátják a munkahelyéről, majd ezután átképezi magát egy jobban fizető szakmára, vagy amikor balesetbiztosításból kap kártérítést (McMillen 1999). A traumatikus esemény emellett fokozhatja az egyén önismeretét is: a történtek hatására tisztábban kezdi látni saját személyiségét, annak negatív és pozitív oldalát is (McMillen 2004; Park és Ai 2006).
Részlet Tanyi Zsuzsanna: A trauma pozitív hozadéka: A poszttraumás növekedés c. könyvfejezetből (In: Kuritárné Szabó Ildikó, Tisljár-Szabó Eszter (szerk): Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna. 2015., Oriold és társai)