14/06/2026
Tudattan: Ei: 0. [hol volt, ott lett egyszer egy egészség. egész volt vala világ és setét. és elvált vala világosság a tétlenségtől – a sugárzásról vált le vala az anyag: és lettek kisugárzás és testé. teremté egy gondolat az egész világot, és követé sorsába a test.
idővel járnak egybe, és valának ismét egy egész] – alkotnak egy egészséget: [egy ész s éget]
Tudat: az élet kezdete és végzete. a I’élek tart'alma: [Ő] maga.
1/120. - be vezet [Ő] az egészségbe -
egészség. egy szó. általános és alapvető. semmit nem jelent, ha van. és mindent jelent, ha nincs. de mit is jelent valójában? semmi máshoz nem viszonyulunk ilyen kettősséggel – természetesnek éljük meg, [Van] jellegű, ha egy szóval akarnánk kifejteni. az életünk velejárója. minden élet természetes és tökéletes velejárója. a növényekre, állatokra – a természetre is ráillik zokszó nélkül. egészség. egészséges. a környezetünk meghatározó része egészséges – egészségben él. lélegzik, és él: Lél.
akkor miért van betegség? és miért a gondolkodó emberre jellemző? minél többet gondolkodik, annál betegebbé válik? beteges, de legalábbis furcsa felvetés. nézzük az ellenkezőjét. minél kevésbé gondolkodik az ember, annál egészségesebb? még van is benne valami! a természet, a növények, az egyszerű népek, és az egyenesek nem szoktak betegek lenni. az állatokra sem éppen a gondolkodás a legjobb jelző. csak vannak. lássuk a múltat – mintha ott is feltűnne ez a beteges összefüggés… hogy is van ez? mi az oka, hogy egyre jobban fogy az egészség?
éppen csak körülírunk egy betegséget – máris általános lesz. megjelenik az allergia, elhízunk és cukorbetegek leszünk, az égbe szökik a vérnyomásunk és 120 év helyett jó ha megéljük a felét? miért alakul ki a betegség már csupán a gyógyszer megjelenésétől? ha már van megnyugtató gyógymód, már „szabad” betegnek lenni? csak ámítjuk magunkat? ez már súrolja a józan ész határait – csak nem szúrunk ki magunkkal azáltal, hogy gondolkodunk? ez csak valami tévedés lehet. és minél többet költünk az egészségünkre, annál többet kell?! rohamléptekben nőnek az egészséggel kapcsolatos foglalatosság, módszerek, gyógyítások költségei. nem kis túlzással, de biztosan elmondhatjuk – az egészségért élünk, dolgozunk. minden jövedelmünket előbb vagy utóbb az egészségünkre költjük. de nem úgy tűnik, mintha nyerésre állnánk. mi a baj? mi ez a két fogalom – egészség és gondolkodás, és mi az összefüggés a kettő között?
ez a tanulmány kísérletet tesz bemutatni, hogy az egészség a legnagyobb kincsünk; megkísérli beláttatni – nincs is semmi másunk, mi igazán számítana; elfogadtatja, hogy csak és kizárólag saját magunkon múlik, mennyire élünk egészségben – Lélünk.
merész [merő ész] utazás ez – gondolatok sorát fűzve végig lépkedhetünk múltunkon, jelenünkön, jövőnkön. saját, közösségi és a világ teremtési menetein. míg le nem esik:
egy [egész] része vagyunk.
gondolatban betávolodva testünktől, minden előítéletet és tanult előzményt félretéve, tiszta lappal, tiszta fejjel, a tényekre és tudásra alapozva – észlelni a szabadságot és a biztonságot. nem is nehéz. minek a testtel annyit törődni? van. a testünk csak test. érezzük, hogy nem ez a lényeg, nem teljes. fától az erdőt nem látjuk? akkor menjünk bele – ez az elmélyülés már az egészség [az egésznek a megélése; észlelés, nem érzés].
csak a szándék a fontos: menjek be, vagy ne a mennyekbe?
gyerekkorunk óta benne vagyunk, természetes. alap. élet. csak élet :) csak élünk - élvezzük az életet: egyszerű, egyenes, tiszta, őszinte és önzetlen. szeretett teljes és szép. Boldog. boldogulunk, minden sikerül, „amit csak kigondolunk vala”. ez a boldog gyermekkor. gondolkodás nélküli. [van]: egészséges…
felnőtté válunk. felnövünk és teher sújtja vállunk. munka. robot. gépies, kedv és érdeklődés nélkül végzett tevékenység. csak idő kérdése. korábban vagy később. előbb vagy utóbb. lélektelenül robotolunk a munkában. féljük az életünket – munkát, egzisztenciát, lakást, barátot, társat – mindent. agyalunk, rágódunk. okosabbak lettünk vagy elvesztettünk valamit közben? csupán a gondolkodással válnánk lélektelenné?
megjelennek a szabályok és a határok. megjelenik a hatalom. saját alkotásunk. a bőrünk alá ül. oda a büszkeségünk. a becsületünk. a valódi, tiszta lelkiismeret „szavát” képzelt bűnbánásra cseréljük. és akkor is furdal, ha boldogak is lehetnénk néha. ez lenne az Élet? ezért teremtett vala [Ő]? ezt kívánta nekünk vala szülőnk, mikor még csak egy gondolat voltunk? ezt bizton senki sem így gondolja, amikor „gyerekezik”. „én biztosan óvni és védeni fogom Őket, hogy majd nekik jobb legyen!” – mondjuk, és pont ezzel vágjuk el a természetes köldökzsinórjukat. kiűzzük Édenből: megtanítjuk racionálisan gondolkodni, elnyomjuk ösztönös, [össz tanos] életüket. az első főnökük – mi magunk vagyunk. „gondolkozz már, kicsim!” – ismerős? vak vezet világtalant: „mit én nem látok – te sem láthatod”, és lerántjuk a földre. két lábbal tiporva lelkét.
egocentrikusnak mondjuk gyermekeinket. bagoly mondja verébnek: én-szeretőbb, ön-zőbb önös lényt felnőtt magunknál nem is lehetne találni. az a rohadt nagy én-ünk mindig mindent megmagyarázz – mindenről van véleménye, mindent jobban tud másoknál, okoskodik akkor is, ha nem okos. és akkor is, ha nem is tud. csak véli, hogy tudja: hogy „mi a jó és mi a rossz”. neki. [én] magának. nem veszi a fáradságot az okokat keresni, beéri az önmaga teremtményével – magát alkotja az [én]. a „beteg” magyarázza az „orvosnak”, hogyan gyógyítsa. az alkotmány szól be az alkotónak: nem alkottál! a „köcsög állítja a fazekasnak: nem teremtettél!” még perlekedünk is, ha nem kapunk azonnal eredményt. nem kapunk egészséget. pedig pont ez a valami – a belső bizonyosság, a Bizalom vesztése – kínozza. hit már nincs, tudás pedig még: senki földje. semmi érték földje. magunkra maradtunk: a saját véleményünk, gondolkodásunk rabjai. ez vett végett az Egésznek. „bizton halál…”
bízni pedig kell: orvosban, emberben, egymásban – Istenben? de legalább a teljes magunkban. a belső hangunkban. a sugallatban. a megérzésben és észlelésben. a sejtelemben. a lelkiismeretben. a l’élek ismeretében. a gondolat hallásában. ez az! a Tudat tudása. ez [Ő]. ez az egész: [Ő]. [Ő] az Egész. az egész egy Egészség. egyensúly. egy-en a súly.
muszáj meghallani mert muszáj meghalni – saját időnk mindig ketyeg. örömteli életünk nem Boldog. nem egyszerű. a halált féljük. nem ismerjük. nem látunk mögé.
dehogy nem! minden este meghálunk. de hát ez nem is félelmetes. alig várjuk minden este. a legbensőségesebb hely: az ágyunk. az agyunk. Otthon vagyunk. vele. magunkkal. alszunk. meghaltunk? dehogy – most élünk csak! minden jó: béke, pihenés, szépség, határtalanság, időtlenség és örökkévalóság. világosság. boldogság – egy Álom. egy szép álom! alom. bíz alom. a belső bizonyosság alma. a biztonság – a Tudat alma, az [Ő] bizalma. a Lélek ismerete, a tiszta lelkiismeret: ha befogad – maga az örökkévalóság. ha nem: vissza az alsó – vélt és vallott, aggódott és magányos, sietett ás késett – alvó [én] világba. ébredés…
kopp, kopp… fel kell ébredni: hány inger? hányinger. meló, rohanás, főnök – „halál ez a nap, bár már este lenne, a gyerekek alszanak, egy pohár bor, jó zene. ágy” - álom. alom. biztonság.
akkor hát: élet vagy halál? nem kell félni – valójában nincs is mitől. csak [én] találja ki: vélelmezem és megítélem. kitalálom. kitálalom – megeszem. megáll az eszem. bezár és gondolkodik. gondoskodik és fontoskodik. félt engem. fél elem. nem egész, az egész fele csupán: csupasz félelem. magamtól? hát magamnak már csak nem árthatok?! ezt könnyű lenne belátni, megismerni önmagamat csak nem lehet nehéz. de: hihetetlenül nehéz, elfogadni. elhinni, mi bennünk [van]. hinni? azt nem kell. a hit a tudás pótlása – a valóság vélelme. míg elég okosak nem leszünk. a valóság tudása az: Igazság. igaz ág az egészség maga. az alfa és az omega. körbeért. a kör beért. megért. meglett!
a tudatlanság nem mentesít az ítélet alól – ha Tudatos ember [Homo idealis] akarok lenni - nem csupán gondolkodó, tanuló, Homo sapiens - okosnak biztosan lenni kell. biztosan kell tudnom – nem az [én] a világ. bizton Van más is magamon kívül. itt: magamon belül.
megvan? [egy igaz] mag van: a tudás magja – a Tudat világa. a szemünk fénye 😉
Jó Gondolatolást!
Ui: És a Lélek és a Menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel!
"És a ki szomjúhozik, jöjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vízét ingyen."
János [a meglett] jelenésekről [1+3+24+66:22:17/120] 🤓
🐈⬛
Ei: 0. [hol volt, ott lett egyszer egy egészség. egész volt vala világ és setét. és elvált vala világosság a tétlenségtől – a sugárzásról vált le vala az anyag: és lettek kisugárzás és testé. teremté egy gondolat az egész világot, és követé sorsába a test.
idővel járnak egybe, és valának ismét egy egész] – alkotnak egy egészséget: [egy ész s éget]
Tudat: az élet kezdete és végzete. a I’élek tart'alma: [Ő] maga.
- be vezet [Ő] az egészségbe -
egészség. egy szó. általános és alapvető. semmit nem jelent, ha van. és mindent jelent, ha nincs. de mit is jelent valójában? semmi máshoz nem viszonyulunk ilyen kettősséggel – természetesnek éljük meg, [Van] jellegű, ha egy szóval akarnánk kifejteni. az életünk velejárója. minden élet természetes és tökéletes velejárója. a növényekre, állatokra – a természetre is ráillik zokszó nélkül. egészség. egészséges. a környezetünk meghatározó része egészséges – egészségben él. lélegzik, és él: Lél.
akkor miért van betegség? és miért a gondolkodó emberre jellemző? minél többet gondolkodik, annál betegebbé válik? beteges, de legalábbis furcsa felvetés. nézzük az ellenkezőjét. minél kevésbé gondolkodik az ember, annál egészségesebb? még van is benne valami! a természet, a növények, az egyszerű népek, és az egyenesek nem szoktak betegek lenni. az állatokra sem éppen a gondolkodás a legjobb jelző. csak vannak. lássuk a múltat – mintha ott is feltűnne ez a beteges összefüggés… hogy is van ez? mi az oka, hogy egyre jobban fogy az egészség?
éppen csak körülírunk egy betegséget – máris általános lesz. megjelenik az allergia, elhízunk és cukorbetegek leszünk, az égbe szökik a vérnyomásunk és 120 év helyett jó ha megéljük a felét? miért alakul ki a betegség már csupán a gyógyszer megjelenésétől? ha már van megnyugtató gyógymód, már „szabad” betegnek lenni? csak ámítjuk magunkat? ez már súrolja a józan ész határait – csak nem szúrunk ki magunkkal azáltal, hogy gondolkodunk? ez csak valami tévedés lehet. és minél többet költünk az egészségünkre, annál többet kell?! rohamléptekben nőnek az egészséggel kapcsolatos foglalatosság, módszerek, gyógyítások költségei. nem kis túlzással, de biztosan elmondhatjuk – az egészségért élünk, dolgozunk. minden jövedelmünket előbb vagy utóbb az egészségünkre költjük. de nem úgy tűnik, mintha nyerésre állnánk. mi a baj? mi ez a két fogalom – egészség és gondolkodás, és mi az összefüggés a kettő között?
ez a tanulmány kísérletet tesz bemutatni, hogy az egészség a legnagyobb kincsünk; megkísérli beláttatni – nincs is semmi másunk, mi igazán számítana; elfogadtatja, hogy csak és kizárólag saját magunkon múlik, mennyire élünk egészségben – Lélünk.
merész [merő ész] utazás ez – gondolatok sorát fűzve végig lépkedhetünk múltunkon, jelenünkön, jövőnkön. saját, közösségi és a világ teremtési menetein. míg le nem esik:
egy [egész] része vagyunk.
gondolatban betávolodva testünktől, minden előítéletet és tanult előzményt félretéve, tiszta lappal, tiszta fejjel, a tényekre és tudásra alapozva – észlelni a szabadságot és a biztonságot. nem is nehéz. minek a testtel annyit törődni? van. a testünk csak test. érezzük, hogy nem ez a lényeg, nem teljes. fától az erdőt nem látjuk? akkor menjünk bele – ez az elmélyülés már az egészség [az egésznek a megélése; észlelés, nem érzés].
csak a szándék a fontos: menjek be, vagy ne a mennyekbe?
gyerekkorunk óta benne vagyunk, természetes. alap. élet. csak élet :) csak élünk - élvezzük az életet: egyszerű, egyenes, tiszta, őszinte és önzetlen. szeretett teljes és szép. Boldog. boldogulunk, minden sikerül, „amit csak kigondolunk vala”. ez a boldog gyermekkor. gondolkodás nélküli. [van]: egészséges…
felnőtté válunk. felnövünk és teher sújtja vállunk. munka. robot. gépies, kedv és érdeklődés nélkül végzett tevékenység. csak idő kérdése. korábban vagy később. előbb vagy utóbb. lélektelenül robotolunk a munkában. féljük az életünket – munkát, egzisztenciát, lakást, barátot, társat – mindent. agyalunk, rágódunk. okosabbak lettünk vagy elvesztettünk valamit közben? csupán a gondolkodással válnánk lélektelenné?
megjelennek a szabályok és a határok. megjelenik a hatalom. saját alkotásunk. a bőrünk alá ül. oda a büszkeségünk. a becsületünk. a valódi, tiszta lelkiismeret „szavát” képzelt bűnbánásra cseréljük. és akkor is furdal, ha boldogak is lehetnénk néha. ez lenne az Élet? ezért teremtett vala [Ő]? ezt kívánta nekünk vala szülőnk, mikor még csak egy gondolat voltunk? ezt bizton senki sem így gondolja, amikor „gyerekezik”. „én biztosan óvni és védeni fogom Őket, hogy majd nekik jobb legyen!” – mondjuk, és pont ezzel vágjuk el a természetes köldökzsinórjukat. kiűzzük Édenből: megtanítjuk racionálisan gondolkodni, elnyomjuk ösztönös, [össz tanos] életüket. az első főnökük – mi magunk vagyunk. „gondolkozz már, kicsim!” – ismerős? vak vezet világtalant: „mit én nem látok – te sem láthatod”, és lerántjuk a földre. két lábbal tiporva lelkét.
egocentrikusnak mondjuk gyermekeinket. bagoly mondja verébnek: én-szeretőbb, ön-zőbb önös lényt felnőtt magunknál nem is lehetne találni. az a rohadt nagy én-ünk mindig mindent megmagyarázz – mindenről van véleménye, mindent jobban tud másoknál, okoskodik akkor is, ha nem okos. és akkor is, ha nem is tud. csak véli, hogy tudja: hogy „mi a jó és mi a rossz”. neki. [én] magának. nem veszi a fáradságot az okokat keresni, beéri az önmaga teremtményével – magát alkotja az [én]. a „beteg” magyarázza az „orvosnak”, hogyan gyógyítsa. az alkotmány szól be az alkotónak: nem alkottál! a „köcsög állítja a fazekasnak: nem teremtettél!” még perlekedünk is, ha nem kapunk azonnal eredményt. nem kapunk egészséget. pedig pont ez a valami – a belső bizonyosság, a Bizalom vesztése – kínozza. hit már nincs, tudás pedig még: senki földje. semmi érték földje. magunkra maradtunk: a saját véleményünk, gondolkodásunk rabjai. ez vett végett az Egésznek. „bizton halál…”
bízni pedig kell: orvosban, emberben, egymásban – Istenben? de legalább a teljes magunkban. a belső hangunkban. a sugallatban. a megérzésben és észlelésben. a sejtelemben. a lelkiismeretben. a l’élek ismeretében. a gondolat hallásában. ez az! a Tudat tudása. ez [Ő]. ez az egész: [Ő]. [Ő] az Egész. az egész egy Egészség. egyensúly. egy-en a súly.
muszáj meghallani mert muszáj meghalni – saját időnk mindig ketyeg. örömteli életünk nem Boldog. nem egyszerű. a halált féljük. nem ismerjük. nem látunk mögé.
dehogy nem! minden este meghálunk. de hát ez nem is félelmetes. alig várjuk minden este. a legbensőségesebb hely: az ágyunk. az agyunk. Otthon vagyunk. vele. magunkkal. alszunk. meghaltunk? dehogy – most élünk csak! minden jó: béke, pihenés, szépség, határtalanság, időtlenség és örökkévalóság. világosság. boldogság – egy Álom. egy szép álom! alom. bíz alom. a belső bizonyosság alma. a biztonság – a Tudat alma, az [Ő] bizalma. a Lélek ismerete, a tiszta lelkiismeret: ha befogad – maga az örökkévalóság. ha nem: vissza az alsó – vélt és vallott, aggódott és magányos, sietett ás késett – alvó [én] világba. ébredés…
kopp, kopp… fel kell ébredni: hány inger? hányinger. meló, rohanás, főnök – „halál ez a nap, bár már este lenne, a gyerekek alszanak, egy pohár bor, jó zene. ágy” - álom. alom. biztonság.
akkor hát: élet vagy halál? nem kell félni – valójában nincs is mitől. csak [én] találja ki: vélelmezem és megítélem. kitalálom. kitálalom – megeszem. megáll az eszem. bezár és gondolkodik. gondoskodik és fontoskodik. félt engem. fél elem. nem egész, az egész fele csupán: csupasz félelem. magamtól? hát magamnak már csak nem árthatok?! ezt könnyű lenne belátni, megismerni önmagamat csak nem lehet nehéz. de: hihetetlenül nehéz, elfogadni. elhinni, mi bennünk [van]. hinni? azt nem kell. a hit a tudás pótlása – a valóság vélelme. míg elég okosak nem leszünk. a valóság tudása az: Igazság. igaz ág az egészség maga. az alfa és az omega. körbeért. a kör beért. megért. meglett!
a tudatlanság nem mentesít az ítélet alól – ha Tudatos ember [Homo idealis] akarok lenni - nem csupán gondolkodó, tanuló, Homo sapiens - okosnak biztosan lenni kell. biztosan kell tudnom – nem az [én] a világ. bizton Van más is magamon kívül. itt: magamon belül.
megvan? [egy igaz] mag van: a tudás magja – a Tudat világa. a szemünk fénye 😉
Jó Gondolatolást!
Ui: És a Lélek és a Menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel!
"És a ki szomjúhozik, jöjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vízét ingyen."
János [a meglett] jelenésekről [1+3+24+66:22:17/120] 🤓
👀
[2400]* Az Idő rövid teremtése.Forduló: "Principium et Finis."* ...
![[○] TUDATTAN: VAJON LEHET [E] CSENDESEN? "ÉBREDJ! S ÁLLJ RÁM!" [●]BIBLIDAL: https://youtu.be/kWLt48rTVKk?is=e5fHjrXxOyF_...](https://img3.findhealthclinics.org/735/884/122104424037358849.jpg)
![Tudattan: 🏳"HÁTRA-ELŐRE" CON.ST.ANCI.A PRÓBA.../******/..E.TEL.KÖZ.BÉK.E: KI/VONUL//ÁS [&] KETTŐS/HON/FOG/LA/LÁS:S👀 TUDA...](https://img5.findhealthclinics.org/935/884/122102494869358849.jpg)
