05/09/2026
Tegyük fel, hogy szeretném bebizonyítani, hogy a banán autizmust okoz.
Fogok 12 autista gyereket, és megkérdezem a szüleiket, hogy a gyerekük evett-e már életében banánt. Kiderül, hogy szinte mindegyik evett, ráadásul több gyerek már azelőtt is kapott banánt, hogy a szülők észrevették volna nála az autizmus első jeleit.
Hoppácska.
Van 12 autista gyerekem, és van egy közös pont az életükben: banánt ettek.
Ebből aztán elkezdem pedzegetni, hogy talán összefüggés lehet a banánfogyasztás és az autizmus kialakulása között. Majd kiállok a nyilvánosság elé, és azt mondom, hogy amíg ezt nem tisztázzuk, talán jobb lenne, ha a gyerekek nem ennének banánt.
Ja, és van még egy egészen apró részlet: nekem közben üzleti érdekeltségem van egy banánmentes gyümölcspürében, amit reményeim szerint majd banán helyett lehet adni a gyerekeknek.
Nyilván ezen a ponton nagyjából mindenki azt mondaná, hogy ez nem kutatás, hanem egy vicc.
Pedig nagyon leegyszerűsítve valami hasonló logikai problémával indult el az egyik legmakacsabb tévhit az autizmussal kapcsolatban.
1998-ban Andrew Wakefield és szerzőtársai a The Lancet folyóiratban publikáltak egy mindössze 12 gyereket vizsgáló esetsorozatot, ami később az MMR, vagyis a kanyaró, mumpsz és rubeola elleni kombinált oltás és az autizmus közötti állítólagos kapcsolat alapjává vált.
A 12 gyerek közül 8-nak a szülei arról számoltak be, hogy szerintük az MMR-oltást követően kezdődtek bizonyos viselkedésbeli tünetek. Nem volt megfelelő kontrollcsoport, és egy ilyen esetsorozatból eleve nem lehetett megállapítani, hogy az oltás okozott-e bármit. Attól ugyanis, hogy valami egy másik esemény után történik, még nem az első esemény okozta a másodikat.
Ha egy gyerek kedden banánt eszik, pénteken pedig belázasodik, abból nem következik, hogy a banán okozta a lázat. Akkor sem, ha találok még hét gyereket, aki szintén evett banánt a megbetegedése előtt.
Wakefield története ráadásul ennél sokkal problémásabb volt.
Később kiderült, hogy súlyos, nyilvánosságra nem hozott pénzügyi és üzleti összeférhetetlenségei voltak. Pénzt kapott egy olyan jogi ügyhöz kapcsolódó munkáért, amelyben oltóanyaggyártók elleni pert készítettek elő, és közben olyan üzleti érdekeltségei, illetve szabadalmi tervei is voltak, amelyek között egy alternatív, egykomponensű kanyaróoltás is szerepelt.
Vagyis a banános példánkban tényleg ott lenne a banánmentes gyümölcspüré is.
A történetnek pedig itt még nincs vége. A kutatás adataival kapcsolatban később súlyos problémák kerültek elő, a brit orvosi kamara eljárása Wakefield magatartását több ponton tisztességtelennek és felelőtlennek találta, a Lancet pedig 2010-ben teljes egészében visszavonta a tanulmányt. A BMJ későbbi oknyomozó cikksorozata az adatok manipulálásáról is részletesen beszámolt.
Azóta természetesen nem 12 gyereket vizsgáltak meg ebben a kérdésben. Nagy, több százezres populációkon végzett kutatások sem találtak bizonyítékot arra, hogy az MMR-oltás növelné az autizmus előfordulásának kockázatát. Mégis eltelt közel harminc év, és a mai napig találkozunk azzal a mondattal, hogy „az oltások autizmust okoznak”.
Ez szerintem azért is jó példája annak, hogyan működnek a tévhitek, mert egy állítást sokszor sokkal könnyebb elültetni az emberek fejében, mint később kiszedni onnan. Mire megérkezik a cáfolat, a történet már rég önálló életet él, továbbadják egymásnak az emberek, újabb történetek kapcsolódnak hozzá, és egy idő után már senki nem kérdezi meg, honnan indult az egész.
Pedig ebben az esetben érdemes visszamenni a kezdetekhez. Hello, tizenkét gyerek. Nagyjából ennyi kellett ahhoz, hogy megszülessen egy olyan történet, aminek a következményeivel évtizedekkel később is dolgunk van.
És nem, a banán sem okoz autizmust. Csak gondoltam, jobb ezt is időben tisztázni, mielőtt valaki publikál egy 12 fős kutatást róla.
👉 Ha szeretnél több hasonló tartalmat olvasni, az Előfizetések opciónál előfizethetsz az exkluzív tartalmakra havi 4,99 euróért. Ezzel nemcsak extra tartalmakhoz, gyakorlati tippekhez férsz hozzá, hanem a munkámat is támogatod.
