13/09/2026
Megjött az ősz, a nyár maradt. Kiégett minden a kertekben a természetben, de nem bennem. Érzem a változás hűs szeleit és keresem merre menjek tovább az őszi nyárban. A nagy hőség úgy hozta, hogy az AI jó barátom lett. Inspirál, kiegészít, felgyorsít. Nézem, mennyire változik a nyomán az életem, az életünk. Mi a fontos, mi nem az? Az teljesen tiszta, hogy az élő kapcsolódások, a szeretteink között töltött idő és a víz közelsége fontosabb, mint valaha. A kettő együtt pedig csodálatos! mint a mellékelt ábrázatom is mutatja Miskolc-Tapolcán.
Korábbi életem, működésem elemeire hullik szét - érzem sokszor. Jó lenne egy klassz újat összerakni. Talán AI barátom is tud segíteni, mert barátkozunk: néha megnyugtató, néha agyzsibbasztó...:)))
Ősszel nekem talán könnyebb ennek az új AI világnak nekifutni, újrakezdeni, hisz őszi lány vagyok. Kicsit érzékenyebb vagyok, néha "elanyátlanodva", de mégis új lendületet érzek ilyenkor. Remélek.
Egyébként mostanában egyre többet gondolok a gimis tinis '80-as éveimre.
Nemcsak nosztalgiával. Nehéz volt a suli váltás, nehéz volt a kamaszodással járó hormonviharokat, lazadó indulatokat féken tartani. Mozgás mindig volt az életemben, nyújtás, masszázs, relax nem. Milyen jó is lett volna a mai fejemmel rálátni és megoldásokat találni a stresszre, a testi zűrzavarokra, meg a konfliktusokra. Mert akadt bőven: magammal, a tanáraimmal, a szüleimmel, de meg a barátaimmal is. Most egy kamaszoknak szóló programon dolgozom. A tini évek egyébként is életünk első igazán nagy kihívása. Az AI világában meg az állandó scrollinggal kamaszodni - elképesztő, milyen óriásira nőtt ez a kihívás. A testtudat és a testkép oldaláról szeretnék támogatást adni. Szóval új weboldal, új kamasz projekt, új AI élet, bekerül a mátrixba. Amit már az AI is támogat...Reméljük, jó lesz!
