Szemléletmód Rehabilitációs Központ

28/08/2026

Amikor hozzánk jössz...

27/08/2026

A vakok és gyengénlátók számára a bankkártyás fizetés megkönnyítésére új, akadálymentes üzemmódot vezet be a Global Payments, a funkció már elérhető a szolgáltató valamennyi modern terminálján Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Magyarországon, Romániában és Horvátországban – közölte a fizetési technológiák és szoftvermegoldások egyik vezető globális szolgáltatója kedden az MTI-vel.

A vakok és gyengénlátók számára a bankkártyás fizetés megkönnyítésére új, akadálymentes üzemmódot vezet be a Global Payments, a funkció már elérhető a szolgáltató valamennyi modern terminálján Cseh…

26/08/2026

Miért van szükség az elemi rehabilitáció kezdetekor funkcionális látásvizsgálatra?
Mi a különbség a szemészeti és a tiflopedagógiai látásvizsgálat között?
A szemész szakorvos és a tiflopedagógus látásvizsgálata eltérő célokat szolgál, ugyanakkor szorosan kiegészítik egymást.
A szemész szakorvos a szem egészségi állapotát és a látás fiziológiai működését vizsgálja. Felméri a látásélességet, a fénytörési hibákat, valamint a szem különböző részeinek állapotát. A vizsgálat során felismeri és diagnosztizálja a szembetegségeket, meghatározza a szükséges kezelést, illetve szemüveget ír fel. A szemészeti vizsgálat középpontjában tehát a szem egészsége és a látórendszer működése áll.
A tiflopedagógus a látást pedagógiai és funkcionális szempontból vizsgálja. Azt méri fel, hogy az adott személy hogyan használja a rendelkezésére álló látást a mindennapi életben. A vizsgálat során nem a szembetegséget diagnosztizálja, hanem a látás gyakorlati alkalmazását és annak hatékonyságát tárja fel.
A tiflopedagógiai látásvizsgálat során fontos szerepet kap a látás funkcionális használata. A tiflopedagógus vizsgálja például a tárgyak és személyek felismerését, a részletek megkülönböztetését, a kontrasztok észlelését, a fényviszonyok hatását, a közeli és távoli látás használatát, valamint az olvasás és írás során jelentkező látási sajátosságokat.
A tiflopedagógus felméri, hogyan használja a személy a látását közlekedés, tájékozódás, olvasás, írás, munkavégzés, tanulás és önellátás során.
A két vizsgálat tehát más-más területre helyezi a hangsúlyt:
A szemész azt vizsgálja, hogy milyen állapotban van a szem és hogyan működik a látórendszer. A tiflopedagógus azt vizsgálja, hogy a személy hogyan használja a meglévő látását a mindennapi életben.
A tiflopedagógiai vizsgálat eredménye alapján a szakember személyre szabott javaslatokat ad a látás hatékonyabb használatához. Ezek közé tartozik a megfelelő megvilágítás kialakítása, a kontrasztok alkalmazása, a betűméret megfelelő megválasztása, optikai és elektronikus segédeszközök használata, valamint a környezet és a mindennapi tevékenységek adaptálása.
A szemészeti és a tiflopedagógiai látásvizsgálat tehát nem egymást helyettesíti, hanem egymást kiegészíti. A szemészeti vizsgálat az orvosi szempontokat tárja fel, a tiflopedagógiai vizsgálat pedig azt mutatja meg, hogyan válik a meglévő látás a mindennapi életben valóban használhatóvá.

25/08/2026

Ha részt vennél, akkor következzenek a részletek:
GÁTLÁS(S)-OKKAL- szemléletformáló nap idén utoljára!
Időpont: 2026. szeptember 5. szombat
Közeledik az idei év utolsó szemléletformáló napja is.
Aki eddig csak fontolgatta a részvételt, ám mára már biztos abban, hogy szeretne eljönni, az most jelentkezzen az alábbi linken, mert nincs lehetősége máskor pótolni a most kimaradt alkalmat!
A nagy érdeklődésre való tekintettel a résztvevői létszámlimitet egy picit megemeltük.
jelentkezés:

https://online-kerdoiv.com/index/q/h/577f45741ab9d767b5ce50ea68db536c

25/08/2026

Látássérültként segítséget kérni – miért lehet olyan nehéz?
A segítségkérés önmagában sem mindig könnyű. Látássérült emberként azonban sokszor egészen más lelki akadályokkal is szembesülhetünk. Hiszen a segítségkérés nem csupán arról szól, hogy szükségünk van valamire. Sok esetben arról is szól, hogy vállaljuk: egy adott helyzetben egyedül nem tudunk ugyanúgy boldogulni, mint egy látó ember. És ez sokszor fájdalmas felismerés lehet.
A látássérült ember gyakran hosszú utat jár be addig, amíg megtanulja elfogadni és jól használni a segítséget. Gyerekként, fiatalként vagy akár felnőttként azt is megtapasztalhatja, hogy mások sajnálják, túlságosan óvják, helyette döntenek, vagy éppen ellenkezőleg: nem veszik észre, hogy segítségre lenne szüksége.
Ezek az élmények hatással lehetnek arra, hogyan viszonyulunk később a segítségkéréshez. Előfordulhat, hogy valaki inkább nem kér segítséget, mert fél attól, hogy kiszolgáltatottnak fogják látni. Nem szeretné, ha sajnálnák, gyengének gondolnák, vagy úgy kezelnék, mintha önállóan semmire sem lenne képes.
Máskor éppen az ellenkezője történik: a környezet túl sok segítséget kínál. Megfogják a karunkat anélkül, hogy megkérdeznék, szükségünk van-e rá. Helyettünk válaszolnak, arrébb tesznek tárgyakat, vagy automatikusan segíteni kezdenek.
Ilyenkor megtanulhatjuk azt is, hogy a segítség nem mindig jelent valódi segítséget.
A valódi segítség ugyanis nem elveszi az önállóságot, hanem támogatja azt.
Látássérültként ezért fontos különbséget tenni a segítség elfogadása és a másokra utaltság között. Segítséget kérni nem azt jelenti, hogy feladjuk az önállóságunkat. Éppen ellenkezőleg: sokszor az önállóság része, hogy felismerjük, mikor, kitől és pontosan milyen segítségre van szükségünk.
A segítségkéréshez azonban bátorság kell. Bátorság ahhoz, hogy megmutassuk a sérülékenységünket, miközben tudjuk: ettől még ugyanúgy kompetens, értékes és önálló emberek vagyunk.
Nem az tesz minket önállóvá, hogy soha nincs szükségünk segítségre. Hanem az, hogy tudjuk, mikor, kitől és hogyan kérjünk segítséget.

24/08/2026

GÁTLÁS(S)-OKKAL! 💙 szemléletformáló nap idén utoljára, részletek hamarosan!
📅 Az idei év utolsó alkalma hamarosan itt van, és ezt a lehetőséget idén már nem tudod pótolni, figyeld oldalunkat.
Milyen is volt az előző?:

Rehabilitációs KözpontVajon kihívást jelent-e számod...

07/08/2026

Felhívásunkra Tamástól kaptuk:
Látássérültként nemrég új hűtőt vásároltam. Már nagyon vártam, hogy megérkezzen, de a kiszállítás kicsit későre sikerült: este 8 óra körül csengettek.
A hűtő végre a helyére került, én pedig örültem, hogy hamarosan használatba vehetem. A szállítók elmondták hogy az üzembe helyezéssel várni kell néhány órát.
Így hát vártam. Éjfél körül már úgy éreztem, meg kell néznem, pontosan melyik gombot kell megnyomni, milyen fokozatra van állítva a hűtő, és vajon tényleg minden rendben van-e.
Egyedül lakom, családtagot nem akartam zaklatni, gondoltam kipróbálom a Be My Eyes alkalmazást.
Elővettem a telefonomat, megnyitottam az alkalmazást, és segítséget kértem.
Néhány pillanat múlva egy férfi jelentkezett be.
– Jó estét! Miben segíthetek?
Elmondtam neki, hogy most szeretném beüzemelni az új hűtőmet, és jó lenne tudni, mit mutat a kijelző. A telefon kameráját a hűtő felé fordítottam, ő pedig elmondta, mit lát.
– Igen, látom a kijelzőt. A hűtő be van kapcsolva… és úgy tűnik, minden rendben, jelenleg 8 fokra van állítva.
Ezzel tulajdonképpen meg is kaptam a választ.
De ő még folytatta:
– A hűtő nagyon szép. Modern, letisztult… és elég nagy is. Van benne több polc, külön rekesz a zöldségeknek, az ajtajában pedig sok minden elfér.
- Köszönöm csak ennyit szerettem volna- mondtam.
Aztán egy kis szünet után hozzátette:
– Bár így éjfélkor nem kellene enni, de köszönöm hogy segíthettem, el is felejtettem enni, így megnézem az enyémben mi van.
Nevettem.
Mire befejeztük a beszélgetést, már nemcsak azt tudtam, hogy működik-e a hűtő, azt is hogy egy éjféli Be My Eyes-hívás közben valakit még meg is lehet éheztetni.

06/08/2026

Felhívásunkra Ildikótól kaptuk:
Az alábbi történetet szeretném megosztani ami először nagyon ijesztően hatott számomra, így utólag jókat nevetünk rajta.
A történet a közlekedéssel kapcsolatos.
Elöljáróban annyit hozzátennék , hogy egy vidéki kisvárosban lakom , ahol egy látássérültnek a közlekedés komoly kihívást jelent és ahol elég jól ismerik egymást az itt élő emberek.
A legközelebbi boltig kb. 100 m-es szakaszon tudok járdán közlekedni utána kénytelen vagyok a kerékpárúton folytatni az utamat. Hónapokon keresztül segítséggel tanultam az útvonalat , aztán egyre több önállósággal .
Végül összeszedtem a bátorságomat és kosarammal a kézben önállóan indultam el a boltba. Az út egy kocsma előtt vezet ahol természetesen lebetonoztak mindent . nehogy a kedves vendégeknek sárba kelljen lépni ha esik az eső.Ezen a szakaszon kellően elszoktam bizonytalanodni . mivel semmilyen tájékozódási pont nincs. Egy vak embernek ez nehezítő körülmény, de gondolom ezt nem kell részletezni.
Ezen a ponton mindig lassabbra veszem a tempót, de ezt egy látó embertársam úgy ítélte meg azonnal a segítségemre kell sietnie.
Mondanom sem kell épp a “ búfelejtőből” indult hazafelé, kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után.
Ezt a levegőben mérhető alkohol koncentrációjából szűrtem le. Nagy lendülettel sietett a “ megmentésemre”, derékon ragadott és közölte : erre fele kell hazamenni és a bolttal ellentétes irányba kezdett vinni. Mivel ilyen szituációba még nem kerültem mióta nem látok , megszólalni sem tudtam úgy megijedtem. Menet közben közölte , hogy nem kell “ kapirgálnom “ a botommal mert Ő majd vigyáz rám!
Az tény , hogy pillanatok alatt a házunkhoz értünk, ott ocsúdtam fel annyira , hogy megkérdezzem “ mond már meg te ki vagy?” Egy kicsit méltatlankodott : Már meg sem ismersz? Én vagyok az ….Laci! Felvilágosítottam hogy én bizony négy éve semmit sem látok, ezért fogalmam sincs ki ölelget a kapunk előtt. Miután bemutatkozott , megnyugtattam hogy tudom ki kísért haza , csak a hangjára nem emlékeztem mivel évek óta nem beszéltünk.
Felhívtam a férjemet telefonon, elmeséltem a történetet , ekkor már jót nevettünk rajta …. Így hát aznap nem én vásároltam be…
Ebből tanulva egyedül nem indulok el , mert mindig belebotlok egy “ segítőkész “ személybe!

05/08/2026

Felhívásunkra Klárától kaptuk:

Látássérültként sokszor egészen hétköznapi helyzetekben jön jól egy kis segítség.
A múltkor egy ismeretlen boltba kellett bemennem, mentem valaki után és később egy vásárlótól segítséget kértem a vásárláshoz.
Tanakodtam kell e még valamit vennem, addigra segítőm már ment dolgára.
Ok! Akkor keressük meg a pénztárat, gondoltam, Hallottam ugyan, hogy több ember is beszélget körülöttem, de nem tudtam, merre induljak. Megkérdeztem:
– Elnézést, meg tudná mondani, merre van a pénztár?
Egy kisfiú hangját hallottam:
– Anya, én megmutatom neki!
Az édesanyja egy pillanatra elnevette magát, majd megkérdezte tőlem:
– Segíthetünk?
Mondtam, hogy persze. A kisfiú odalépett hozzám, és nagyon komolyan így szólt:
– Jöjjön utánam, de lassan, mert itt van egy kosár!
Elindultunk, ő pedig közben folyamatosan mondta:
– Most jobbra… itt már egyenes… mindjárt ott vagyunk.
Amikor odaértünk, büszkén közölte:
– Megérkeztünk!
Megköszöntem neki a segítséget, ő pedig csak annyit mondott:
– Szívesen. Én szeretek segíteni.