Gál Csaba Manuálisterápia

23/08/2026

AJÁNLÓ!

Ősztől szeretnék rendszeresen megosztani Veletek olyan podcastokat, riportokat és beszélgetéseket, amelyeket én is hallgatok, érdekesnek találok, és valamilyen szempontból hasznosnak gondolok.

Lesznek köztük mozgással, edzéssel, terápiákkal, légzéssel és általában az egészséges életmóddal foglalkozó beszélgetések, de olyanok is, amelyek elsőre talán egyáltalán nem kapcsolódnak szorosan az oldal tematikájához vagy a munkámhoz.

Mégis lehet bennük olyan információ, ami egy másik szemüvegen keresztül segít megérteni a fájdalmat, a mozgást vagy akár azt, hogy miért működik úgy a testünk, ahogy.

Egyből egy ilyet szeretnék Nektek ajánlani.

A Dr. Újszászi Bogár Lászlóval készült beszélgetések közül ez lett az új kedvencem. Van benne egy nagyon érdekes adat az agyról: a beszélgetés szerint az agyunk egy adott időegység alatt megközelítőleg 11 millió információt dolgoz fel, miközben ezek közül mindössze körülbelül 40-re vagyunk tudatosan figyelemmel.

Elsőre talán nem tűnik úgy, de ez az információ nagyon szorosan összefügg a mozgással, a fájdalommal és a különböző diszfunkciókkal.

Talán már olvastátok valamelyik korábbi posztomban: a fájdalom egy kimenő jel, vagyis egy output.

Az agy nem egyszerűen „leolvassa” a testből, hogy fáj-e valami. A rendelkezésére álló rengeteg információ alapján folyamatosan értékeli a helyzetet, és ennek megfelelően hoz döntéseket. Ebbe pedig nemcsak a szövetekből érkező információk tartoznak bele, hanem például a korábbi tapasztalataink, az érzelmi állapotunk, a környezetünk és még rengeteg más tényező is.

11 millió információ.

Hát ennyire összetett az agyunk, az idegrendszerünk és az egész rendszer, amelyben a testünk működik.

Éppen ezért egy fájdalmas mozdulat mögött sokszor nem lehet egyetlen, egyértelmű okot megnevezni.

Miért van az, hogy ugyanaz a mozdulat egyik nap alig fáj, máskor viszont sokkal kellemetlenebb?

Miért erősödnek fel időnként régi panaszok?

Miért térnek vissza ugyanazok a tünetek hónapokkal vagy akár évekkel később?

És gondolnád, hogy a látásod, a szemmozgásaid, az egyensúlyrendszered működése, ezek összehangolása, illetve az információk különböző agyi területeken történő feldolgozása is hatással lehet arra, hogyan érzékeled a fájdalmat vagy akár arra is, hogyan mozogsz?

Ezek mind részei annak a hatalmas információáradatnak, amelyből az idegrendszer folyamatosan dolgozik.

Ezért is gondolom, hogy érdemes néha a megszokottól eltérő témákba is belehallgatni. Lehet, hogy egy olyan beszélgetésben találunk egy fontos gondolatot, amelynek első pillantásra semmi köze a mozgáshoz vagy a terápiához.

Remélem, Nektek is hasznos lesz ez a beszélgetés – akár abból a szempontból, ahogyan én közelítettem hozzá, akár egy teljesen más szemüvegen keresztül.

Sikeres ember gondolatai: https://bit.ly/bazunewsletterMagyarorsz...

21/08/2026

Tövis alatti izom – az infraspinatus szerepe a váll működésében

A tövis alatti izom (m. infraspinatus) a lapocka egyik fontos izma, amely a vállízület működésében jóval többet csinál annál, mint hogy egyszerűen „kifelé forgatja” a kart.

A lapocka tövise alatt, az úgynevezett tövis alatti árokban (fossa infraspinata) ered, majd a felkarcsont fejének külső oldalán, a nagy gumó középső ízfelszínén (tuberculum majus) tapad. A rotátorköpeny négy izmának egyike.

Legfontosabb feladata a váll kirotációja, emellett a kar vízszintes síkban történő hátrahúzásában, vagyis a horizontális abdukcióban is részt vesz.

Van azonban egy másik, legalább ennyire fontos szerepe.

Az infraspinatus a rotátorköpeny másik három izmával – a supraspinatusszal, a subscapularisszal és a teres minorral – összehangoltan dolgozik azért, hogy a felkarcsont feje megfelelően centrált helyzetben maradjon a vállízületi vápában. Ez a stabilitás alapvető a pontos és fájdalommentes vállmozgásokhoz.

Ha a rotátorköpeny izmainak működése nincs megfelelően összehangolva, megváltozhat a felkarcsont fejének mozgása és terhelése az ízületben. Ez hozzájárulhat bizonyos vállpanaszok, például ütközéses tünetek, bursális irritáció vagy mozgásbeszűkülés kialakulásához és fenntartásához.

Éppen ezért vállfájdalomnál érdemes az infraspinatust is megvizsgálni. A mozgásos tesztek, az izomerő vizsgálata és a tapintás együtt sokkal több információt adhat arról, hogy milyen szerepet játszik az adott izom a panaszban.

Hogyan tudsz vele otthon dolgozni?

Ha a váll kirotációja vagy a váll általános mozgása korlátozott, az infraspinatus lazítása is szóba jöhet.

Húzd keresztbe magad előtt a fájdalmas kart, majd helyezz egy teniszlabdát a lapocka tövise alá, az izom területére. Támaszkodj finoman a falnak, és kezdd el lassan mozgatni a testedet úgy, mintha egy medve vakarná a hátát. 🐻

Ha találsz egy érzékenyebb, feszesebb pontot, maradj rajta néhány nyugodt légzésig. A nyomás legyen határozott, de jól tolerálható. Ezután mozgasd át újra a vállad, és ellenőrizd, változott-e a mozgástartomány vagy a kellemetlenség.

Különösen érdekes lehet, ha a váll befelé rotációja javul a kezelés után. Ez arra utalhat, hogy az infraspinatus feszessége vagy működési zavara hozzájárult a korlátozottsághoz.

A manuális kezelések során ezt a területet többek között triggerpont-terápiával, aktív fasciális lazítással és izomenergia-technikával (MET) is lehet kezelni.

Fontos azonban, hogy egyetlen izom reakciójából önmagában nem lehet megállapítani a vállpanasz teljes okát. A váll komplex rendszer, amelyben a lapocka, a mellkas, a nyaki gerinc, a vállízület, az idegrendszer és az egész felső végtag mozgásmintája is szerepet játszhat.

Ha neked is fáj a vállad, és a befelé rotáció beszűkült vagy fájdalmas, érdemes kipróbálnod a fent leírt egyszerű technikát.

Ha pedig a panasz régóta fennáll, visszatér, vagy jelentősen korlátozza a mozgásodat, érdemes szakemberhez fordulni, aki alapos vizsgálattal keresi meg a fennálló diszfunkciókat és kompenzációkat, és a vállat az egész mozgásszervi rendszer részeként vizsgálja.

A vállfájdalom mögött sokszor több tényező dolgozik egyszerre. A cél az, hogy megtaláljuk, melyiknek mekkora szerepe van.

19/08/2026

A TESTED MINDEN lépésnél rotál. Ha ez a rotáció valahol elakad, azt az egész rendszer megérzi.

A járás egy elképesztően összetett mozgás, amit a legtöbbször észre sem veszünk.

Minden egyes lépésnél rotál a medencénk, a háti gerincünk és a nyaki gerincünk is. Ezek a mozgások folyamatosan kapcsolódnak egymáshoz.

Képzeljünk el három egymás fölött elhelyezkedő „dobozt”.

Az alsó a lumbo-pelvicalis régió, középen a háti gerinc, felül pedig a nyaki gerinc.

Járás közben ezek a dobozok folyamatosan rotálnak egymáshoz képest. A medence és a nyaki szakasz hasonló irányú rotációs mintát követ, miközben a háti gerinc ehhez képest ellenkező irányba mozdul.

Ez a mozgás többek között lehetőséget ad arra, hogy a testünk elasztikus energiát tároljon és adjon vissza. Ettől válik a járás gazdaságosabbá és könnyedebbé.

A gond akkor kezdődik, amikor valamelyik „doboz” tartósan elfordult helyzetben marad, vagy elveszíti a megfelelő rotációs képességét.

Ilyenkor a rendszer többi része elkezd alkalmazkodni.

Egyes izmok túlzott aktivitással próbálják stabilizálni a helyzetet, más izmok aktivitása csökkenhet. A bordakosár mozgása is beszűkülhet, a gerinc egyes szakaszai pedig nagyobb terhelést kaphatnak.

És ez már nagyon messze vezethet attól, ahol eredetileg a problémát érzed.

Lehet, hogy a csípőd fáj.
Lehet, hogy a derekad merev.
Lehet, hogy a hátad egyik oldala folyamatosan feszes.

Közben a háttérben egy olyan mozgáskoordinációs probléma áll, amelyet önmagában azon a területen kezelve nehéz tartósan megváltoztatni.

Ezért szeretek rendszerben gondolkodni.

Egy manuálterápiás vizsgálat során nem csak azt nézem meg, hol fáj.

Megnézem, hogyan mozog a medence. Hogyan rotál a háti gerinc. Mennyire vesz részt ebben a bordakosár. Mit csinál közben a nyak és az alsó végtag.

Majd különböző mozgásokkal és tesztekkel megpróbáljuk megtalálni, hol változik meg a rendszer működése.

Amikor ezt megtaláljuk, sokszor egészen érdekes változásokat látunk.

A mozgás szabadabbá válik.
A rotáció javulhat
A járás könnyedebb lesz.

És ha valaki rendszeresen fut, ez különösen érdekes kérdés, hiszen a futás során ezek a rotációs kapcsolatok még nagyobb szerepet kapnak.

Néha tehát érdemes egy lépéssel hátrébb lépni, és nem azt kérdezni, hogy „mi fáj?”, hanem azt, hogy „hogyan mozog az egész rendszer?”

Ha kíváncsi vagy, nálad hogyan működik ez a rendszer, egy vizsgálat során ezt is meg tudjuk nézni.

17/08/2026

ESETTANULMÁNY

Egy vállfájdalom, ami valójában egészen máshol is kezdődhetett

Második alkalommal járt nálam egy hölgy, így a korábbi találkozásunk miatt már sokkal kevesebb időt kellett töltenünk a panaszok részletes átbeszélésével. Ez lehetőséget adott arra, hogy a szokásos vizsgálatok mellett egy kicsit más irányból is megközelítsük a problémát.

A hölgy főként jobb oldali nyak- és vállpanaszokkal érkezett. Emellett időnként a jobb csípője és térde is fájt. A történet érdekessége, hogy az egész problémakör egy korábbi jobb bokasérüléssel kezdődött.

Tehát hosszabb idő alatt több különböző területen jelent meg fájdalom és mozgásbeszűkülés, mégis következetesen a jobb oldalon.

A vizsgálat során megnéztük többek között a váll hajlítását, ki- és berotációját, valamint a csípő extenzióját. Közben azt is figyeltük, hogy az egyes mozdulatoknál pontosan mikor és mennyire jelentkezik a fájdalom.

A jobb és bal oldal között jól látható különbség volt, és több mozgás közben fájdalmat is jelzett.

Ezután kipróbáltunk néhány egyszerű szenzoros-motoros gyakorlatot, amelyekkel az idegrendszer különböző területeit és működési folyamatait céloztuk. Ezek között szerepelt a PMRF, vagyis a pontomedulláris retikuláris formáció működéséhez kapcsolódó ingerelés is. Ez az agytörzsi rendszer fontos szerepet játszik a testtartás, az egyensúly, a mozgások összehangolása és az automatikus stabilizáló reakciók szabályozásában.

Néhány perc elteltével újra elvégeztük ugyanazokat a mozgásokat.

A váll mozgástartománya nőtt.

A csípő mozgása javult.

A korábban jelentkező fájdalom megszűnt.

Mindez néhány perc alatt történt.

Hogyan lehetséges ez?

A mozgásunkat az idegrendszer folyamatosan szabályozza. A kapott információk alapján eldönti, hogy egy adott helyzetben mekkora mozgás, izomtónus és terhelés tekinthető biztonságosnak.

A különböző szenzoros ingerek – például a látásból, az egyensúlyi rendszerből vagy a propriocepcióból érkező információk – képesek módosítani ezt a szabályozást.

Ebben az esetben olyan ingereket adtunk az idegrendszernek, amelyek után a mozgás könnyebbé vált, a fájdalomérzet pedig csökkent. Úgy is mondhatjuk, hogy a rendszer számára kedvezőbb információk álltak rendelkezésre a mozgás megszervezéséhez.

Fontos, hogy egy ilyen gyors változás önmagában nem jelenti azt, hogy a probléma megoldódott. Az azonnali javulás inkább egy nagyon értékes visszajelzés arról, hogy az idegrendszeri szabályozásnak szerepe lehetett a mozgás korlátozásában.

Ezután visszatértünk a kiinduló ponthoz, a jobb bokához is. Hiszen ha ott kezdődött a problémakör, érdemes azzal is foglalkozni. A végén röviden lokálisan is kezeltük a fájdalmas területeket.

Számomra az ilyen esetek mutatják meg igazán, mennyire összetett a mozgásunk szabályozása.

Egy mozgásproblémát több oldalról is meg lehet közelíteni. A propriocepció, a látás, az egyensúlyi rendszer, az ízületi és lágyrész-információk, valamint az agy mozgásszervező folyamatai mind részei annak a rendszernek, amely végül meghatározza, hogyan mozgunk.

A kulcs az, hogy értsük, milyen információt adunk az idegrendszernek, miért adjuk, és hogyan változik tőle a mozgás.

Ha ezt folyamatos visszateszteléssel kombináljuk, akkor néhány egyszerű gyakorlatból is nagyon értékes információt kaphatunk.

És sok esetben már az is hatalmas segítség, amikor a test újra megtapasztalja, hogy egy mozdulat könnyebben és biztonságosabban kivitelezhető.

01/08/2026

A legtöbb sérülés nem egyetlen rossz mozdulat következménye. Sokkal gyakrabban egy hosszabb folyamat végállomása.

Akik rendszeresen sportolnak és folyamatosan terhelik a szervezetüket, előbb-utóbb találkoznak kisebb-nagyobb sérülésekkel. A valódi cél nem a kockázat teljes megszüntetése, hanem annak csökkentése, hogy mikor és milyen mértékű probléma alakul ki.

Az egyik legfontosabb tényező az alvás.

A mozgást az idegrendszer irányítja. Minden egyes lépés, ugrás, emelés vagy irányváltás mögött az agy és az idegrendszer munkája áll. A megfelelő regeneráció ezért kiemelt jelentőségű. Érdemes minden nap hasonló időpontban lefeküdni és felkelni, az utolsó étkezést pedig legalább 2 órával az alvás előtt befejezni. A hűvös, sötét hálószoba szintén jelentősen javíthatja az alvás minőségét.

A hidratáció szintén alapvető szerepet játszik.

Az izmok, szalagok, ínak és kötőszövetek megfelelő működéséhez elegendő folyadékra van szükség. A jó hidratáltság támogatja a szövetek terhelhetőségét és hozzájárul azok optimális működéséhez.

Sokat segíthet a rendszeres hengerezés is.

A proprioceptív rendszer folyamatosan tájékoztatja az agyat a test helyzetéről és mozgásáról. Az SMR henger használata stimulálja a mechanoreceptorokat, javítja a testérzékelést, ezáltal pontosabb mozgáskontrollt tehet lehetővé. Edzés előtt különösen hasznos eszköz lehet a mozgás minőségének javítására.

Nagy jelentősége van a megfelelő mozgás-előkészítésnek.

Terhelés előtt érdemes rendezni a légzést, aktiválni a rekeszizmot, felkészíteni a törzs stabilizáló izmait és a farizmokat a munkára. Az ízületek mobilizálása segít abban, hogy a szervezet a lehető legjobb állapotban kezdje meg az edzést.

Kevesebb figyelmet kap, pedig rendkívül fontos a fékezés képességének fejlesztése.

A legtöbb sportsérülés során a szöveteknek nagy erőket kell elnyelniük rövid idő alatt. A mozdulatok excentrikus, vagyis fékező szakasza kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban. Ha tudatosan lassítod a negatív szakaszt, és akár 5–6 másodpercig kontroll alatt tartod a mozgást, az izmok, inak és szalagok alkalmazkodóképessége jelentősen fejlődhet. Ez a tulajdonság számos sportágban fontos védőfaktornak számít.

A sérülésmegelőzés nem egyetlen gyakorlaton vagy kezelési módszeren múlik. Jó szokások sorozata építi fel azt a szervezetet, amely hatékonyabban alkalmazkodik a terheléshez és nagyobb biztonsággal képes teljesíteni hosszú távon.

30/07/2026

„Becsípődött egy ideg.” Talán ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat derék- és nyakfájás esetén. De mi történik ilyenkor valójában?

A fájdalom mellett gyakran jelentkezik mozgásbeszűkülés, izomfeszülés, zsibbadás vagy akár kisugárzó panasz is. A háttérben sok esetben valóban állhat ideggyöki irritáció.

A gerinc minden szegmentjében találhatók kisízületek, amelyek lehetővé teszik a csigolyák egymáshoz viszonyított mozgását. Ezek az ízületek folyamatosan nyílnak és záródnak járás, hajolás, fordulás vagy akár ülés közben is.

Előfordulhat, hogy egy adott szegment mozgása megváltozik. Vegyünk például egy L4-L5 szakaszt, ahol az egyik oldali kisízület nem tud megfelelően kinyílni. A szegment biomechanikája ilyenkor módosul, ami csökkentheti a kilépő ideg számára rendelkezésre álló teret. Az idegrendszer erre gyakran fokozott izomtónussal reagál, amelynek célja a terület stabilizálása és védelme.

A folyamat következtében a környező szegmensek mozgásmintája is megváltozhat. Bizonyos izmok fokozott aktivitással dolgoznak, más területek mozgása beszűkül, a beteg pedig egyre merevebbnek és fájdalmasabbnak érzi a derekát vagy a nyakát.

A legtöbben ilyenkor az izomfeszülést érzik problémának, miközben az gyakran egy idegrendszeri védekező stratégia része. A szervezet folyamatosan alkalmazkodik az adott helyzethez, hogy fenntartsa a stabilitást és csökkentse a további irritáció kockázatát.

A manuálterápiás vizsgálat során ezeknek a mozgászavaroknak a feltérképezése kiemelt szerepet kap. Amikor sikerül helyreállítani az érintett szegment mozgását és javítani a környező szövetek működését, sok esetben már a kezelés alatt érezhető fájdalomcsökkenés és mozgástartomány-javulás tapasztalható.

A test ritkán küld véletlenszerű jelzéseket. A fájdalom mögött legtöbbször egy olyan alkalmazkodási folyamat áll, amelynek megértése közelebb visz a valódi megoldáshoz.

28/07/2026

Miért számít annyira a propriocepció? Sokkal több múlik rajta, mint gondolnád.

A központi idegrendszer minden pillanatban óriási mennyiségű információt dolgoz fel. Az öt érzékszerven keresztül folyamatosan figyeli a külvilágot, miközben receptorok, idegpályák és különböző biológiai visszajelző rendszerek segítségével a szervezet belső állapotáról is részletes képet alkot.

Az agyunk pontosan nyomon követi többek között a pulzust, a testhőmérsékletet, a légzést vagy akár az emésztés aktuális működését. Létezik azonban egy külön rendszer, amely a mozgás és a testhelyzet szempontjából kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ezt nevezzük proprioceptív rendszernek.

A propriocepció felel azért, hogy az agy folyamatos információt kapjon az ízületek helyzetéről, az izmok feszüléséről, a szalagokra ható erőkről és a test térbeli elhelyezkedéséről. Ennek köszönhetően csukott szemmel is meg tudjuk érinteni az orrunkat, stabilan tudunk járni egyenetlen talajon, vagy gyorsan reagálni sportolás közben egy váratlan helyzetre.

A beérkező információk jelentősen befolyásolják a mozgás minőségét, az egyensúlyt, a koordinációt, a mozgástartományokat és a fájdalomérzetet is. Ha az idegrendszer pontosabb és tisztább visszajelzéseket kap a testből, hatékonyabban képes szabályozni az izmok működését és a mozgásmintákat.

Számos módszer támogatja ezt a rendszert. Az SMR henger használata például a bőrben, a kötőszövetben és az izmokban található mechanoreceptorok stimulálásán keresztül javíthatja a testérzékelést. Hasonló hatást válthat ki egy jól kivitelezett mobilizációs gyakorlat vagy az ízületek célzott átmozgatása is.

A manuálterápiás kezelések egyik fontos hatásmechanizmusa szintén ezen alapul. Az ízületek, izmok és kötőszövetek receptorainak ingerlése új információkat küld az idegrendszer számára, amely gyakran gyors változásokat eredményezhet a mozgásban, a stabilitásban és a komfortérzetben.

A tested folyamatosan kommunikál az agyaddal. Minél tisztább ez a kommunikáció, annál hatékonyabban tudsz mozogni, alkalmazkodni és teljesíteni a hétköznapokban vagy a sportban.

24/07/2026

Derékból a lábba sugárzó fájdalom? A porckorongsérv csak egy a lehetséges okok közül.

A derékfájdalom a mozgásszervi panaszok egyik leggyakoribb formája. Sokakat ijeszt meg, amikor a fájdalom vagy a zsibbadás a farpofán keresztül lesugárzik a combba, a lábszárba, esetenként egészen a lábfejig. Ilyenkor gyakran az első gondolat a porckorongsérv.

Orvosi vizsgálat természetesen ilyenkor is indokolt. Amennyiben a tünetek indokolják, képalkotó vizsgálatokkal tisztázható, hogy fennáll-e porckorong-előboltosulás vagy porckorongsérv. Még ilyen eltérés esetén is sokszor konzervatív kezelés javasolt, hiszen megfelelően felépített, célzott gyógytornával az esetek jelentős részében tartós javulás érhető el.

A derékból kiinduló, lábba sugárzó fájdalom hátterében azonban számos más tényező is állhat. Előfordul, hogy a képalkotó vizsgálatok nem mutatnak olyan strukturális eltérést, amely önmagában magyarázná a panaszokat, a tünetek mégis nagyon is valósak.

A gerinc kisízületeinek (facet joint) működési zavara megváltoztathatja az adott szegmentum mechanikáját és szűkíti a forament. Ennek következtében a kilépő ideggyök irritáció alá kerülhet, amely fájdalmat, zsibbadást vagy kisugárzó panaszokat okozhat.

Hasonló tünetekkel járhat a keresztcsonti-csípőcsonti ízület (SI ízület) diszfunkciója is. Az innen eredő fájdalom sokszor megtévesztően hasonlít az ülőideg eredetű panaszokra, ezért alapos mozgásszervi vizsgálat nélkül nehéz elkülöníteni a különböző okokat.

A lágyrészek állapota szintén fontos szerepet játszik. A tartósan feszes piriformis izom fokozott nyomást gyakorolhat az ülőidegre, emellett a comb hátsó izmai között futó kötőszövetes sövények mentén is kialakulhat olyan mechanikai irritáció, amely zsibbadást vagy kisugárzó fájdalmat vált ki.

Éppen ezért minden esetben érdemes a teljes mozgásrendszert vizsgálni, nem csupán a képalkotó eredményét.

A pontos diagnózis mindig a részletes kikérdezéssel, a fizikális vizsgálattal és szükség esetén a képalkotó vizsgálatokkal kezdődik. Erre épülhet egy személyre szabott kezelési terv, amelynek célja a panaszok kiváltó okának megszüntetése, a fájdalom csökkentése és a mozgás minőségének helyreállítása.

22/07/2026

„Zsibbadnak az ujjaid? Lehet, hogy nem is a csuklód a panaszok valódi kiindulópontja.”

A kéztőalagút-szindróma az egyik leggyakoribb idegkompressziós kórkép. Ilyenkor a középideg (nervus medianus) a csuklóban található kéztőalagútban nyomás alá kerül. Ennek következtében zsibbadás, bizsergés, fájdalom jelentkezhet leggyakrabban a hüvelyk-, mutató- és középső ujjakban. Sokan éjszaka ébrednek fel a panaszaik miatt, később pedig a kéz ereje is csökkenhet.

A diagnózist általában fizikális vizsgálat, idegvezetéses vizsgálat (ENG/EMG), szükség esetén ultrahang vagy MR alapján állítják fel. A kezelés kezdetben lehet tehermentesítés, csuklósín viselése, gyulladáscsökkentő terápia vagy szteroidinjekció. Tartós idegkompresszió esetén műtéti felszabadítás is szóba kerülhet.

A munkám során ugyanakkor gyakran találkozom olyan páciensekkel, akiknél a tünetek nagyon hasonlóak, mégsem igazolható egyértelmű kéztőalagút-kompresszió. A medianus ideg hosszú utat tesz meg a nyaktól egészen a kézig, és ezen a lefutáson több ponton is irritáció vagy fokozott nyomás érheti.

A nyaki gerinc működési zavara befolyásolhatja a brachialis plexus környezetét. Feszes kis mellizom szintén csökkentheti az ideg szabad mozgását. A felkaron a bicepsz és a tricepsz közötti sövény (intermuscularis septum), az alkaron pedig a pronator teres izom fokozott tónusa is hozzájárulhat a medianus ideg irritációjához. Ezek mind olyan területek, amelyeket érdemes célzottan megvizsgálni.

Számítógéppel dolgozóknál különösen gyakori az alkar izmainak túlterhelése. Az ismétlődő egér- és billentyűzet-használat fokozza az izmok feszességét, miközben az ujjakat mozgató inak is irritálódhatnak. Az inak gyulladása duzzanattal járhat, ami tovább csökkentheti a rendelkezésre álló teret a kéztőalagútban, és fokozhatja a panaszokat.

A kezelés során ezért mindig a teljes felső végtagot és a nyaki régiót vizsgálom. Az izmok állapota, az ízületek mozgása, az ideg lefutása és a mozgásminták együtt adják meg azt a képet, amely alapján célzott terápiát lehet felépíteni.

Sok esetben már néhány alkalom konzervatív kezelés jelentős javulást hozhat. Éppen ezért műtét előtt érdemes átfogó funkcionális vizsgálaton részt venni, hogy minden lehetséges kiváltó tényező feltárható legyen.

Ha ujjzsibbadással vagy kézfájdalommal küzdesz, ne csak a csuklót vizsgáltasd meg. A panaszok eredetének pontos feltérképezése gyakran megmutatja, melyik terület igényel valóban kezelést.

20/07/2026

„Nyaki bordát találtak a röntgenen. Akkor biztosan ez okozza a nyakfájdalmat?”

Érdekes módon egyetlen nap alatt három olyan páciens is érkezett hozzám nyaki panaszokkal, akiknél korábban nyaki bordát is találtak.

A nyaki borda egy veleszületett anatómiai variáció. Ilyenkor a hetedik nyakcsigolyáról egy plusz borda vagy bordakezdemény fejlődik ki. Ritka eltérés, amelyet legtöbbször egy röntgenfelvételen fedeznek fel véletlenül. Sok ember egész életében panaszmentesen él vele, ezért önmagában a jelenléte még nem jelenti azt, hogy ez áll a fájdalom hátterében.

Terapeutaként ezen a strukturális eltérésen változtatni nem tudok. Bizonyos esetekben műtéti megoldás is szóba jöhet, ezt azonban csak speciális indikáció mellett javasolják. A mindennapi gyakorlatban sokkal fontosabb kérdés, hogy a páciens aktuális panaszait valóban a nyaki borda okozza-e.

Ennél a három páciensnél a mozgásvizsgálat egészen más képet mutatott. Manuálisan oldottuk a nyak körüli izmok feszességét, majd izomenergia-technika segítségével megnyújtottuk a beszűkült izmokat. Ezt követően a vizsgálat során talált nyaki csigolya-diszfunkciókkal dolgoztunk.

Mindhárom eset eltérő volt. Más nyaki szakasz érintettsége, más izomfeszülések és más mozgásbeszűkülések jelentek meg. Pontosan ezért nélkülözhetetlen az alapos mozgásvizsgálat és a célzott tesztelés. A kezelés mindig az adott ember működéséhez igazodik.

A kezelések végére mindhárom páciens nyaki mozgásai javultak, a feszülés csökkent, a fájdalom is enyhült.

A képalkotó vizsgálatok rendkívül értékes információt adnak a test felépítéséről. A mozgásvizsgálat azt mutatja meg, hogyan működik ez a rendszer a gyakorlatban. A kettő együtt ad teljes képet, és ez segít kiválasztani a leghatékonyabb kezelési irányt.

Ha nyaki fájdalommal küzdesz, és a leleteden szerepel a nyaki borda, érdemes a mozgásmintákat és az ízületek működését is megvizsgálni. Sokszor ezekben találjuk meg azt az összefüggést, amely közelebb visz a panaszok valódi forrásához.