Budai Balance Pszichológiai és Konzultációs Központ

06/09/2026

Mi van, ha már nemcsak használjuk az AI-t, hanem kötődünk is hozzá?

Mostanában az egyik szerelemtémám az, hogy hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia a kapcsolatainkat, a szexualitásunkat, a vágyainkat és azt, hogyan vagyunk magányosak.

De vajon ez már kapcsolódás? És hol van az a pont, ahol a segítségből kötődés, a kötődésből pedig a kapcsolódás illúziója lesz?

Erről írtam most – főleg a kötődés oldaláról. Azt hiszem, erről még sokat fogok beszélni. 🙂

Cikk linkje kommentben.

03/09/2026

Egy idő után a szingliség már egészen mást jelent, mint húszévesen.

Nem a szabadság első nagy megtapasztalását, nem a lehetőségek izgalmát és nem azt a könnyedséget, hogy előttünk még minden, hanem sokszor egy hosszú kapcsolat vagy házasság utáni állapotot.

Egy történet végét, amelynek már ismerjük a teljes ívét: tudjuk, milyen valakivel együtt élni, szeretni, alkalmazkodni, összeveszni, kibékülni, reggelente ugyanabban a konyhában kávét inni. Aki egyszer már élt hosszú kapcsolatban, annak az egyedüllét nem ismeretlenből indul.

rajongók

Őszintén és éretten az egyedüllóságról- link kommentben.GLAMOUR Hungary

30/08/2026

Lezárult egy korszak. 🤍

A Budai Balance Pszichológiai és Konzultációs Központ új helyre költözik.

Az elmúlt években a Lövőház utca nagyon meghatározó része lett az életemnek. Megszoktam ugyanazt az utat, a szomszéd gyrosos petrezselyemsalátáját, a kedvenc kávézómban a jeges lattét, a reggelizőshelyeket, és leginkább azt a biztonságos érzést, hogy évek óta ugyanoda érkezem meg beszélgetni.

Éppen ezért az elmúlt hetek meglepően nagy érzelmi hullámvasutat jelentettek. Mert hiába tudtam, hogy valamit kinőttem, attól még rohadt nehéz elengedni azt, ami sokáig jó volt.

Mi pedig kinőttük ezt a helyet.

Szerettünk volna egy olyan teret, ahol a konzultációk mellett a csoportjainkat, önismereti programjainkat és képzéseinket is egy helyen tarthatjuk. Így hát összecsomagoltuk az elmúlt éveket, pillanatokat.

Nehéz volt látni az üres rendelőt. Azt a teret, ahol az évek alatt annyi történetet hallottunk, annyi találkozás, sírás, nevetés, felismerés és változás történt.

Aztán jött ez a hétvége: napi 12 óra pakolás, cipekedés, bútor-összeszerelés, dobozok és a végtelen „ezt most hova tegyük?”. Drelyó Ágnes pszichológus, szexuálpszichológiai és párkapcsolati szakértővel kiléptünk a segítői szerepből, és bekapcsolt a woman power. 💪🏻 Megmutattuk magunknak is, hogy elképesztően sok mindent meg tudunk csinálni ketten.

És közben rengetegen segítettek nekünk ebben az őrületes augusztusban: beszerzésben, szállításban, szerelésben, cipekedésben és ötletekkel, jelenléttel, azzal, hogy amikor már azt hittük, sose lesz vége, azt mondták: de, kész lesz. Ez az, amire egyetlen végtelenített Master card sem képes.🤍

Ma este pedig helyére került az utolsó szőnyeg. Még hiányzik néhány dolog, még alakul, de holnap reggel már az új Budai Balance-ban várjuk a klienseinket.

26/08/2026

Megcsalsz a feleségeddel?

Amikor először hallottam ezt a kérdést, logikailag abszurdnak tűnt. Hogyan lehetne valakit a saját feleségével megcsalni? Érzelmileg azonban tökéletesen érthető volt.

A szeretői kapcsolatok, viszonyok, a megcsalás az egyik leggyakoribb témák a kanapémon. Kívülről könnyű ítélkezni fölöttük, belülről azonban olyan érzelmi dilemmákat hordoznak, amelyekre ritkán léteznek egyszerű válaszok.

Nem lehet és nem is kell a hűtlenséget igazolni, vagy kisebbíteni annak fájdalmát, akit megcsaltak. Valóban léteznek történetek, amelyekben valaki éveken át hazugságok hálójában él, párhuzamos kapcsolatokat tart fenn anélkül, hogy bármelyikben felelősséget vállalna. Ezeknek a kapcsolatoknak egészen más a dinamikájuk. De vannak a szelídebb történetek, olyanok, ahol senki sem szeretői viszonyra készült.

GLAMOUR Hungary

A szerető perspektíváról szóló új kedvenc cikkem linkje kommentben.

22/08/2026

Mahmoud Darwish palesztin költő volt, akinek verseiben a szerelem, a hiány, az otthonkeresés és az emberi kapcsolódás különös egyszerűséggel jelenik meg, ezért is szeretem, mert én is a hétköznapi kapcsolódásban hiszek, az apró, mindennapos jóérzésekben hiszek. Azokban a szinte észrevétlen pillanatokban, gesztusokban, szavakban, érintésekben, amik nem egetrengetőek, mégis puhán beleszövődnek a lelkünk szövetébe.

Egy egyszerű „jó reggelt” vagy egy olyan nézés, ahol azt érzem, valóban lát a másik. Egy valódi beleengedős ölelés, egy igazi milyen volt a napod kérdés, egy hátsimogatós érintés miközben elmegyünk egymás mellett a fürdőszobában. Egy csók a nyakra a konyhapultnál, csak mert szeretlek. Ezekben az apró gesztusokban, több intimitás sűrűsödik össze, mint a gondosan megtervezett nagy pillanatokban.

Mert az érzelmi közelség nem abban mérhető, mennyi időt töltünk egymás karjában. Sokszor egyetlen pillanat is elég ahhoz, hogy ott legyen benne mindaz, amit nem mondunk ki: látlak, fontos vagy nekem, vágyom rád, szeretlek, itt vagyok veled.

Hosszú távon ezek az apró rítusok tudják életben tartani a kapcsolatot. A hétköznapok finom rezdülései, amelyek újra és újra emlékeztetnek arra, hogy nem pusztán egymás mellett élünk, hanem még mindig észrevesszük egymást.

Úgy ahogy magát az életet is: nem feltétlenül a nagy eseményektől válik teljessé, hanem attól, hogy megőrizzük magunkban a képességet az apró örömökre, a gyengédségre, a kapcsolódásra, arra, hogy látunk és látva vagyunk.

22/08/2026

Ősszel indul az transzgenerációs önismereti csoportunk!

Az egyik legmeghatározóbb önismereti munka az életemben, az a saját transzgenerációs családmunkám volt.

Ezért is indítjuk el ősszel a transzformációs transzgenerációs önismereti csoportot, mert saját élményből tudom, milyen mély változásokat indíthat el bennem anno.

Amikor én készültem a saját családi rekonstrukciómra, közel egy éven át dolgoztam rajta. Családfát rajzoltam, történeteket és fényképeket gyűjtöttem, és olyan családtagokkal is beszélgetni kezdtem, akikkel korábban alig volt kapcsolatom.

Emlékszem a nagynénimmel folytatott beszélgetésre a dédmamámról, és arra is, hogy az édesapámmal egyszer csak egészen más minőségben tudtam kapcsolódni.

Ahogy egyre többet értettem meg abból, ő milyen családi mintákat hozott, milyen veszteségek, hiányok és szándékok formálták, másképpen kezdtem látni azt is, amit korábban az ő elérhetetlenségeként éltem meg. Nem lett más a múlt, de megváltozott a jelentése.

A legléleksimigatóbb emlékem mégis az, amikor a családfánk megrajzolásában az akkor hétéves kisfiam is segített. Együtt kerestük elő a régi fényképeket, én pedig meséltem neki arról, ki kicsoda, hogyan élt, mit csinált.

Miközben én visszafelé kerestem a saját történetemet, valójában már tovább is adtam belőle valamit neki.

Ezeken felül a bónusz a csoportélmény volt. Mások családi rekonstrukcióit hallgatva újra és újra ráismertem egy érzésre, szerepre vagy kapcsolati dinamikára a saját életemből. Talán ez az egyik legelemibb része ennek a munkának: mások történetein keresztül is közelebb kerülünk a sajátunkhoz.

Ezért szeretném most ezt az élményt és szemléletet továbbadni Nektek. Hiszek abban, hogy ahhoz, hogy jobban értsük, kik vagyunk ma, időnként azt is meg kell néznünk, honnan érkezünk. Hogyan szerettek előttünk, hogyan veszítettek, mitől féltek, miről hallgattak, milyen kimondott és kimondatlan szabályok között éltek – és mindebből mit hordozunk tovább észrevétlenül a párkapcsolatainkban, a szülőségünkben, az önértékelésünkben és abban, ahogyan kapcsolódunk másokhoz.

A csoport ősszel indul, exkluzív, kis létszámmal👉bővebben róla az első komment linkjében!

22/08/2026

Az egyik legmeghatározóbb önismereti munka az életemben, az a saját transzgenerációs családmunkám volt.

Ezért is indítjuk el ősszel a transzformációs transzgenerációs önismereti csoportot, mert saját élményből tudom, milyen mély változásokat indíthat el bennem anno.

Amikor én készültem a saját családi rekonstrukciómra, közel egy éven át dolgoztam rajta. Családfát rajzoltam, történeteket és fényképeket gyűjtöttem, és olyan családtagokkal is beszélgetni kezdtem, akikkel korábban alig volt kapcsolatom.

Emlékszem a nagynénimmel folytatott beszélgetésre a dédmamámról, és arra is, hogy az édesapámmal egyszer csak egészen más minőségben tudtam kapcsolódni.

Ahogy egyre többet értettem meg abból, ő milyen családi mintákat hozott, milyen veszteségek, hiányok és szándékok formálták, másképpen kezdtem látni azt is, amit korábban az ő elérhetetlenségeként éltem meg. Nem lett más a múlt, de megváltozott a jelentése.

A legléleksimigatóbb emlékem mégis az, amikor a családfánk megrajzolásában az akkor hétéves kisfiam is segített. Együtt kerestük elő a régi fényképeket, én pedig meséltem neki arról, ki kicsoda, hogyan élt, mit csinált.

Miközben én visszafelé kerestem a saját történetemet, valójában már tovább is adtam belőle valamit neki.

Ezeken felül a bónusz a csoportélmény volt. Mások családi rekonstrukcióit hallgatva újra és újra ráismertem egy érzésre, szerepre vagy kapcsolati dinamikára a saját életemből. Talán ez az egyik legelemibb része ennek a munkának: mások történetein keresztül is közelebb kerülünk a sajátunkhoz.

Ezért szeretném most ezt az élményt és szemléletet továbbadni Nektek. Hiszek abban, hogy ahhoz, hogy jobban értsük, kik vagyunk ma, időnként azt is meg kell néznünk, honnan érkezünk. Hogyan szerettek előttünk, hogyan veszítettek, mitől féltek, miről hallgattak, milyen kimondott és kimondatlan szabályok között éltek – és mindebből mit hordozunk tovább észrevétlenül a párkapcsolatainkban, a szülőségünkben, az önértékelésünkben és abban, ahogyan kapcsolódunk másokhoz.

A csoport ősszel indul, exkluzív, kis létszámmal👉bővebben róla az első komment linkjében!

31/07/2026

Transzgenerációs önismereti csoport szeptembertől!

👉https://humanlabakademia.hu/transzgeneraciosonismereticsoport/

29/07/2026

A szexualitás sokkal több, mint anatómia vagy technikák.

A készülő Rendszerszemléletű szexológia kézikönyv a szexualitást biológiai, pszichológiai, kapcsolati és társadalmi összefüggéseiben mutatja be.

A videóban bepillantást adok a könyv témáiba: a szexológia történetétől és a kötődéstől kezdve a vágyon, a párkapcsolatokon, a sz*****is működészavarokon, a diverzitáson, a BDSM-en és kinken, az abúzuson, az addikciókon át egészen a digitális szexualitásig.

Egy hiánypótló szakmai kézikönyv készül – terapeutáknak, segítő szakembereknek és mindazoknak, akiket mélyebben érdekel az emberi szexualitás.