14/04/2026
Politikai tartalom következik, némi pszichológiával fűszerezve.
Én - akár hiszitek, akár nem - nagyon együttérzek Orbán Viktorral. Elképesztően fájdalmas lehet ez az ébredés a számára.
Szembejött a valóság.
Az vitathatatlan tény, hogy egy zseni. Ha ehhez némi tisztesség és érzelmi tudatosság is járult volna, ha nem színezte volna át a szemüvegét a tudattalan bosszú, akkor minden bizonnyal sokak által ünnepelt politikusként szerepelne a történelemkönyvekben pár évtizeddel később.
Így viszont egy hatalmas veszteség ő a magyar nép számára. Veszteség, mert akár jó is lehetett volna.
Ezért van egyfajta fájdalom bennem, akármennyire is ünneplem az eredményt.
Az örömmámor közepette próbálok mögé nézni, mert nagyon izgalmas jelenség pszichológiai szempontból. Gyönyörűen látszik, hogy mire képes egy bántalmazó családból kikerült ember, aki ráadásul ennyire intelligens és tehetséges, ha nem dolgozik a traumáin, nem tart önvizsgálatot, nem mer szembenézni a saját démonjaival. Mert neki is vannak ám.
Ez egy személyes megfigyelés, ne vedd készpénznek, de talán kicsit elgondolkodsz rajta.
Nekem úgy tűnik, hogy (nem feltétlenül tudatosan, de) gyakorlatilag ugyanazt játsza le a magyar néppel, ahogyan a családja bánt vele.
És ehhez nem kell részletesen ismerni a múltját. A megküzdéseiből, a néha(!!!) kivillanó őszintébb reakcióiból le lehet vonni pár következtetést, a teljes elemzés igénye nélkül.
Például azt, hogy:
1. Tőle valószínűleg soha nem kértek bocsánatot. Soha nem kaphatta meg azt a jóvátételt, ami egy szerető kapcsolat alapvető megoldása konfliktus esetén.
2. Az is sejthető, hogy nem vették őt figyelembe. Akit figyelembe vesznek, megtanulja figyelembe venni a másikat. Ami kicsiben, az ugyanúgy nagyban. Nem vette figyelembe a nép egy jó nagy részének óhaját. Helyette ellenséget kreált belőlük. Márpedig akit szeretek, azt a részemnek tartom és ebből adódóan fontos, hogy hogyan érzi magát. Kiterjesztve ezt a népre, gondolom érted.
3. Elég erőteljes gaslighting-gyanúm van. Az nem is úgy van, rosszul látod, miről beszélsz. Nincs itt semmi látnivaló. A valóság totális figyelmen kívül hagyása jellemezte a Fidesz kommunikációját. A hülyének nézés ékes példái.
4. Továbbá nem gondolom, hogy az ő számára az édesapja megfelelő édesapa volt (hangsúlyozom: az ő számára! Lehet, hogy másnak elég lett volna) Miből gondolom ezt? Abból, hogy a rá bízott, egyébként érzelmileg kb. 3 éves érettségi szinten lévő magyar társadalom számára ő nem volt jó apa. Egyszerűen nem, bármennyire is ezt kommunikálta.
De és itt jön a lényege a mondandómnak: akár lehetett is volna. Azt hiszem ennél a felismerésnél kevés fájdalmasabb dolog van a traumamunka során:
,,a lehetett volna jó is’’
Mert ez azt jelenti, hogy már sosem lesz. Az, ami elmúlt, már nem pótolható olyan formában. Persze felnőttként hatalmunkban áll megszerezni bármit, amire szükségünk van, de az a pici gyerekrészünk már nem fogja megkapni a jó apát. Már sosem leszünk többé újra azok a gyerekek, nem tudunk oda visszamenni… és persze ez sem igaz. Mert ez a traumamunka lényege: a lelki sebek begyógyítása. De ami régen kellett volna, már nem lesz és azt ott el kell gyászolni.
Ha ezt a magyar nép átengedné magán, nem csak a haragjának adna teret, az valószínűleg nagyon komoly gyásszal járna.
Szomorúsággal és csalódottsággal.
Jelenleg csak a haragot engedjük meg a rendszer és Orbán Viktor felé. De már ez is valami.
(A terápiás térben örömtáncot járunk, amikor megjelenik a harag!😎)
Viszont látni kell, hogy van ennél tovább. Mert a harag sokszor fedőérzelem. Eltakarja, lenyomja az eggyel kevésbé megengedhető, elárasztó érzelmeket: a fájdalmat, félelmet és szégyent. Viszont belül attól még jelen van: rombolja a hangulatot, a lelket és a testet. És amikor már nem fér több a tartályba, egyszercsak a felszínre tör, amint megfelelő projektálható felületet talál magának.
Összefoglalva, ezt a váltást egészen egyszerűen meg lehetett volna előzni: az emberek hülyének nézése, a bicskanyitogató arrogancia, a folyóvíz-szerű hazudozás mind aláásta Orbán Viktor hatalmát.
Ez egy bántalmazó attitűd.
Csodálkozunk, hogy fellázadt a nép, akit folyamatosan rugdosnak?
Fellázadtunk ellene, a számunkra nem-elég-jó Apa ellen. Amit ő valószínűleg sosem tehetett meg. Ezért inkább lázadt az akkori rendszer ellen, a ruszkik ellen, Soros ellen, Brüsszel ellen, stb.
Projektálunk ,,apukám’’, projektálunk a javából…
Némi bűnbánat, szerénység és jóvátétel, és láss csodát, lehet, hogy MI még meg is bocsátottunk volna.
Sajnos azt hiszem a jelentését sem ismeri ezeknek a szavaknak… Nincs mintája erre. Nincs tapasztalata róla.
És emiatt az értetlenséggel és döbbenettel fűszerezett csalódás máris értelmet nyer az arcán.
Ez a bukás szükségszerű volt. A lázadás szükségszerű, és mivel Orbán Viktorban ez teljesen elnyomott, rendkívül fájdalmas lehet szembenézni a saját erőtlenségével, tehetetlenségével.
Lássuk, mi lesz ezután.
Addig egy találós kérdés: szerinted Orbán Viktor képes lesz valaha meghaladni ezt a bosszút? Képes lesz ekkorát változni?
(Képen az egyik kedvenc szobron: Albert György: Melankólia)
