David R. Hawkins 12 lépéses tanulocsoport Budapesten

20/08/2026

ACST - 232. Légy ma egész nap az elmémben, Atyám.

1.
1. Légy ma az elmémben, Atyám, amikor felébredek, és ragyogd be egész napomat.
2. Hadd időzzek veled minden percben.
3. És segíts, hogy minden órában eszembe jusson hálát adni Neked, halld meg, amikor szólítalak, és felelj nekem, kérlek.
4. Hadd csendesedjenek el gondolataim Benned és a Te Szeretetedben, amikor eljön az este.
5. Segíts, hogy biztonságomban és a Te gondoskodásodban bizonyosan szenderüljek álomba, annak boldog tudatában, hogy a Te Fiad vagyok.
2.
1. Ilyennek kell lennie minden napunknak.
2. Ma azt gyakoroljuk, hogyan vessünk véget a félelemnek.
3. Higgy Őbenne, Aki a Te Atyád.
4. Bízz rá mindent.
5. Hagyd, hogy eléd tárjon mindent, és bizony el nem csüggedsz majd, mert az Ő Fia vagy.

232. Légy ma egész nap az elmémben, Atyám.1.Légy ma az elmémben, ...

20/08/2026

- Napi Elmélkedések a 12 Lépéshez -
Augusztus 20.
232. A hajlandóság erősítése
“Már beszéltünk arról, hogy ebben a lépésben nagy hangsúlyt kap a hajlandóság, főleg hogy hajlandóvá válunk jóvátételt nyújtani. Emellett szükségünk van bizonyos fokú hajlandóságra ahhoz, hogy dolgozzunk ezen a lépésen, melynek még nincs köze a jóvátétel nyújtáshoz. Először is hajlandóságra van szükségünk a lista elkészítéséhez. Nem számít, hogy milyen érzésekkel jár bizonyos személyeket a listára írni, hajlandóvá kell válnunk a megtételéhez. Hajlandóságra van szükségünk ahhoz is, hogy gyakoroljuk az ehhez a lépéshez kapcsolódó további lelki elveket.”
[NA Munkafüzet, 91. old.]
Elkészült a listám. De hajlandó vagyok később is hozzáadni bárkit, ha eszembe jut a neve. Tudom, hogy a jóvátétel elsősorban nekem fog előnyömre válni, hiszen én leszek az, aki megszabadul a múlt terhétől. Hajlandóságom tehát megvan a jóvátételre, a többi már Isten kezében van. A törekvés az enyém, az Övé a dicsőség.
Mai megerősítés:
232. Istenem, segíts megerősíteni hajlandóságomat!

- Napi Elmélkedések a 12 Lépéshez -Augusztus 20.232. A hajlandósá...

19/08/2026

Napi elmélkedések - Augusztus 19.

KOORDINÁTA-RENDSZER

📖 Vissza­térve meg­int a listánkhoz: félretéve a má­sok által okozott kel­le­met­len­ségeket, ha­tá­rozottan nekiláttunk saját hibáink felkutatásának. Mikor voltunk önzők, tisz­tes­ség­te­lenek, haszonlesők és gyávák?

(Ano­nim Al­ko­ho­lis­ták, 64. old.)

💡 Csodá­latos sza­badságot érzek, amikor nincs szük­ségem foly­ton-folyvást munkatársaim, vagy szeretteim jóváhagyására. Bárcsak korábban is tudtam volna erről a Lépésről! Mihelyt meg­alkottam egy koordináta-rendszert, el tudtam dönteni, mi a következő lépés, mert tudtam, hogy ez a cse­le­ke­det illik a helyzethez, és az a helyes, ha ezt teszem.

Augusztus 19.

A bátorság abból adódik, hogy elkötelezettek vagyunk, és tiszta a szándék, amelyre ráhangolódunk. Az elkötelezettség értékes tulajdonsága az öröm, aminek végül egy csendes, de állandó szenvedély lesz a hajtóereje. Az éber megfigyelés értéke az, hogy elég, ha csak tudatosodik az ego egy hibája ahhoz, hogy kiküszöbölése elkezdődjön. Önátadással és imába foglalt könyörgéssel az isteni Akarat megkönnyíti a kisebbtől a nagyobb felé való átmenetet, mivel az Én könnyedén támogatja és energizálja a szándékot. Az Én olyan, mint egy mágneses vonzerő, amelynek segítségével fokozatosan lemondunk a személyes akaratról, és az ellenállás gyengül. Így lesz maga az út önkiteljesítő és örömteli, ami fokozatosan hozza meg gyümölcsét. Minden lépés, bármilyen kicsi legyen is, egyformán értékes.

~ részlet Dr. David R. Hawkins „365 napi elmélkedés A MEGVILÁGOSODÁS ÚTJÁN” című könyvéből, 126. oldal ~

„Egy magasabb nézőpontból láthatjuk, hogy az ego nem „gonosz”, hanem elsősorban egy saját érdekét szem előtt tartó állat. Hacsak nem értjük meg és nem fogadjuk el az „állati-ént”, befolyása sem csökkenhet.”

David R. Hawkins

Az ego feloldása, Ön valóra ébredés –

A társadalom programozásától megóv, (1) ha érzelmileg elhatárolódunk, és minden információt ideiglenesnek tekintünk; (2) ha tudatosítjuk, hogy a mindennapi gondolati folyamatok nem képesek különbséget tenni érzékelés és lényeg között; és (3) az, ha tudjuk, hogy a farkas gyakran bújik báránybőrbe. A meggyőződés ily módon való felfüggesztése nem más, mint annak a szállóigének a gyakorlatba ültetése, hogy „úgy viseld ezt az életet, mint könnyű ruhát”. A „világban lenni, de nem a világé lenni” a figyelemnek egy olyan formája, ami azért mégis megengedi, hogy spontán kölcsönhatásban legyünk a társadalommal, és működjünk benne.

(David R. Hawkins: Valóság, spiritualitás és a modern ember, 8. fejezet: Kulturális előfeltevések és valóság, 156. oldal)

32 A kritikusok: tizenkettő egy tucat

(David R. Hawkins: 101 út a békességhez)

Augusztus 19.

*PROJEKCIÓ*

*Úgy próbáltam megküzdeni a félelmeimmel, hogy lefekszik vagy romantikus viszonyba keveredik másokkal, hogy kivetít***em rá a saját önfejű hozzáállásomat és viselkedésemet és így próbáltam ésszerű magyarázatot találni rá.– SLAA Basic Text, 17. o.*

Nemrég rádöbbentem, hogy mindig, amikor másban valamilyen hibát fedezek fel, akkor ugyanaz a dolog bennem is megvan. Az életem során előszeret***el választottam olyan embereket, akiknek látványos személyiséghibái voltak, amik mögé aztán elbújhattam és onnan ujjal mutogathattam rájuk. És persze teljesen fel vagyok háborodva, hogy el kell viselnem a hibáik által okozott nehézségeket. Van egy barátom, aki szerintem egy hivalkodó pojáca. Aztán rájöttem, hogy én is ezzel küszködök. A Felsőbb Erőm, a szponzorom és a gyűlések segítenek rámutatni, hogy a másokban felfedezett hiányosságok bennem is megvannak. Valószínűleg azért van az illető jelen az életemben, hogy rávilágítson a személyiségemnek olyan részeire, amelyekkel én képtelen vagyok tudatosan szembenézni. Néha úgy érzem, hogy nem baj, ha a hibáim megmutatkoznak, mert én nem vagyok olyan rossz, mint az a bizonyos másik ember. De egyre inkább felismerem és vállalom a felelősséget azért, hogy milyen hatással voltam mások életére. Régebben mindig másra projektáltam, hogy az egy másik ember hibája. Ahogy a mondás tartja, “ha valami zavar másban, az ott van benned is”*. Végül képessé válok arra, hogy szembenézzek a személyiséghibáimmal és átadjam őket a Felsőbb Erőmnek.

Csak a mai nap a Lépéseken, imán és meditáción keresztül megszabadulok a személyiséghibáimtól.

[Fordító megj.: “You spot it, you got it” az eredetiben, ami egy ismert angol szólás, de szerintem nehezen magyarítható, ha van valakinek jobb ötlete, jelezze]

Augusztus 19.

*Először ami az első*

*„Legnyilvánvalóbb problémáinkért erőfeszítéseket teszünk, a többit elengedjük. Dolgozunk a soron következő munkán, és ahogyan haladunk előre, a fejlődés új lehetőségei mutatkoznak meg.” Basic Text, 54. o*

Azt mondták, hogy a felépülés egyszerű – amin változtatnunk kell, az csupán minden! Ez elég nehéz ügynek látszhat, különösen, amikor először érkezünk a Narcotics Anonymous-ba. Végtére is, legtöbbünk nem azért jelent meg az első gyűlésén, mert az élete annyira óriási formában volt. Ellenkezőleg, legtöbbünk az élete legnehezebb krízishelyzete közepette jött az NA-ba. Felépülésre volt szükségünk, és gyorsan!

Az életünkben szükséges változás óriási mértéke rémisztő lehet. Tudjuk, hogy nem tudunk mindennel foglalkozni, amit el kell végezni, nem egyszerre. Hogyan kezdjünk hozzá? Valószínűleg már elkezdtük. Megtettük az első, legnyilvánvalóbb dolgot, amit meg kellett tennünk: abbahagytuk a drogok használatát és elkezdtünk járni a gyűlésekre.

Mit teszünk ezután? Többnyire ugyanazt, csak többet: ahol vagyunk, megtesszük, amit tudunk. Úgy járunk a felépülés útján, hogy felemeljük a lábunkat, és megtesszük az előttünk lévő lépést. Csak miután ezt véghezvittük, kell azzal foglalkoznunk, hogy mi következik. Lassan de biztosan, úgy találjuk, hogy haladunk előre az úton, minden nappal szemmel láthatóan közelebb kerülünk ahhoz a személyhez, akik szeretnénk lenni.

Csak a mai nap: A közvetlenül előttem lévő lépés megtételével fogom járni a felépülés útját.

Augusztus 19.

*A SZÉGYEN ELENGEDÉSE*

*A szégyen az a sötét, erőteljes érzés, amely visszafogja az embert. Igaz, a szégyenérzet megakadályozhatja, hogy hely­telenül cselekedjünk. De sokunk hozzászokott, hogy olyan egészséges viselkedésmódokhoz is hozzákapcsolja, amelyek a javát szolgálhatnák.*

A rosszul működő családokban egészséges viselkedésmó­dokhoz is kapcsolódhat a szégyenérzet úgy, mint az érzése­inkről való beszélgetés, elhatározások, szórakozás, siker, tö­rődés magunkkal, akárcsak az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Szégyellnünk kellett, ha kérni merészeltük, amire vágytunk, vagy amire szükségünk volt, vagy ha nyíltan és őszin­tén kommunikáltunk valakivel, ha szeretetet adtunk vagy elfogadtunk.

A szégyenérzet néha félelemnek, haragnak, közönyösségnek álcázza magát, vagy kényszert érezhetünk, arra, hogy elszaladjunk és elbújjunk - írja Stephanie E. De ha sötét gondo­lataink vannak, ha rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, az valószínűleg nem más, mint szégyenérzet.

Gyógyulásunk során megtanuljuk felismerni a szégyenér­zetet. És ha már felismertük, azt is megtanulhatjuk, hogy megengedjük. Mostantól fogva elfogadjuk és szeretjük ma­gunkat.

Jogod van a létezésre. Jogod van ahhoz, hogy az légy, aki vagy. És soha, de soha ne hagyd, hogy a szégyenérzet mást sugalljon.

Mai emlékeztető:

Ma megtámadom és legyőzöm szégyenérzetemet.

Augusztus 19.

*Ebben a pillanatban,*

*Megengedem magamnak, hogy ne legyek tökéletes.*

Amikor nem érzem magam elég jónak, és elkezdek azon gondolkodni, "mit csináltam rosszul" vagy "mi t***e tönkre" az életemet, akkor becsukom a szemem, és egy mélyet lélegzem. A szép dolgokra gondolok: a fákra, az égre, az állatokra, a vízre. A világegyetem szerkezete és felépítése csodálatos, de nem tökéletes. A felépülés során engedélyt adok magamnak ugyanerre. Megerősítve magam, hogy "elég jó vagyok", segít, hogy abbahagyjam az ítélkezést magam felett. Megbánás nélkül lépek tovább.

19/08/2026

ACST - 231. Csak Rád emlékezem, Atyám.

1.
1. Mi mást is kereshetnék, Atyám, mint a Te Szeretetedet?
2. Talán azt hiszem, valami mást keresek; valamit, amit számtalan néven neveztem már.
3. Mégis a Te Szereteted az egyetlen, amit keresek és valaha kerestem.
4. Mert nincs semmi más, amit megtalálni vágynék.
5. Hadd emlékezzek Reád.
6. Mi másra vágyhatnék, mint az igazságra önmagamról?
2.
1. Ez a te akaratod, testvérem.
2. És osztozol ezen az akaraton velem és az Egyetlennel, Aki a mi Atyánk.
3. Az Ő emlékezete a Mennyek Országa.
4. Ezt keressük.
5. És ez az egyetlen, amire valaha rátalálhatunk.
..

231. Csak Rád emlékezem, Atyám.1.Mi mást is kereshetnék, Atyám, m...

19/08/2026

ACST - M2. Mi a megváltás?

1.
1. A megváltás Isten azon ígérete, miszerint végül megleled majd a Hozzá vezető utat.
2. Ez az ígéret pedig szükségképpen beteljesedik.
3. Gondoskodik arról, hogy vége szakadjon majd az időnek, és vele együtt véget érjen minden, az idő keretein belül született gondolat is.
4. Isten Igéje megadatott minden elmének, amelyik azt hiszi, hogy elkülönült gondolatokkal bír, és ez Ige által a béke Gondolata lép majd a konfliktus gondolatai helyébe.
2.
1. Isten Fiának abban a pillanatban megadatott a béke Gondolata, amint megfogant elméjében a háború gondolata.
2. Korábban nem volt szükség e Gondolatra, mert a béke ellentét nélkül való volt, és egyszerűen csak létezett.
3. Ám amikor az elme megosztott, gyógyításra van szüksége.
4. Így hát a megosztott elme meggyógyításához szükséges erővel bíró Gondolat részévé vált az elme minden apró darabkájának – mert az elme továbbra is egy volt ugyan, de nem ismerte fel önnön egységét.
5. Nem ismerte önmagát sem, és azt hitte, hogy elveszett az Azonossága.
3.
1. A megváltás azért semmissé tétel, mert semmit sem tesz, azaz semmivel nem támogatja az álmok és a rosszindulat világát.
2. Így elengedi az illúziókat.
3. Mivel nem támogatja az illúziókat, egyszerűen csak hagyja őket csendben porrá enyészni,
4. hogy előtárulhasson az, amit eddig eltakartak a szemünk elől: az Isten Nevének szentelt oltár, amelyen az Ő Igéje áll, és amely elé elhelyezed megváltásod ajándékait – és amikor ez bekövetkezik, nincs már messze Isten emlékezete sem.
4.
1. Keressük hát fel naponta e szent helyet, hogy eltöltsünk ott együtt egy kis időt.
2. Itt megosztozunk utolsó álmunkon.
3. Olyan álom ez, amelyben nincs bánat, mert az Isten által nekünk megadatott dicsőség visszfényét rejti.
4. A földből előtörnek a fűszálak, rügy fakad a fákon, és madarak költöznek az ágaik közé.
5. A föld újjászületik ennek az új nézőpontnak köszönhetően.
6. Az éjszaka elmúlt, és együtt elérkeztünk a fénybe.
5.
1. E helyütt megpihenve megadjuk a világnak a megváltás ajándékát, mert mi magunk is elfogadjuk itt a megváltást.
2. Örömteli dalunk az egész világnak hírül adja, hogy visszatért a szabadság, hogy közel az idők végezete, és Isten Fiának már csak egyetlen pillanatig kell várnia, hogy visszatérhessen Atyja emlékezetébe, hogy véget érjenek az álmok, hogy a világ elenyésszen az örökkévalóság ragyogásában, és csak a Mennyek Országa maradjon.

M2. Mi a megváltás?1.A megváltás Isten azon ígérete, miszerint vé...

19/08/2026

- Napi Elmélkedések a 12 Lépéshez -
Augusztus 19.
231. Bátorság a jóvátételekben
“Isten gondviselésére kell bízni magunkat, hogy gyakorolni tudjuk a bátorság elvét a Nyolcadik Lépésben. Nem korlátozhatjuk a listánkat azokra a jóvátételekre, melyekről azt hisszük, hogy jó lesz a kimenetele. Hinnünk kell abban, hogy a Felsőbb Erőnk ellát minket lelki erővel, alázattal, belső erővel és bármi egyébbel, ami segít nekünk a jóvátételekben. Ha szembe kell néznünk valakivel, és félünk attól, hogy mit fogunk érezni, vagy ha el kell fogadnunk egy általunk elkövetett bűncselekmény következményeit, a Felsőbb Erő segítségével képesek leszünk azokat kezelni.”
[NA Munkafüzet, 91. old.]
A bátorság elvét már az előző lépésekben is sikerrel alkalmaztam. Például az Első Lépésben nagy bátorság kellett annak belátásához, hogy nem tudom irányítani az alkoholfogyasztásomat, és hogy életem legtöbb dolgát sem én irányítom. A Második Lépésben egész addigi világlátásom megkérdőjelezése kellett ahhoz, hogy megpróbáljak hinni abban, hogy létezik nálam hatalmasabb erő. A Harmadik Lépésben nagy adag bátorság kellett ahhoz, hogy akaratomat, sőt egész életemet Istenre bízzam. A Negyedik Lépésben sok bátorság kellett a nehezteléseim elengedéséhez, amikről korábban azt gondoltam, hogy a túlélésemet biztosítják, és nélkülük halott lennék. Az Ötödik Lépésben bátorság kellett ahhoz, hogy oda merjek állni egy embertársam elé, és beszámoljak neki egocentrizmusomról.
Már eddig is megtapasztalhattam, hogy milyen hasznos tulajdonság tud lenni a bátorság a spirituális fejlődés útján. Nem félek tehát attól sem, hogy listát készítsek azokról, akiknek valaha a kárára voltam. Hiszen szeretem is őket.
Mai megerősítés:
231. Nem félek összeállítani jóvátételi listámat.

- Napi Elmélkedések a 12 Lépéshez -Augusztus 19.231. Bátorság a j...

18/08/2026

Napi elmélkedések Augusztus 18.

JOBBAN VAGYOK

📖 A nagyon mély lelki konfliktusok - még ha el is felejtjük őket - tudatalatti világunkban rejtőznek.
(Tizen­két lépés és Tizen­két ha­gyo­mány, 82. old.)
💡 Csak pozitív cselek­véssel távolíthatom el a maradékát annak a bűn­tu­datnak és szégyennek, amit az al­ko­hol hozott az életembe. Amikor ittam, szerencsétlen kalandjaimat látva ba­rátaim gyakran kér­dezték: „Miért csi­nálod ezt? Csak magadnak ártasz.” Akkor még nem tudtam, mennyire igazak ezek a szavak. Bár má­sok­at is meg­bántottam, visel­kedésem mély sebeket ejtett a saját lelkemen.
A Nyolcadik Lépés meg­tanít arra, hogyan bocsássak meg magamnak. Enyhítek a rejtett sebek fájdalmán, amikor elké­szítem azok­nak a listáját, akiket bántottam. Ha jóváteszem vétkeimet, meg­sza­badítom magam a tehertől, és ily módon a gyó­gyulásomat segítem elő.

Augusztus 18.

A büszkeség ellenszere az, ha az alázatot és az integritást választjuk az állásfoglalás helyett, valamint ahelyett, hogy fontosak legyünk, igazunk legyen, bosszút álljunk, engedjünk a bűntudatnak, vagy azt akarjuk, hogy csodáljanak. Az elért eredményekért minden érdem Istent illeti, az isteni Jelenlétet, és nem az egót. Így aztán az elért eredményből inkább hála és öröm származik, mint sérülékeny büszkeség.

~ részlet Dr. David R. Hawkins „365 napi elmélkedés A MEGVILÁGOSODÁS ÚTJÁN” című könyvéből, 125. oldal ~

Hajlandó elfogadni azt, ahogyan a világ működik, és elkerüli a méltatlankodást. Még az adóhivatalnak is megvan a maga helye a világban. Kerüljük a „jó-rossz” címkézést, egyszerűen elfogadjuk, hogy ilyen a világ, és alkalmazkodunk hozzá. (Az elfogadás nem passzivitás.) A tudat átalakulásának a kezdete az a felismerés, hogy mi magunk vagyunk tapasztalásaink forrása, és így a világ kezd pozitívabbnak, harmonikusabbnak, reményteljesebbnek és jobb indulatúnak tűnni.
(Dr. David R. Hawkins: Gyógyulás és felépülés, 3. fejezet: Stressz, 93. oldal)

Az elengedés, jóllehet egyszerűnek és könnyűnek tűnik, végső hatását tekintve mégis rendkívül mélyreható és erőteljes. Olykor egy apró, gyorsan és könnyedén megejtett önátadás is jelentős változást hozhat az életünkbe. Olyan ez, mint egy hajó kormánykereke: ha a hajó útirányát egyetlen fokkal megváltoztatjuk, alig fogunk észrevenni némi különbséget; ám ahogy a hajó óráról órára, napról napra szeli az óceánt, ez az egy foknyi elértés merőben más partra visz majd minket, sok kilométernyire attól, ahová az eredeti útirányunk vitt volna.

Dr. David R. Hawkins - Elengedés, Az önátadás útja. 17. fejezet

30. Hála
(David R. Hawkins: 101 út a békességhez)

Augusztus 18.
*LEZÁRÁS*

*A vágy azonban, hogy megtisztuljunk a zűrös, hiányból táplálkozó érzésektől, melyek oly gyakoriak voltak a függő kapcsolatainkban, csak azt eredményezhette, hogy megint „betépünk” az érzéseinkkel. Persze gyakran ki kellett bizonyos kapcsolatokból szabadulnunk és egyes, másokat is érintő helyzeteket tisztáznunk kellett már a józanságunk kezdetén. Az ilyen esetekben azt tapasztaltuk, hogy a legbiztonságosabb, ha az ilyen embereknek írtunk egy egyszerű levelet. (SLAA Basic Text, 93. o.)*

Megemlít***em a szponzoromnak, hogy még egyszer utoljára beszélnem kell a minősítőmmel, hogy lezárhassam vele a kapcsolatot. Azt mondta a szponzorom, hogy „Vége van. És ennyi a lezárás.”. Semmilyen okból nem kell visszatérnem a betegségemhez csak még egy utolsó alkalommal. Az élet kiszámíthatatlan. Néha egy kapcsolat lezárásának egyetlen módja, hogy leltárt készítek, lépésmunkát végzek és átengedem a Felsőbb Erőnek. Hiába állok hozzá eltökélten, amikor jön a kétely a kapcsolat befejezésével kapcsolatban. Nem számít, mit mondok vagy teszek a lezárásért, a vágyakozás évekig bennem maradhat és akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítok rá. Az SLAA elveszi az emlékek élét és eszközöket ad a kezembe, hogy távol tartsam magam valakitől, amikor szükséges. Próbálok nem elveszni a „mi lett volna, ha?”-típusú gondolatokban. A fantáziálás olyan ajtót nyithat meg, melyet jobb zárva tartani. Ha hagyom magam elmerülni az őrületben, hogy működhetett volna a kapcsolat, akkor megint én akarok irányítani mindent. Ha Isten akaratát keresem, képes vagyok távol tartani magam a pusztító kapcsolattól csak a mai nap.

A Felsőbb Erő a legjobbat akarja nekem és ellát az iránymutatással, amire szükségem van.

Augusztus 18.
*„Meddig kell járnom?”*

*„Úgy maradhatunk termékeny, felelősségteljes tagjai a társadalomnak, hogy a felépülésünket helyezzük előre.” Basic Text, 102. o*

A gyűlések óriásiak voltak! Minden este, amikor ott voltunk, más függőkkel gyűltünk össze, hogy megosszuk tapasztalatunk, erőnket és reményünket. És nap mint nap használtuk, amit a gyűléseken tanultunk, hogy folytassuk a felépülésünket.
Ezalatt az élet megy tovább. Munka, család, barátok, iskola, sport, szórakozás, közösségi tevékenységek, polgári kötelezettségek – mindegyik igényli az időnket. A mindennapi élet elvárásai néha arra kényszerítenek, hogy megkérdezzük magunktól, „Meddig kell járnom ezekre a gyűlésekre?”
Gondolkozzunk el ezen. Mielőtt a Narcotics Anonymous-ba jöttünk, képesek voltunk egyedül tisztán maradni? Miből gondoljuk, hogy most képesek vagyunk rá? És magára a betegségre is gondolnunk kell – a krónikus önközpontúság, a megszállottság, a kényszeres viselkedési formák, melyek életünk olyan sok területén kifejeződnek. Tudjuk a betegségünk hatékony kezelése nélkül élni és élvezni az életünket? Nem.
A „hétköznapi” embereknek talán nem kell ilyen dolgok miatt aggódniuk, de mi nem vagyunk „hétköznapi” emberek – mi függők vagyunk. Nem csinálhatunk úgy, mintha nem lenne halálos, progresszív betegségünk, mert van. A programunk nélkül lehet, hogy nem érjük meg, hogy az iskola, család elvárásai, vagy bármi más miatt aggódjunk. Az NA gyűlések megadják nekünk a támogatást és irányt, ami szükséges, hogy felépüljünk a függőségünkből, lehetővé téve, hogy a lehető legteljesebb életet éljük.

Csak a mai nap: Élni és élvezni akarom az életet. Hogy ezt tehessem, a felépülésemet teszem előre.

Augusztus 18.
*ÉRTÉKELD A PILLANATOT!*

*A távolabbra helyezkedés együtt jár azzal, hogy a jelen pillanatban élünk: itt és most. Megengedjük, hogy az élet megtörténjék ahelyett, hogy erőltetni vagy irányítani próbálnánk. Nem neheztelünk a múltra, és nem félünk a jövőtől. Minden napból a le­hető legtöbbet hozzuk ki. (Ne függj többé senkiről!)*

E pillanatban pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell, és ahová szántak.

Milyen gyakran pazaroljuk időnket és energiánkat arra, hogy azt kívánjuk, bárcsak mások vagy bárcsak valahol má­sutt lennénk, bárcsak mást csinálhatnánk!

Ha azt hisszük, a jelen pillanat merő tévedés, feleslegesen összezavarjuk magunkat, tévútra tereljük energiánkat. Mert pontosan ott vagyunk, ahol éppen most kell lennünk. Érzé­seink, gondolataink, körülményeink, a ránk váró feladatok és kihívások mind részei a tervnek.

Térj haza önmagadba! Térj vissza a jelen pillanatba! Azzal nem változtathatunk a dolgokon, ha elmenekülünk, vagy elhagyjuk a jelent. Úgy változtathatunk rajtuk, ha elfogad­juk őket és megadjuk neki magunkat.

Egyes helyzeteket könnyebb elfogadni, másokat nehezebb. Jó adag hit kell ahhoz, hogy bízzunk a folyamatban, minden egyes momentumában anélkül, hogy túlságosan ragasz­kodnánk a múlthoz, vagy túl messzire próbálnánk tekinteni a jövőbe. Add meg magad a pillanatnak! Ha dühöt érzel, őrjöngj. Ha kijelölsz egy határt, ragaszkodj hozzá. Ha gyászolni valód van, gyászolj. Kövesd az ösztöneidet. Ha feladatod van, vesd bele magad. Fogadd el a pillanatot.

Ott vagyunk, ahol vagyunk, és jól van így. Épp itt kell len­nünk ahhoz, hogy eljussunk oda, ahol holnap szeretnénk lenni.

Mai emlékeztető:

Istenem, segíts elengednem azt az igényemet, hogy valaki más legyek, mint aki most vagyok. Segíts, hogy teljesen átadhassam magam a jelen pillanatnak. Elfogadom és megadom neki magam, akár nehéz, akár könnyű, mert bízom az egész folyamat pozitívumában. Felhagyok azzal, hogy irányítani próbáljam; inkább lazítok és hagyom, hogy minden részletében megtapasztaljam.

Augusztus 18.

*Ebben a pillanatban, hálás vagyok a lehetőségért, hogy növekedhetek.*

A főnököm, akivel nehézségeim voltak, más munkahelyre ment. Nagyon megkönnyebbültem. Egy helyettes igazgató érkezett, hogy átvegye a program irányítását. Kivirultak a munkatársak a szigorú, de egyformán méltányos szabályai alatt. Négy hónappal később a volt főnököm újra jelentkezett a céghez, és felvették. Amikor erről értesültem, újra és újra elmondtam a Lelki Béke Fohászát. Ez a helyzet egy volt azon dolgok közül, amelyeket "nem tudok megváltoztatni". Nem voltam hajlandó elhagyni a munkahelyem, így a hozzáállásomon kellett változtatnom. Amikor nyitottabbá váltam, láttam, hogy a főnököm is éppúgy megváltozott; sokkal türelmesebb lett és jobban kommunikált. A felépülésben az élet csupa meglepetés és lehetőség a növekedésre.

18/08/2026

ACST - 230. Isten békéjét keresem, és rá is találok.

1.
1. Békében teremt***em.
2. És meg is őriztetek e békében.
3. Mert nem adatott meg nekem, hogy megváltoztassam Énemet.
4. Ó, milyen könyörületes az én Atyám, hogy örökké békét adott nekem a teremtés során!
5. Most csak azt kérem, hadd legyek az, aki vagyok.
6. És hogyan is tagadtathatna meg tőlem e kérés, amikor Énem örökké igaz?
2.
1. Atyám, arra a békére törekszem, amelyet te adtál nekem teremtésemkor.
2. Ami akkor megadatott, bizony most is jelen van az, mert teremtésemre az időn kívül került sor, így túlmutat az minden változáson.
3. Örökké változatlanul ragyog a béke, amelyben megszületett Elmédben a Te Fiad.
4. Olyan vagyok, amilyennek megteremtettél.
5. Elég, ha szólítalak Téged, és máris rátalálok az Általad megadatott békére.
6. A Te Akaratod adta e békét a Te Fiadnak..

230. Isten békéjét keresem, és rá is találok.1.Békében teremt***e...

18/08/2026

- Napi Elmélkedések a 12 Lépéshez -
Augusztus 18.
230. Felelős őszinteség
“Elő kell vennünk az előző lépések tapasztalatait, hogy gyakorolni tudjuk az őszinteség elvét a Nyolcadik Lépésben. Beismertük problémánk természetét, a függőségünket, és elfogadtuk ezekre a problémákra a megoldást. Ez az őszinteség egyfajta cselekedete volt. Mélyreható és félelemmentes erkölcsi leltárt készítettünk magunkról; ezáltal az újonnan felfedezett őszinteségünket gyakoroltuk. Hogy kiírtsuk a személyiségünkből hibáink természetét, őszinteségünk mélyebb szinten történő gyakorlására volt szükség. Szóval már képesek vagyunk elválasztani a saját részünket a másokétól a különböző dolgokban. Ezt a szintű őszinteséget kell alkalmaznunk a Nyolcadik Lépésben. El kell felejtenünk a nehezteléseket, mások hibáztatását, az ártatlan áldozat szerepét, és az általunk okozott károkra irányuló minden egyéb mentséget. Egyszerűen csak tegyük a listára!”
[NA Munkafüzet, 90-91. old.]
Kárt okozó hibáimat nem a külső körülmények hatására követtem el, hanem saját jellemhibáim, önző gondolkodásmódom következtében. Ha ezzel tisztában vagyok, akkor a saját t***eim következményeit minden körülmények között vállalnom kell. Nem bűnös vagyok, hanem felelős. Felelősségem viszont azt jelenti, hogy törekednem kell hibáim kijavítására és az okozott károk jóvátételére.
Az előző lépések arra tanítottak, hogy legyek őszinte önmagamhoz. Hogy ne tagadjam le magam elől például a tehetetlenségemet az alkohollal és más szerekkel vagy módszerekkel kapcsolatban; vagy azt, hogy az életemet nem tudom irányítani; vagy azt, hogy olyan emberekre neheztelek, akik erről mit sem tudnak; vagy azt, hogy gondolkodásom teljesen én-központú, hogy a saját egóm mindennél előbbrevaló számomra; vagy azt, hogy az egóm alapvető emberi szükségletekként tünteti fel saját vágyálmait.
Ezeket a tapasztalatokat a Nyolcadik lépésben is jól tudom kamatoztatni, amikor őszintén belátom, hogy mennyi kárt okoztam másoknak, felvállalom cselekedeteimben a saját részemet, és belátom, hogy csakis én vagyok az, akinek itt jóvátételeken kell gondolkodnia.
Mai megerősítés:
230. Felelős vagyok az okozott károkért.

- Napi Elmélkedések a 12 Lépéshez -Augusztus 18.230. Felelős őszi...

17/08/2026

ACST - 229. A Szeretet teremtett engem, így magam vagyok a Szeretet.

1.
1. Azonosságomat keresem, és bizony rá is találok e szavakban: „A Szeretet teremtett engem, így magam vagyok a Szeretet.”
2. Most véget ér a keresésem.
3. Győzedelmeskedett a Szeretet.
4. Csendben várta, hogy hazaérkezzek, hogy többé ne forduljak el Krisztus szent arcától.
5. És amire most tekintek, bizony tanúságot tesz az Azonosságom igazsága mellett, amelyet megpróbáltam ugyan elveszíteni, de amelyet bizton megőrzött számomra Atyám.
2.
1. Atyám, köszönetet mondok Neked azért, aki vagyok, és azért, hogy érintetlenül és bűntelenül megőrizted a bűn elmém által alkotott gondolatai közepette is.
2. És köszönöm, hogy megmentettél e gondolatoktól.
3. Ámen..

229. A Szeretet teremtett engem, így magam vagyok a Szeretet.1.Az...