31/05/2026
Hol lehet ma úgy találkozni másokkal, hogy nem kell megfelelni, szerepet játszani vagy azonnal érezni valamit?
Sokan mondjátok nekünk, hogy hiányzik egy természetes tér az ismerkedésre, barátkozásra. Jó lenne egy olyan program, ahol nem kínos a csend, nem erőltetett a kapcsolódás, és nem egy alkalmazás dönti el, hogy van-e közünk egymáshoz.
A Lépésekben egymás felé programot ezért hoztuk létre.
Június 20-án újra kimegyünk együtt a természetbe. Sétálunk, megállunk, beszélgetünk, játszunk és egyszerűen csak együtt leszünk.
Nem teljesítményprogram lesz és nem is egy klasszikus önismereti workshop. Inkább egy könnyed találkozási tér.
Nem kell semmit bizonyítani.
Nem kell rögtön megnyílni.
Pont elég, ha úgy érkezel, ahogy vagy.
Lesznek közösségi játékok, amelyek segítenek oldódni és kapcsolódni egymáshoz. Olyan játékok, ahol lehet nevetni, jelen lenni és egy kicsit kilépni a hétköznapokból.
A valódi találkozások sokszor a legegyszerűbb helyzetekben születnek meg. Például egy séta közben, egy-egy jó kérdés kapcsán, egy spontán beszélgetésben vagy az együtt-nevetésben.
Én például nemrég éppen Hollandiából jöttem haza, és a reptéri buszon leült mellém egy fiatal srác. Egyszer csak hangosan felnevetett, aztán rámnézett és mosolyogva mondta, hogy az anyukája küldött egy videót a cicájukról, azon nevetett. Mondta, hogy már nagyon rég látta őket.
Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy zenél, épp egy hollandiai fesztiválról tart hazafelé. Amerikai, de a szülei Bécsben élnek. A kb. 40 perces utat végigbeszélgettük, és amikor leszálltam, azt éreztem, mennyire jól tud esni egy ilyen spontán emberi kapcsolódás.
Nektek mi a legemlékezetesebb spontán találkozásotok?
Bori
