Erdőbe most

Erdőbe most A természet ösvényei testi, lelki, szellemi feltöltődést adnak, ahol utat találunk önmagunkhoz is.

31/05/2026

Hol lehet ma úgy találkozni másokkal, hogy nem kell megfelelni, szerepet játszani vagy azonnal érezni valamit?

Sokan mondjátok nekünk, hogy hiányzik egy természetes tér az ismerkedésre, barátkozásra. Jó lenne egy olyan program, ahol nem kínos a csend, nem erőltetett a kapcsolódás, és nem egy alkalmazás dönti el, hogy van-e közünk egymáshoz.

A Lépésekben egymás felé programot ezért hoztuk létre.
Június 20-án újra kimegyünk együtt a természetbe. Sétálunk, megállunk, beszélgetünk, játszunk és egyszerűen csak együtt leszünk.

Nem teljesítményprogram lesz és nem is egy klasszikus önismereti workshop. Inkább egy könnyed találkozási tér.
Nem kell semmit bizonyítani.
Nem kell rögtön megnyílni.
Pont elég, ha úgy érkezel, ahogy vagy.

Lesznek közösségi játékok, amelyek segítenek oldódni és kapcsolódni egymáshoz. Olyan játékok, ahol lehet nevetni, jelen lenni és egy kicsit kilépni a hétköznapokból.
A valódi találkozások sokszor a legegyszerűbb helyzetekben születnek meg. Például egy séta közben, egy-egy jó kérdés kapcsán, egy spontán beszélgetésben vagy az együtt-nevetésben.

Én például nemrég éppen Hollandiából jöttem haza, és a reptéri buszon leült mellém egy fiatal srác. Egyszer csak hangosan felnevetett, aztán rámnézett és mosolyogva mondta, hogy az anyukája küldött egy videót a cicájukról, azon nevetett. Mondta, hogy már nagyon rég látta őket.
Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy zenél, épp egy hollandiai fesztiválról tart hazafelé. Amerikai, de a szülei Bécsben élnek. A kb. 40 perces utat végigbeszélgettük, és amikor leszálltam, azt éreztem, mennyire jól tud esni egy ilyen spontán emberi kapcsolódás.

Nektek mi a legemlékezetesebb spontán találkozásotok?

Bori

07/05/2026

Neked mi a véleményed , mi a különbség aközött, hogy otthon vagy a természetben gondolkodsz?

Köszöntünk mindenkit a költészet napján! A nyelv ünnepe ez! Vessétek papírra ti is, ami bennetek van. Csodát tesz. Fogad...
11/04/2026

Köszöntünk mindenkit a költészet napján! A nyelv ünnepe ez! Vessétek papírra ti is, ami bennetek van. Csodát tesz.

Fogadjátok szeretettel Balogh Jani versét ez alkalomból!

***

Erdődben

Zajom, csendem letettem.
Nem rezzen a lélek.
Mohos ölben pihenek,
Itt adnak, hogyha kérek.

Vagyok, aki vagyok,
Én most létezem.
Nem riaszt a halál,
Sem a végtelen.

Eltűntek a mások,
Mindenem csupasz.
Eszmélek mi hamis,
És mi az, ami igaz.

Gazdag akkor vagyok,
hogyha semmim sincsen.
Több az, ami van,
Mint amennyi nincsen.

Kis időre jöttem,
Talán visszatérek.
De nem riaszt az idő,
meddig él a lélek.

Mint a fák, lélegzem.
Az erdő teste lettem.
Megtart a friss pára,
Érzem, itt ül Isten.

🍂Ha jár az agyunk mikor túrázunk, gyakran csak folynak egymás után a gondolatok. Néha a nézelődés lecsendesít, megnyugta...
22/03/2026

🍂Ha jár az agyunk mikor túrázunk, gyakran csak folynak egymás után a gondolatok. Néha a nézelődés lecsendesít, megnyugtat, néha pedig miközben mész, rágódhatsz is dolgokon.

🌿 Arra gondoltunk, hogy a hírlevelünkre feliratkozóknak adunk egy kis meglepetést a következő természetbe történő kiruccanáshoz, hogy megragadhatóbb legyen a benti folyamat.

🌱 Kis sétálókáryákat csináltunk, amit akár kinyomtathatsz magadnak, de telefonról is előveheted időnként a kirándulásod bizonyos pontjain, egy kis újdonság, kíváncsiság vagy elmélyülés gyanánt.

🍃 Két lépés és küldjük is:

✨Iratkozz fel itt a hírlevelünkre: https://gmail.us14.list-manage.com/subscribe?u=e9c1e3ab9fa19734cdf1eef16&id=4fe19490f2

✨A feliratkozást követően annyi dolgod van csupán, hogy küldj egy üzenetet nekünk e-mailen ([email protected]), a tárgyba pedig írd bele, hogy LÉPÉS_keresztneved, és küldjük is!

🌳 Megígérjük, nem zaklatunk napi hírlevelekkel és nem szemeteljük tele az online tárhelyed, csak írunk, ha van valami izgalmas programunk!

😌Jó élményeket a kártyákhoz!

🥰A programjainkon pedig várunk szeretettel!

Bevallom, néha vágyom egy varázspálcára. 🧙‍♀️✨:) Volt idő, amikor sokat ültem este a laptop előtt. Már leragadt a szemem...
18/03/2026

Bevallom, néha vágyom egy varázspálcára. 🧙‍♀️✨:)

Volt idő, amikor sokat ültem este a laptop előtt. Már leragadt a szemem, de azért még válaszoltam emailekre, befejeztem, amiről azt gondoltam, ez semmiképp sem várhat.
Olyan jó lett volna, ha egy csettintésre minden megoldódik magától.

Ilyen estéken felmerült bennem, hogy miért csinálom ezt magammal?
Talán mert azt tanultuk, hogy a megállás gyengeség és aki pihen, az lemarad.
Pedig néha pont az a bátor lépés, ha azt mondjuk, most inkább alszom egyet.
Kilépek a megszokott feszes tempóból, és megengedem magamnak, hogy várjon egy feladat.

Aztán azt vettem észre, hogy már apróbb nemet mondások kezdték hozni a változást.

A természetben ez sokszor könnyebb.
Az erdőben lelassul a gondolatok ritmusa is. Nekem sokszor ott esik le, mennyire feleslegesen szorítom magam.

Nem azért megyek, mert megoldani akarok valamit, mégis, ilyenkor történnek velem azok az apró felismerések, amelyek aztán új nézőpontokat hoznak. Ezt te is kipróbálhatod, hogy tényleg működik.

Tarts velünk a márciusi Mozgástér programunkon, és tapasztald meg ezt a tempóváltást velünk az erdőben. A részleteket a hozzászólásoknál az első kommentben találod.

Judit

Nektek szokott lenni olyan érzésetek, hogy ha valaki még egyszer azt mondja, hogy dolgozzak magamon, kifutok a világból?...
15/03/2026

Nektek szokott lenni olyan érzésetek, hogy ha valaki még egyszer azt mondja, hogy dolgozzak magamon, kifutok a világból? :D

Mintha lenne egy ilyen fura nyomás, hogy akkor fejlődök „jól”, ha mindig mindent elemzek, megértek és igyekszem „megjavítani” magam.

Az Erdőbe most Mozgástér programjain egy kicsit másképp közelítünk. Az alkalmak könnyedek, mégis elgondolkodtatók.

Itt nem kell „megjavulni”.

Nem elemezzük szét, mi miért van és nem erőltetjük a felismeréseket. Pont ezért, ebben a megengedésben történik valami, ami aztán tovább tud lendíteni a holtponton.

Egyszerűbb dolgokkal dolgozunk.
Mozgunk, gyalogolunk, sétálunk az erdőben. Nem teljesítmény túrázunk. Figyelünk a tempóra, a légzésre, a jelenlétre.

Vannak megállók, ahol kérdésekkel, gyakorlatokkal dolgozunk.

Néha páros beszélgetésekben, néha csendben, néha közös gondolkodásban.
A természet nem díszlet. Segít lassítani, tisztábban érzékelni, és más nézőpontból ránézni arra, ami éppen foglalkoztat. Sokszor a változás nem radikális, hanem kis felismerésekből és a testünk jelzéseiből indul.

A Mozgástér egy egymáshoz kapcsolódó program sorozat, de jöhetsz egy-egy alkalommal is.

Várunk szeretettel.

Bori

⛓️‍ Téged is kétféle erő húz szét? 😞 Szeretnéd, ha változnának dolgok, de semmi erőd nincs beleállni? Szeretnél egy szer...
11/03/2026

⛓️‍ Téged is kétféle erő húz szét?

😞 Szeretnéd, ha változnának dolgok, de semmi erőd nincs beleállni? Szeretnél egy szerető párkapcsolatban lenni, de nem tudod, hogyan nyiss? Nem jön belőled az érzés, a tenniakarás, a lendület? Te is az az ember lettél, aki arra a következtetésre jutott, hogy “nagyot sérültem, nem akarok még egyszer”?
Megült benned a félelem.

😩 Elfáradtál. Úgy érzed, megpihensz inkább, de közben nyomaszt a változatlanság, és cssak elszomorodsz a folytonos várakozástól, miközben elszalad melletted a jelen.

🫥 Ez nem lustaság, nem is gyengeség. Ez lehet, hogy önvédelem, tanult tehetetlenség és elveszett hit.

😮‍💨 Tudjuk, hogy nehéz. Mi is szoktunk így érezni. Ha egy kicsit kiemelnéd a fejed ebből a folyóból, hogy csak egy kis nyugi legyen, várunk valamelyik alkalmunkon, ahol másokkal együtt, odafordulhatsz kedvesen magadhoz.

🍃 A mi dolgunk, hogy ehhez megteremtsük a megfelelő feltételeket.

Ha tudsz kapcsolódnia a fentiekkel, jelezd nekünk egy 🌧️ emojival.

🍀 Nézz szét a programjainkon: www.erdobemost.com

Várunk szeretettel!

🏃‍♀️‍Ismered azt az érzést, amikor egész nap rohansz, pedig senki sem hajt?Én néha észreveszem ezt magamon, pedig nem tö...
08/03/2026

🏃‍♀️‍Ismered azt az érzést, amikor egész nap rohansz, pedig senki sem hajt?

Én néha észreveszem ezt magamon, pedig nem történik semmi különös, egyszerűen csak belül pörgök.
Ha te is vagy ezzel így, nem vagy egyedül.

🚘Sokunknál a belső „motor” egyszerűen nem áll le. És ebben a gyorsulásban lassan elfogyunk. Maradnak a rutinok: munka, hazaút, evés, majd a céltalan görgetés a kanapén, mert már nincs erőnk kapcsolódni. Néha még magunkhoz sem.

Előfordul, hogy már azt sem nagyon érezzük, mi esne jól igazán.
Vagy mi tenne boldoggá.

🫂Ilyenkor jó lenne őszintén válaszolni, amikor valaki megkérdezi, hogy vagyunk.

De gyakran csak ennyi jön ki:
Kösz, megvagyok.

🪄Néha elég egy egészen apró megállás. Egy pillanat, amikor észreveszed:
– milyen tempóban létezel most
– hol feszül a tested
– hogyan veszed a levegőt.

Nem kell rögtön megoldani semmit.

Legtöbbször az is elég, ha csak egy kicsit lassítasz. A tested általában tudja, hogyan kell visszavenni a tempóból.

Judit
Ismerős az érzés? Írj egy 💚-et a kommentben.

Cím

Budapest

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Erdőbe most új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Erdőbe most számára:

Parancsikonok

Megosztás

Kategória