09/09/2026
El sem tudjuk képzelni, hány nő él úgy párkapcsolatban, hogy a férfi szerint rendben van a szex, miközben ő csak kibírja.
A szokásos sztori. Este fél tizenegy. A gyerekek alszanak, a lakás elcsendesedett, a nő pedig már attól megfeszül, hogy a férfi hozzáér a derekához. Pontosan ismeri a következő mozdulatot, ezért fejben számolni kezdi, vajon most mennyi ideig tart. Közben próbál úgy viselkedni, mint aki akarja, mert a múltkor is megkapta, hogy „miért vagy ilyen merev”. Ehhez képest a testi fájdalom egyszerűbbnek tűnik, meg lehet szorítani a lepedőt, és közben arra gondolhat, hogy mindjárt vége. A „nem” után viszont még órákig, vagy másnap estig viselni kell a következményeket.
Van, amikor a nőnek sikerül összeszedni magát és ilyenkor bátran kimondja, hogy legutóbb sem esett jól, most fáradt, nincs kedve, majd holnap. A férfi nem fogja le, bár célzottan közvetíti felé, hogy házastársi kötelessége és különben is, ez örömforrás, mindenki szeret szexelni, mi hát a rossz benne? Ő miért nem vágyik rá? Nem normális, aki nem akar szexelni.
Nos, ha mégis elmarad, akkor megváltozik a levegő.
Este nincs „jó éjt drágám”, reggel kizárólag annyit hallani, hogy „elfogyott a tej”, „hatra megyek a gyerekért, előtte hozzak valamit a boltból?”.
Minden mozdulatából érzi, hogy most fizeti meg az árát annak, hogy kiállt önmagáért. Azért olyan kegyetlenül szar ez a helyzet, mert könnyű azt mondani: „én ugyan semmit nem csináltam”.
Technikailag valóban, semmit nem csinált.
Viszont a másik pontosan tudja, mi történik a visszautasítás után.
Kérdezem, mennyire szabad az az igen, amit azért vállalsz be, mert pontosan tudod, milyen kegyetlen műsor jön a nem után?
Persze, fájhat a visszautasítás.
Lógó orral, csalódottan, sértett üzemmódban hiányolhatod a közelséget. Ez érthető és emberi, csakhogy a felnőtt intimitás ott kezdődik, hogy ezt anélkül is kibírod, hogy még aznap este vagy másnap érzelmi büntetőtelepet csinálnál a lakásból.
A több napos hallgatás, fagyos tekintet, célozgatás, kedvesség és szeretet megvonása , valamint az „akkor nekem sincs kedvem semmihez” a megleckéztetés durva módja. Ezzel az az üzenet érkezik, hogy a tested a tiéd, viszont készülj fel arra, hogy megfizetsz azért, ha élni mersz ezzel a jogoddal.
Ilyen helyzetben a nő először nemet mond, majd idővel mérlegel.
Megéri a reggeli fagyos légkör, az érzelmi zsarolás, vagy újra és újra azt hallgatni, hogy „neked mindig van valami bajod”?
A saját vágyait háttérbe szorítva kezdi elveszíteni a szabadságát.
A test már előre befeszül. Csökken az izgalom, elmarad a nedvesedés, megfeszül a medencefenék, a következő együttlét még fájdalmasabb lesz.
Később minden ölelés gyanús, hiszen rendszeresen elvárta, hogy utána legyen szex.
A nő elhúzódik, amit a férfi újabb elutasításként érzékel. Néhány óra múlva megerősítést akar, hogy kívánja és akarja, ettől viszont még nagyobb lesz a nyomás. Szép kis ördögi kör, ugye? Nincs kiszállás a körhintából.
Ezt tilos elintézni azzal, amire sok férfi hajlamos ilyenkor, hogy „minden fejben dől el”.
A háttérben ezernyi dolog állhat a viselkedésén kívül, pl. endometriózis, vulvodynia, fertőzés, hormonális változás, szülés utáni állapot, menopauza, hegesedés, medencefenéki feszülés vagy más nőgyógyászati ok.
Vésd jól a fejedbe: a fájdalom jelzés, nem női teljesítményhiba.
A társadalmunk és benne a családi hagyományaink megtanítottak minket arra, hogyan legyünk figyelmetlenek.
Sok nő a hálószobában eljut odáig, hogy „inkább megcsinálom, csak ne legyen belőle cirkusz”.
A férfi közben arra gondol, hogy a szex a párkapcsolatban olyan dolog, ami jár, és a visszautasítás személyes minősítés. Nem azt hallja, hogy „ma nem szeretnék szexelni”, hanem úgy fordítja le magában, hogy „nem vagy elég jó férfi”, „nem kívánlak, bajom van veled”. Íme egy újabb kör, ahol a csalódásból sértettség, a sértettségből követelés, a követelésből nyomás lesz.
Így készül a párkapcsolat ördögi konyhájában az az abszurd hálószobai rendszer, ahol az egyik fél teste szolgáltatásként működik, a másik pedig a szolgáltatás szüneteltetését érzelmi támadásnak veszi.
Hosszú távon ez a helyzet alaposan szétcincálja a vágyakat. Bekapcsol az érintés elkerülése, a düh, a szégyen, az undor, végül már egy aprócska ölelés sem lesz biztonságos, mert túl sok rossz élmény tapadt hozzá.
A változás első lépése, hogy az elutasítást és a fájdalmat komolyan vesszük, megbeszéljük mi lehet az oka, és a büntető reakciókat befejezzük. Nyilván, ehhez két felnőtt emberre van szükség.
A „nem” újra olyan szó lesz, amit bárki kimondhat anélkül, hogy a büntetés előszobájában érezné magát. Hidd el, jót tesz az, amikor az ölelés végre csak ölelés, az érintés csak érintés lesz és semmi több.
Mondtál már igent csak azért, mert tudtad, milyen ára lenne a visszautasításnak?
-----
Aranyos Zsolt
pár- és családkonzulens
