07/04/2026
Sokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a posztot, mert valószínűleg sok követőt, ismerőst fogok vele veszíteni. De már vagyok olyan állapotban, hogy ez rendben van. A saját tudásom és értékrendem kikomunikálása akkor is helyén való, ha a többség nem fogja szeretni.
Ebben a cikkben a választást egy más nézőpontból mutatom meg a belső tudásom által, pártok nélkül, a legutóbbi ilyen posztom folytatásaként, remélem megértést adva.
A címe az írásomnak az lett, hogy mit hozhat a 2026-os választás?
Mi az, ami valójában a magyar népben most van? (néhány helyen az AI segített a gondolataimat megfogalmazni, strukturálni, ezen ne csodálkozz, talán így érthetőbb, átláthatóbb)
Van egy gondolat, ami napok óta bennem van a közelgő választások kapcsán.
És nem politikai.
Hanem tudati.
Április 12-én sokan várnak valamit.
Megkönnyebbülést. Változást. Igazságot. Megoldást.
De van egy nagyon őszinte kérdés, amit szerintem kevesen tesznek fel maguknak:
Milyen tudatszintről várjuk ezt az egészet?
Én most nem pártokban gondolkodom, hanem egy egyszerű modellben, az érzelmi–tudati skálában.
Valahogy így néz ki röviden:
* 20 – szégyen
* 30 – bűntudat
* 50 – apátia
* 75 – bánat
* 100 – félelem
* 125 – vágy
* 150 – harag
* 175 – büszkeség
* 200 – bátorság
* 250 – semlegesség
* 310 – hajlandóság
* 350 – elfogadás
* 400 – értelem
* 500 – szeretet
Hát én ezt most kiteszteltem (energetikailag több módszerrel lehet, te is megteheted). Jelenleg 155-165 között van most az átlaga a kollektív magyarságnak.
Ez közelít a büszkeséghez, de valójában nagyon közel van a haraghoz (150).
És ha körbenézel:
* kommentek
* viták
* családi beszélgetések
* közösségi média
akkor látod is, hogy:
- feszültség
- düh
- egymás hibáztatása
- „nekem van igazam"
állapotban vannak az emberek.
És itt jön a lényeg.
!Erről a szintről nem lehet elégedettséget teremteni.!
Nem azért, mert „rossz a rendszer”, ami van vagy lesz.
Hanem, mert a tudatszint határozza meg, mit tudunk befogadni.
Van egy törvényszerűség, amiről kevesen beszélnek:
- általában maximum 1- 3 szintet tudunk ugrani felfelé stabilan
Tehát ha most:
harag / düh (150–165) állapotban vagyunk
akkor reálisan:
→ 175 (büszkeség)
→ 200 (bátorság)
→ max. 250 környéke (semlegesség)
érhető el számunkra. Nem beszélve arról, hogy vissza is csúszhatunk a félelembe, bánatba.
De mit várunk a választástól?
- békét
- elégedettséget
- biztonságot
- „végre minden jó lesz” érzést
Ez viszont már:
👉 250–350+ tartomány
És itt van a törés.
Nem ott tartunk még kollektíven.
És ezért fog sok ember csalódni – teljesen függetlenül attól, mi lesz az eredmény.
Nézzünk pár nagyon valós példát:
* Ha „a te oldalad” nyer, de nincs kétharmad → csalódás
* Ha nyernek, de nem történik gyors változás → csalódás
* Ha ígéretek nem teljesülnek → csalódás
* Ha a másik oldal nyer → csalódás
bármi történik, az érzés sokaknál ugyanaz lesz:
„nem ezt vártam”
És ez nem a politika miatt van.
Hanem azért, mert:
- a tudatszintünk nem tudja stabilan megtartani azt az állapotot, amit várunk.
Ez olyan, mintha:
30 fokos vízből beleugranál a 10 fokosba és azt várnád, hogy azonnal természetes legyen.
Nem lesz az. A tested visszahúz.
Pont így működik a tudat is.
A kérdés tehát nem az, hogy:
❌ „Ki nyer?”
Hanem az, hogy:
Mi hol vagyunk belül?
Mert amíg:
* haragban
* dühben
* bizonyításban
* egymás ellen
létezünk,
addig nem tudunk:
* elfogadást
* nyugalmat
* valódi változást
megtapasztalni.
És ez nem ítélet.
Ez egy kiindulópont.
A valódi változás nem a szavazófülkében kezdődik.
Hanem ott, amikor:
* már nem akarod mindenáron bebizonyítani, hogy igazad van
* amikor képes vagy meghallani a másikat
* amikor nem reakcióból működsz
* amikor lecsendesedik benned a feszültség
Mert amikor elérjük legalább a **200-as szintet (bátorság)** kollektíven,
ott kezdődik el:
- a valódi teremtés
Addig viszont…
👉 mindig lesz egy kis hiányérzet
👉 mindig lesz egy kis feszültség
👉 mindig lesz „valami nem oké”
És talán most nem az a feladat, hogy „megnyerjük” ezt a választást.
Hanem, hogy:
👉 **észrevegyük, hol tartunk valójában**
És innen kezdődik az igazi munka.
Bennünk.
Nem a politikában.
Ha ezt megérted, már kiléptél a tömegből.
És onnantól teljesen másképp fogod látni azt is, ami április 12-én és azután történik.
Ami viszont a mi felelősségünk, hogy minél többen "emelkedjünk" egyénileg! Ezért fontos az önismeret, önfejlesztés! Akkor fogjuk elérni a kritikus tömeget, amikor is már a magyarság kollektíven megkaphatja tényleg azt, amit szeretne.
Ha szerinted értéket adtam, oszd meg a posztomat nyugodtan.
