11/08/2026
Mit jelent a szenvedés valódi enyhítése, hol húzódnak az orvosi segítségnyújtás határai, és miért alapvető fontosságú, hogy a gyógyíthatatlan beteg gyermekek és családjaik időben megkapják a szükséges testi, lelki és szociális támogatást?
Dr. Benyó Gábor gyermekgyógyász, a Tábitha Gyermekhospice Ház orvosigazgatója és a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke a megfelelő időben elérhető, magas színvonalú hospice-palliatív ellátásról beszél a cikkben. 👇
Jó szívvel ajánljuk. ❤️
Egy rendkívül érzékeny, mégis megkerülhetetlen témáról szóló írást osztunk meg olvasóinkkal. Az eutanáziáról folytatott társadalmi vitákban ritkábban esik szó arról, milyen lehetőségeket kínál a megfelelő időben elérhető, magas színvonalú hospice-palliatív ellátás.
Dr. Benyó Gábor gyermekgyógyász, a Tábitha Gyermekhospice Ház orvosigazgatója és a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke arról beszél, mit jelent a szenvedés valódi enyhítése, hol húzódnak az orvosi segítségnyújtás határai, és miért alapvető fontosságú, hogy a gyógyíthatatlan beteg gyermekek és családjaik időben megkapják a szükséges testi, lelki és szociális támogatást.
Az interjút a téma szakmai és társadalmi jelentősége miatt, változatlan tartalommal közöljük.
A megfelelő palliatív ellátás jelentősen csökkentheti az eutanázia iránti igényt - Van másik út a halál felé
A gyermekeket érintő eutanázia kérdése világszerte rendkívül érzékeny szakmai és társadalmi vitákat vált ki. Létezhet-e olyan szenvedés, amelyre a halál az egyetlen megoldás? Mit tehet az orvos, amikor már nem tud gyógyítani? És milyen segítséget jelenthet ilyenkor a hospice-palliatív ellátás?
A témáról dr. Benyó Gábor gyermekgyógyász, a Tábitha Gyermekhospice Ház orvosigazgatója és a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke beszélt egy közelmúltban megjelent interjúban.
Hollandiában – szigorú feltételek mellett – 2002 óta törvényes az eutanázia. A szabályozás korábban a 12 év feletti kiskorúakra terjedt ki, 2024-től azonban külön eljárásrend vonatkozik az 1–12 év közötti, gyógyíthatatlan, elviselhetetlen szenvedést átélő gyermekekre is. Ilyen esetben csak akkor kerülhet sor az élet befejezésére, ha nincs más észszerű lehetőség a szenvedés enyhítésére, a döntést pedig szigorú orvosi és jogi kontroll mellett hozzák meg. Az első ilyen eutanázia 2025 végén történt. Az érintett gyermek személyazonosságáról és betegségéről a személyiségi jogok védelmében nem közöltek részleteket, az eset híre azonban így is bejárta a világsajtót.
A közbeszédben gyakran összemosódik az eutanázia, a palliatív szedáció és az életfenntartó kezelések megszüntetése, pedig ezek teljesen különböző fogalmak. A nemzetközi szakmai ajánlások szerint a hospice célja nem az élet megrövidítése, hanem a szenvedés enyhítése és a lehető legjobb életminőség biztosítása az élet utolsó szakaszában. Dr. Benyó Gábor is ezt tartja a legfontosabb alapelvnek.
– A hospice se nem sietteti, sem nem gátolja a halált. Nem gyorsítja fel a „meghalás” folyamatát, de nem is tartja itt értelmetlenül azt, aki szenved – mondja.
Ez azt jelenti, hogy amikor a gyógyító kezelés már nem hozhat eredményt, az orvos feladata nem ér véget. A hangsúly ilyenkor a fájdalomcsillapításra, a tünetek enyhítésére, valamint a gyermek és családja testi-lelki támogatására helyeződik át.
Benyó Gábor már több mint egy évtizede foglalkozik nyilvánosan a gyermekeutanázia kérdésével. Bár álláspontja nem változott, és továbbra sem támogatja az eutanáziát, ma már árnyaltabban fogalmaz.
A szakember szerint fontos különbséget tenni a megértés és a támogatás között: megérteni egy család dilemmáját nem ugyanaz, mint támogatni az eutanáziát. A Tábitha Gyermekhospice Házban ezért soha nem utasítottak el hospice-ellátásra jelentkező családot pusztán azért, mert felmerült bennük az eutanázia gondolata.
– Az én feladatom az, hogy mindazt megadjam, amit a palliatív ellátás nyújtani tud. Ha megfelelő tüneti kezelés mellett sikerül eljutni oda, hogy a betegek és családtagjaik ne az eutanáziát tekintsék az egyetlen járható útnak, akkor, úgy gondolom, valami nagyon fontosat sikerült elérnünk.
A gyermekorvos szerint az egyik legnehezebb helyzet, amikor a gyermek már nem érez fájdalmat, de a család számára elviselhetetlenné válik a hosszú búcsú.
– Láttam már olyan gyermeket, aki nem szenvedett. Eszméletlenül feküdt, nem volt fájdalma, úgyszólván békében haladt a halál felé. De ez a folyamat hosszú volt, és a hozzátartozói egyszer csak azt kérdezték: nem lehetne ezt meggyorsítani? Ilyenkor nem feltétlenül a beteg szenvedése áll a középpontban, hanem a család tehetetlensége és lelki fájdalma, ugyanakkor ez nem adhat alapot az élet szándékos befejezésére.
A gyermekorvos hozzáteszi: hazánkban jelenleg nem az eutanázia legalizálása a legégetőbb kérdés. Ennek lehetőségéről csak akkor lehetne érdemi vitát folytatni, ha biztosak lehetnénk abban, hogy a beteg megkapott minden olyan kezelést, fájdalomcsillapítást, pszichológiai és szociális segítséget, amelyet a modern orvostudomány kínál.
Ha mindez hiányzik, fennáll a veszélye annak, hogy valaki nem a szenvedése, hanem az ellátórendszer hiányosságai miatt választja a halált. A szakember ebben látja a magyar gyermekhospice-ellátás egyik legnagyobb problémáját is.
Magyarországon mindössze néhány olyan gyermekorvos dolgozik, aki hivatalos palliatív licenccel rendelkezik, és teljes spektrumú gyermekhospice-intézményből is gyakorlatilag csak egy működik: a törökbálinti Tábitha Ház. Emellett nemcsak orvosból, hanem más szakemberekből is hiány van.
Benyó Gábor szerint fontos rendezni az egészségügyi dolgozók bérét, de a fizetésemelés önmagában nem elég: szemléletváltásra lenne szükség mind a betegek, mind az egészségügyi dolgozók körében.
A társadalom jelentős része ma még mindig úgy tekint a hospice-ra, mint a remény feladására. Pedig a nemzetközi és hazai tanulmányok éppen az ellenkezőjét hangsúlyozzák: a palliatív ellátást már a súlyos, életet veszélyeztető betegség diagnózisakor is érdemes bevonni, nem csupán a legutolsó hónapokban, hetekben vagy napokban. Így a család megismerheti az ellátást nyújtó csapatot, segítséget kap a tünetek kezelésében, és nem egy ismeretlen intézményhez fordul a legnehezebb pillanatban.
Benyó Gábor és szerzőtársa egy 2021-es tanulmányban arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon a palliatív ellátás még ma is későn kapcsolódik be a gyermekek kezelésébe. A vizsgált daganatos betegek átlagosan több mint egy évvel a diagnózis felállítása után kerültek kapcsolatba a palliatív csapattal, a gondozásban töltött idő mediánja pedig mindössze 26 és fél nap volt a halál előtt. A gyermekek csaknem egynegyede a palliatív ellátás megkezdését követő egy héten belül meghalt.
A szerzők szerint mindez azt jelzi, hogy sok család csak az élet legutolsó szakaszában jut el a hospice-ellátásig, holott a palliatív szemléletnek már jóval korábban, a gyógyító kezeléssel párhuzamosan meg kellene jelennie.
A hospice egyik legfontosabb célja, hogy az élet utolsó időszaka is elviselhető legyen. A megfelelő fájdalomcsillapítás, a pszichológiai támogatás, a család segítése és a méltóság megőrzése sok esetben alapvetően változtatja meg azt, hogyan élik meg a betegek és hozzátartozóik az élet végét.
Benyó Gábor szerint ezért veszélyes, ha a társadalmi vita kizárólag az eutanáziáról szól. A holland eset újra ráirányította a figyelmet egy rendkívül érzékeny kérdésre, ugyanakkor arra is, hogy az emberek többsége még mindig keveset tud a palliatív ellátás lehetőségeiről.
A legfontosabb feladat ezért nem az, hogy eldöntsük, szabad-e eutanáziát alkalmazni vagy sem, hanem hogy megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy egyetlen gyermeknek és családnak se kelljen azért a halált választásként mérlegelnie, mert nem kapta meg azt a segítséget, amely a szenvedés enyhítésére ma már rendelkezésre áll.
Ez nemcsak az egészségügy, hanem az egész társadalom közös felelőssége.
Írta: Szencz Dóra; A cikk eredetileg 2026. július 28-án jelent meg a Magyar Demokrata felületén.
