15/01/2023
Egy kis Talmud…
Már a Biblia legelején rájön Isten (erre jön rá legelőször a Teremtés után), hogy „nem jó az embernek egyedül”.
A Talmud szerint bár Isten képmására lettünk teremtve – Isten elsősorban nem bennünk, hanem közöttünk van, az egymás iránti szeretetünkben, szerelmünkben.
De az Isteni jelenlétet ki kell érdemelni.
Akkor érdemeljük meg, ha a viszony feltétlen és minden uralkodásvágytól mentesen kölcsönös.
Tudjuk, hogy ami egyszer volt, az nem múlik el, hanem tart örökké. A történetek, a bűnök, az érzéki örömök, a fájdalmak s a hozzájuk kapcsolódó érzések.
Vissza kell térni a jó-, a szerelem kezdetéhez, az eredeti szenvedélyhez. Ne járjunk úgy, mint Szép Ernő hőse, aki végül arra eszmél, hogy „Boldog voltam, csak nem vettem észre”.
És ha épp most nincs mit észrevenni, akkor is fejben tarthatjuk, hogy az Örökkévaló Isten tudja, hogy nem jó egyedül lennünk, tudja és érdekli és intézkedik, mint a Teremtés kezdetén.
Szeressük nagyon egymást, mert nagy micva, Istennek tetsző dolog boldognak lenni és nem jó az embernek egyedül.
