14/07/2026
Egy műtétre nemcsak agyban készülünk. Az idegrendszer is felkészül.
Amikor valaki műtét előtt áll, a legtöbb figyelem érthetően a vizsgálatokra, a papírokra és a fizikai felkészülésre irányul.
De közben gyakran elfelejtjük a testet megkérdezni. Ha pedig érzésekről van szó, nem feltétlenül kell azt kérdeznünk, hogy "félsz-e".
Jobb lehet az a kérdés, hogy mire lenne szükséged ahhoz, hogy egy kicsit nagyobb biztonságban érezd magad?
Lehet, hogy arra, hogy pontosan tudd, mi fog történni.
Lehet, hogy arra, hogy valaki elkísérjen.
Lehet, hogy arra, hogy legyen nálad egy ismerős tárgy, egy puha pulóver vagy egy kedvenc zene a várakozás idejére.
A biztonság nem mindig a félelem hiánya. Sokszor inkább azt jelenti, hogy a félelemmel együtt sem maradunk egyedül. Figyelembe veszik a szükségleteinket. Van háttérország.
Ez különösen fontos lehet olyan emberek számára, akik korábban traumát éltek át, neurodivergensek, vagy akiknek egy műtét az identitásuk szempontjából is jelentős mérföldkő – például egy nemi megerősítő beavatkozás esetén.
A Somatic Experiencing folyamat sem arról szól, hogy "ne féljünk".
Hanem arról, hogy legyenek kapaszkodóink.
💚 Ha most egy nehezebb időszak előtt állsz, próbáld meg feltenni magadnak ezt az egyszerű kérdést:
"Mi az az egy apró dolog, amitől ma egy cseppel nagyobb biztonságban érezném magam?"
Nem kell tökéletes választ találni. Lehet elvont dolog is, vagy nagyon konkrét, hagyd, hogy megjelenjen.
Néha egyetlen apró kapaszkodó is elég ahhoz, hogy a test megérezze: nem egyedül kell végigmennie az úton.
