09/12/2025
“Sajnos sokszor tapasztalom – még önmaguk irányában nagyon érzékeny embereknél is –, hogy többnyire az őszinteség jegyében meglepően érzéketlenek és bántóak tudnak lenni másokkal. Félreértés ne essék: az őszinteség szerintem is alapvetően fontos, de csak akkor igazán építő egy emberi kapcsolatban, ha empátiával és tapintattal párosul. Ezt ma sokan nehezen értik meg, mert azt hiszik, hogy ha egy adott érzés vagy vélemény nem abban a nyers formában tör fel az emberből, ahogy először megfogalmazódott benne, akkor az már nem is őszinteség. ‘Miért kellene a véleményemet becsomagolni? Viselje el az igazságot!’ – szólnak a tipikus mondatok, melyek önfelmentést kínálnak a kulturált, építő kommunikáció alól, és a tapintatlanságot, a durvaságot erényként állítják be. Ha a másik fél megbántódik, túlérzékenynek nevezik, és sokadszorra sem ismerik fel, hogy az ilyenfajta ‘őszinteség’ sem a problémák megoldásának, sem a kapcsolatnak nem szokott kedvezni. Aki ugyanis megtámadva és megalázva érzi magát, az érzelmileg nem lesz alkalmas állapotban a konstruktív párbeszédre. Önmagában az is kérdés, hogy a saját aktuális véleményünkre érdemes-e úgy tekintenünk, mint abszolút igazságra, amikor annyiféle szubjektív igazság létezik, ahányan élünk ezen a földön, és időről időre a magunké is változhat. Ettől még persze lehet nagyon fontos, amit éppen mondani akarunk – annál is érdemesebb olyan formában tálalni, hogy valóban megérkezzen a címzetthez. Úgy, hogy a lényeg is benne legyen, őszinték maradjunk, de a tartalom befogadását ne lehetetlenítse el a durva, bántó forma.” Dr. Almási Kitti: A TE döntésed
