13/08/2026
2017-ben kezdtem az Intergrál Akadémiát, ahol számomra minden is elindult, kibontakozott, ahonnan a mai folyam is árad számomra, a tanulás soha véget nem érő öröme.
Haas Gyuri ajánlotta, miután elvégeztem a Válás és Újjászületés trénerképzőt nála, láttam azt a hihetetlen empátiát, ahogyan emberekhez fordul és rájöttem, igen, én ezt szeretném csinálni, de fogalmam sincs hogyan kell. Realizáltam, hogy ez kivülről könnyű, de a másik oldalon micsoda precíz figyelem van, meg akartam tanulni.
Emlékszem az Intán az első alkalom nyitókörére: „Miért jöttél?” Nem a fenti megfontolás szakadt ki belőlem. Hanem ez: „Mert van egy belső világom, és van egy külső és a kettőnek semmi köze egymáshoz és elképzelésem sincs, hogyan érinthetném össze.” Ha ez megtörténne, gondoltam, minden borulna, a teljes életem, a családom, a munkám… Közben ez volt a szívem vágya. Őrült félelmetesnek tűnt.
Borult is minden. Aminek borulnia kellett. Vége lett egy számomra nagyon nehéz párkapcsolatnak, másodszor is elváltam, gyerekkel, bár hivatalosan nem voltunk házasok. Munkaügyileg is felborult a rendszer. (Különben Bedő Nórától hallottam egyszer ezt a mondatot, számomra nagyon szép: „Kell, hogy boruljon? Nem lehet úgy, hogy átmenetben, okosan?” Azt hiszem valahogy így hangzott. Ma már ennek a híve vagyok, de az én habitusom a kócos hajammal, az indulataimmal, a hangulati döntéseimmel - ma is – nem ezt determinálta. Más volt az utam, talán nem is lehetett volna, csak így, na ez már karma, mert miért vagyok én olyan, amilyen? Ezer válasz.
Ami miatt ez most kigördült belőlem, az az, hogy ma jöttem meg egy nagyon élménydús utazásból és eszembe jutott, hogy az integrálos hétvégék után milyen iszonyú nehéz volt visszazsilipelni a hétköznapokba, olyan átütő volt a különbség a mindennapok világa és a saját megtalált önazonos világom között.
Szorongtam, feszültem, hibáztattam, jobbnak hittem magam sokmindenkinél, közben keseregtem, hatalmas álmokat szőttem, csalódtam, hogy nem sikerült úgy,a hogy innen képzeltem.
Ma már jó hazaérni. Engedni magam belül is megérkezni. Időt hagyni. Tisztelni a kinti világomat, éppúgy, mint a bentit, örömmel látni, hogy a kettő azért már nincs olyan távol egymástól, sőt.
Tíz év van ebben. De szép! Szeretek élni.
A kép Münchenben, pár napja. Van ilyen királylányos, csillámpónis, gőgös kis énem. Szeretem a kastélyokat.
