02/09/2026
Tegnap volt a suli első napja. A legkisebb gyerekem 15 éves, elsős gimnazista, vagy ahogy most mondják kilencedikes, hú, ilyenkor tenném az izzadós fejű emotikont, hogy na a korom, ugye, mi még elsősök, meg negyedikesek voltunk középiskolában.
Meddig szeresd a gyerekedet, meg mennyire témában pottyant ki ez a mai írás belőlem, lehet -e túlszeretni: nem, túlszeretni nem, túlfélteni azt igen, szóval elkísértem suliba, tisztes távolból figyeltem, ahogy belép az új intézmény kapuján, nagyon átéreztem, milyen lehet most, sok új arc, idegen folyosók, ugyanolyan ajtók, (én képtelen vagyok elsőre megjegyezni folyosó részleteket, meg hogy melyik ajtón kell bemenjek, teljesen elveszett
vagyok mindenféle plázában, intézményben, parkolóban), jófej és kevésbé jófej (finom voltam?) tanárok, ez nem fizetős suli.
Mondanám, hogy arra nem telik, de ne hazudjak, mert én is képződöm, hát miért nem a gyerekre költöm, azért, mert én is fontos vagyok.
Visszatérve nem lehet túl szeretni. Nagyon szeretni, azt lehet. Abból sosem elég, ha elég szabadságot is adok mellé. Az együttműködésben és az egyeztetésben hiszek, meg az érzelem kifejezésben. Ez utóbbi pl. jó arra, ha szétvet a düh, mert a kölök úgy beszél velem, hogy…, akkor kifejezem, hogy ez nekem fáj. Nagyon.
Itt jegyzem meg, hogy igen, nem könnyű a kamaszokkal. Azért nem, mert maguknak sem könnyű magukkal, hogy is lenne, képzeld el, hirtelen más lesz a magasságod, a hangszíned, a bőröd állaga, ismeretlen testi-lelki érzések halmaza rohan meg, hát hogy lennél tőle?
Iszonyú érzékeny szakasz és közben bolyonganak a felnőtt lét útvesztőiben érzelmileg, meg mindenhogyan is. Mert cigi, pia, drog valljuk be - és akinek van kamasz gyereke tudja - simán hozzáférhető, (na remélem nem tilt le a FB), szóval bolyonganak, kint vannak már a világban, tele kíváncsisággal, első szerelmek örvényeiben, zsenge hajtások. Micsoda szemük van különben! Nézz bele egy fiatal szembe.
Gyönyörű az ember, mikor fiatal. Egytől-egyig.
Ez a harmadik kamasz gyerekem, és semmit nem tudok, illetve egyet, de azt nagyon, a szeretet és a kapcsolat mindennél fontosabb, minden szabálynál is és hogy ez biztosítja azt, hogy ha baj van, abban a krízis pillanatban a gyereknek az jusson először az eszébe, anyámat hívhatom, segít, nem b.sz le az biztos.
Nagyanyám, a lelkem, azt mondta mindig: "Szeresd őket!" Csak ennyit, amikor panaszkodtam rájuk.
A képen imádott kávém. Én annyit csavarogtam a nyáron, azt sem tudom hol készítettem a képet. Milyen jó nekem!
