01/10/2026
Dunaszaurusz kísértete
Több, mint negyvenéves emlékek jutottak eszembe a kiváló Szamizdat portál cikke olvasása közben.
https://szamizdat.net/bos-nagymaros-az-mszmp-csernobilja/
Történt, hogy tatabányai középiskolás éveim során – ifjú Duna-kör szimpatizánsként – diákfórumot szervezetem a város legszebb középületében, a Népházban. A disputára meghívtuk az akkori „vízügyes” elvtársakat és a Duna-kör aktivistáit. A szépszámú középiskolás hallgatóság előtt, és némi civilruhás rendőrségi jelenlét mellett, éles vitát és izgalmas beszélgetést moderálhattam. Hiszem, és büszke is vagyok rá, hogy e vita is apró, de annál fontosabb szöget ütött a kádári bolsevista diktatúra koporsójába.
Később izgalmas tüntetések következtek, majd elérkezett 1990. Hosszú éveken át viseltem hátizsákomon és felöltőmön a Duna-kör jelvényét.
Manapság újra hallani a régi hangokat, miszerint tévedés volt a kommunista gigaberuházás leállítása. Ez a vélemény az elmúlt évtizedekben mindig akkor erősödött fel, amikor a rendszerváltás előtti diktatúra „szellemi örökösének” tekinthető politikai formáció került hatalomra. Bős-Nagymaros terv az önkény szimbóluma volt, míg a környezetvédő és szabadságszerető magyarok ellenálása a rendszerváltás kezdete.
Akkoriban 16 éves ifjú voltam, ma 54 vagyok, de az önkényről ma is ugyanúgy gondolkodom: Nem.
