https://www.facebook.com/319520694571851/

Erdélyi Félix addiktológiai konzultáns - "Józan-on", Budapest (2026)

15/08/2026

Melyik a veszélyesebb: “fű” vs. alkohol

Elérkeztünk a harmadik, és számotokra is talán leginkább égető témakörhöz, melyben azt a jelenséget vizsgáljuk meg, hogy a kannabisz démonizálása mellett mi a helyzet az alkohollal.

Magyarországon egészen eltérő társadalmi és jogi megítélés övezi a két szert: míg a kannabiszhasználathoz kriminalizáció és erős stigma társul, az alkoholfogyasztás széles körben elfogadott része a kultúránknak – olyannyira, hogy sok helyzetben inkább annak kell magyarázkodnia, aki nem kér a felkínált italból.

De mit mutatnak a statisztikák és a kutatások?

A WHO Magyarországról készült országprofiljában a 2016-os becslések szerint a 15 év feletti lakosság 21,2%-a tartozott az alkoholhasználati zavar kategóriájába; 9,4% alkoholfüggőségben volt érintett. Egyetlen évben becslés szerint több mint 2600 daganatos és több mint 2200 májcirrózisos haláleset, valamint több mint 300 közúti haláleset volt alkoholnak tulajdonítható.

2019-ben, világszerte körülbelül 2,6 millió haláleset volt alkoholnak tulajdonítható. Ebből a kardiovaszkuláris és a daganatos megbetegedések voltak kiemelkedőek, külön-külön több mint 400 ezres esetszámmal. Ezen felül közel 300 ezer közúti halálesetet alkoholnak tulajdonítottak.

Nem lehet elmenni amellett a súlyos szempont mellett sem, hogy az alkohol milyen károkat okoz az alkoholt használó személyek környezetében. A WHO európai régiójának 2019-es becslése elég ijesztő: az összes emberölés 42%-a, az öngyilkosságok 37%-a és a közúti halálesetek 35%-a volt alkoholnak tulajdonítható. Összességében közel 800 000 haláleset kapcsolódott az alkoholhoz a régióban.

Az alkohol és a kannabisz egészségügyi terhei természetesen nem teljesen azonos módon jelentkeznek, ezért az egyes statisztikák közvetlenül nem feleltethetők meg egymásnak.

A kannabiszról vonatkozó adatok alapján elmondható, hogy az EU felnőtt lakosságának kb. 1,5%-a napi vagy közel napi kannabiszhasználó, egy 2025-os becslés szerint. Ennek a szernek a függőségi kockázata sem nulla. Egy 21 vizsgálatot összesítő metaanalízis szerint a valaha kannabiszt használók körében körülbelül 22% teljesített valamikor kannabiszhasználati zavarra vonatkozó kritériumokat.

A THC rontja a reakcióidőt, figyelmet, koordinációt és távolságbecslést, ezért a WHO és az EUDA is közlekedésbiztonsági kockázatként kezeli a kannabisz hatása alatti vezetést. A metaanalízisek összességében emelkedett baleseti kockázatot találtak kannabiszhasználatot követően, egyes becslések körülbelül másfél-kétszeres kockázatot mutatnak, bár a pontos kockázat nagysága és a bizonyítékok erőssége vizsgálatonként eltér, amire maguk a szerzők is felhívják a figyelmet. A WHO összefoglalása szerint a kannabiszhoz kapcsolódó közlekedési kockázat általában kisebb, mint az alkoholhoz kapcsolódó kockázat.

A kannabiszhasználat és az agresszió kapcsolatáról vegyesebb kép rajzolódik ki, az oksági kapcsolat azonban jelenleg nem tekinthető bizonyítottnak. Egy közel 300 ezer fiatalt és fiatal felnőttet vizsgáló metaanalízis például mintegy kétszeres esélyt talált a kannabiszhasználat és a fizikai erőszak elkövetése között, és egyes pszichiátriai populációkban, különösen gyakori használat mellett is kimutattak összefüggést. Ugyanakkor ezekből nem következik, hogy maga a kannabisz okozza az agresszív viselkedést: a jelenlegi szakirodalom alapján az oksági kapcsolat nem bizonyított, mivel számos egyéni, pszichiátriai, szociális és egyéb szerhasználati tényező is közrejátszhat.

Van még egy érdekes külföldi kutatás, melyben 20 pszichoaktív szert értékeltek 16 különböző ártalmi kritérium alapján, amelyek egy része a használónak okozott károkat, más része pedig a másoknak/társadalomnak okozott károkat mérte. Az összesített súlyozott pontszámban az alkohol 72 pontot, a kannabisz 20 pontot kapott. Az alkohol ezzel az első helyre került, megelőzve még a heroint és a cracket is.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy alkalomnyi alkoholfogyasztás 3,6-szor veszélyesebb egy alkalomnyi kannabiszhasználatnál. A pontszám az adott szer teljes populációs és társadalmi ártalmát próbálja megbecsülni, így beletartoznak a mortalitás, függőség, fizikai és pszichés károk mellett a családi problémák, balesetek, bűnözés és gazdasági költségek is. Az alkohol különösen a másoknak okozott ártalom kategóriájában szerepelt kiugróan: 46 pontot kapott, többet, mint bármelyik másik szer. Egy hasonló arányt mértek még két másik külföldi kutatásban is.

Egy új-zálandi kutatásban a szerzők egy különösen izgalmas szempontra hívták fel a figyelmet a kannabisz témakörében vizsgálódás szempontjából: a kannabiszra adott ártalompontok egy részét maga a drogpolitika növeli. Vagyis olyan következmények is bekerülhetnek a társadalmi ártalomba, mint a letartóztatás, büntetőeljárás, elítélés, ennek következtében romló munkavállalási és társadalmi lehetőségek.

Tehát, a kannabisz társadalmi ártalompontjainak egy része magából az aktuális drogpolitikai környezetből is fakadhat, vagyis maga az illegalitás és az arra adott büntetőjogi reakció termelheti újra az ártalom jelenségét. De ettől még a kannabisz saját farmakológiai és egészségügyi kockázatai természetesen nem tűnnek el.

Tehát melyik szer a veszélyesebb? A kutatásokból azt a tanulságok vonhatjuk le, hogy a kérdés megválaszolásához azt kell eldöntenünk, hogy függőségi potenciált, testi károkat, mentális egészséget, közlekedési kockázatot vagy a társadalomnak okozott ártalmakat vizsgáljuk. A jelenlegi bizonyítékok viszont nem támasztják alá azt az egyszerű társadalmi képet, hogy az alkohol viszonylag ártalmatlan „normális” szer, miközben a kannabisz és annak használói különösen veszélyesek a környezetükre.

Szerintetek a két szer közül melyik a veszélyesebb és miért? Írjátok meg kommentben. 👇

12/08/2026

-blog #21 Elmentem otthonról

Az életem során kétszer tapasztaltam meg annak a jelenségét, hogy egy otthoni állapot annyira kibírhatatlan volt számomra, hogy azonnal el kell mennem otthonról. Egyszer tinédzser koromban és egyszer felnőtt koromban is.

Tinédzser koromban annyira mélyre kerültem lelkileg, hogy úgy éreztem, hogy nem tudok tovább így élni és senki sem ért meg. Bár ellátni még nem tudtam magam, parentifikált gyerekként mégis arra jutottam, hogy majd lesz valahogy, megoldom.

Ezért összepakoltam és megszöktem. Nem tudtam hova és mit fogok csinálni, de vittem a kis gitáromat is, hogy max majd azzal keresek pénzt. Aztán elég hamar visszatértem, mert megsajnáltam a családomat, akik aggódtak értem.

Felnőtt koromban más volt a helyzet. Egy pár hónapos időintervallumra hazaköltöztem, amit a gyerekkoromban történtekhez képest jól viseltem. Sok év terápia után végre ki tudtam állni magamért, de aki foglalkozik önismerettel tudja, hogy a traumák nem szűnnek meg nyomtalanul.

Sőt, gyakori az is, hogy fiatal felnőttként változunk, de a szüleink nem változnak.

Bár apukám már sok éve meghalt, anyukám vitte magával tovább a rosszul működő párkapcsolati mintát. Az ivászat ugyanúgy a mindennapok szerves részét képezték az otthonunkban. Volt mellette bőven több jó rész is, ami felüdülést hozott a Belső kis gyerekemnek, de elég volt egy eldurvulás, hogy beüssön a vészhelyzet belül.

Egy napon elindult egy régről ismert szokásos forgatókönyv. Sűrű felesezés, egyre hangosabb, durvább beszéd, üvöltözések és verbális bántalmazások.

Belül olyan életveszélyt jelző készenléti állapotba kerültem, mintha egy nap sem telt volna el a legutóbbi ilyen eset óta. A különbség viszont az volt, hogy most már felnőtt voltam.

Ennek fényében, azt tudtam mondani, hogy köszönöm, én ebben nem traumatizálodok tovább újabb és újabb körökben. Kiléptem a helyzetből és elmentem otthonról a pánikroham közeli állapot közepette.

Alkoholista mellett felnövekvő gyerekek bárkinél jobban tudják, mit jelent, ha előkerül a rövidital az ebédlőasztalnál. Minden újabb kitöltött pohárral nő bennük a tehetetlenség és a félelem, mert pontosan tudják mi következik ezután, és tudják azt is, hogy nem tudnak semmit tenni ellene.

A gyerek a hozzá legközelebb álló személytől várná a biztonságot, aki abban a pillanatban vagy elérhetetlen, vagy maga is veszélyben van, vagy pedig ő a veszély kiváltója.

Gyerekek ezrei nevelkednek fel így Magyarországon ma is.

A szüleik pedig bár valamennyire tisztában vannak azzal, hogy ez problémás, nem tudnak tenni ellene. Egy öngerjesztő regresszív kapcsolódásban léteznek, melynek a szer az egyik fő eszköze. Egy szer jelenléteben pedig csak még veszélyesebbé válik ez az állapot.

Felnőttként megvan a lehetőségünk átlátni ezeket a folyamatokat és kilépni olyan helyzetekből, amik már nem szolgálnak minket. Mert ha életünk végéig cipeljük mások terheit vagy benne maradunk mérgező kapcsolatokban és játszmákban, abba egy ponton beletörünk.

Így mi volt a tanulság?

Lehetett volna az, hogy haragszom anyukámra, amiért ismételten ilyen helyzetbe sodort. Lehetett volna az, hogy haragszom a párjára, aki nem tud mértéket tartani vagy ember módjára viselkedni. Lehetett volna az, hogy sajnáltatom magam, hogy ilyen hányatott sorsom van felnőttként is.

És ezek mind jogosan lettek volna, és ennek kellett adnom teret a kezdeti időszakban.

Viszont az az igazság, hogy a szülők pont annyit adtak, amennyit tudtak a maguk módján és pont ott tartanak a fejlődésben, ahol épp tartani tudnak. Ők is felnőttek, akik felelősséget vállalnak az életükért, tetteikért és élethelyzetükért. És ezek fényében is lehet őket szeretni. Még úgy is, ha tisztes távolságból tesszük ezt.

Úgy vélem, hogy a saját hozzáállásunkkal és a saját magunk felé irányuló szeretettel tudunk a leginkább példát mutatni, hogy lehet így is élni. Ahol meg van értelme, ott lehet párbeszédet is kezdeményezni a témában.

Mikor a megrémült Belső Gyerek érzései jelennek meg bennem, gondolni szoktam arra a sok gyerekre, akik aktuálisan ebben az állapotban élnek és szívből kívánni, hogy megtalálják azt a felnőtt személyt az életükben, később pedig azt a belső erőforrást önmagukban, ami által meg tudják teremteni a biztonságos és örömteli életet, ami kijár nekik.

Ha rosszul működő családban felnővekvő vagy felnőtt gyermek vagy, tudd, hogy nem vagy egyedül!

Ha pedig megosztanád a történeted vagy csak a véleményed a témában szívesen olvaslak kommentben vagy privát üzenetben.

Ölelés.

09/08/2026

Legalizáció kérdésköre: Mi van a teljes tiltás és a teljes megengedés között?

A kannabiszról szóló előző posztomban megvizsgálhattuk a kannabisz jellemének tudományos megalapozottságát, valamint a kapudrog-elmélet (kérdéses) helytállóságát.

Most meg fogjuk nézni, hogy legalizáció tekintetében milyen modellek, szempontok és eredmények rajzolódnak ki a különböző megközelítések és célok révén.

A legalizációt a köztudatban sokszor a teljesen szabad, kontrollálatlan felhasználással asszociálják, pedig ennél jóval sokrétűbb és összetettebb ez a kérdés.

Legalizációs modellek szempontjából “lentről felfelé” haladva először a teljes tiltás modellje vázolható fel, melyben célként a kereslet és a kínálat visszaszorítása áll. Ez a modell elősegíti a kereskedők elleni fellépést, viszont nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a szigorúbb büntetőpolitika önmagában tartósan alacsonyabb fogyasztáshoz vezetne. Sőt, mivel a fogyasztás is büntetendő, ezért nagyobb rejtőzködésre kényszerülnek a fogyasztók is. A fekete piac ilyen esetben bőven virágzik, a szerek megbízhatatlan hatóanyagból tevődnek össze, a rendészeti intézkedések pedig nagy költséggel terhelik az államot.

Ennél enyhébb változata a depenalizáció (személyes használat és/vagy kis mennyiség saját célú birtoklása továbbra is bűncselekmény, viszont enyhébben büntetik), valamint a dekriminalizáció (itt a jelenség nem bűncselekményt, viszont nem válik automatikusan legálissá, azaz kiszabható rá pl. közigazgatási bírság vagy mérlegelik az egyén kezelésbe vételét). Mindkét esetben a kereskedelem továbbra is büntetendő marad. A portugál dekriminalizációs modelljét vizsgálva, a portugál reformot követően a kutatások azt mutatták ki, hogy a HIV fertőzések és a túladagolások csökkentek, több ember került kezelésbe, valamint nem következett be a sokak által jósolt ugrásszerű fogyasztásnövekedés.

Aztán vannak a speciálisabb modellek is, mint pl. a holland coffeeshop példája, melynek keretében a fogyasztás eltűrt. Vagy Uruguay példája az államilag szabályozott legalizáció modelljével, melynek következtében a kriminalizáció csökkent, a feketepiacot pedig ha nem is teljesen, de lényegesen visszaszorították.

Létezik egy nonprofit arany középút is (Spanyolország, Málta, Németország), melyben alulról felfelé szerveződő Cannabis Social Clubok vagy épp országosan szabályozott egyesületek tagjai zárt rendszerben, profitorientáció és reklámok nélkül, saját részre termeszthetnek, azzal a céllal, hogy ne az illegális piacról szerezzék be a kannabiszt.

Ott van még Kanada és USA egyes államainak kereskedelmi legalizáció modellje is, mely szerint a cégek termesztenek és értékesítenek, ezzel biztosítva a minőségellenőrzést és az összetevők átláthatóságát. Amellett, hogy ez adóbevételt biztosít, vannak hátrányai is, mivel a kutatások szerint a kanadai legalizáció után nőtt a fiatal felnőttek használata, több sürgősségi megjelenést és gyermekkori véletlen mérgezést regisztráltak, de a középiskolásoknál pl. nem láttak markáns használatnövekedést, és jelentősen csökkentek a kannabisz miatti letartóztatások. A helyzetet súlyosbíthatja az is, hogy a termékekben lévő THC-tartalom egyébként is jelentősen növekedett az elmúlt évtizedekben.

Az orvosi kannabisz felhasználását külön kérdésként kezelném a legalizáció témakörében, mert úgy gondolom, hogy valójában nincs köze a legalizációhoz olyan értelemben, ahogyan erre a közbeszédben általában tekintünk. Az orvosi kannabisz olyan betegek számára elérhető gyógyszer, akiknek javulhat az egészsége vagy csökkenhetnek a betegség tünetei a kannabisz vagy kannabinoid-alapú készítmények használatának következtében. Kutatások alapján bizonyos kannabinoid-alapú készítmények hatásosságára erősebb bizonyíték áll rendelkezésre, például egyes súlyos epilepsziák, a sclerosis multiplexhez társuló spaszticitás (görcsös izommerevség), illetve bizonyos esetekben a kemoterápia okozta hányinger és hányás kezelésében. Más területeken – például a PTSD vagy számos krónikus fájdalomtípus esetében – a tudományos eredmények jóval bizonytalanabbak vagy vegyesebbek.

Ahogyan a korábbi posztomban már felvázoltam, a kannabisz amellett, hogy sok ember számára rekreációs céllal nagyobb gond nélkül használható és a többi szerhez képest kisebb kockázatot hordoz függőség és elvonási tünetek tekintetében, nem mondhatjuk, hogy teljesen veszélytelen vagy nem tud okozni függőséget vagy kínzó elvonási tüneteket. Éppen ezért, sem a teljes tiltást, sem a teljes megengedést nem tartom jó megoldást.

Úgy gondolom, hogy egy ésszerű szabályozás szükséges, amely kedvező mint az állam, úgy az állampolgárok részére egyaránt. Ártalomcsökkentő szemléletben gondolkozó segítő szakemberként viszont elsősorban azt tartom szem előtt, hogy a szerhasználók számára az adott modell hogyan tudja nyújtani a biztonságot, az emberi hozzáállást és a kedvező légkört a gyógyulása érdekében.

Ezért olyan megközelítésben hiszek, amely azt a célt szolgálja, hogy azok az érintettek, akik jelenleg még nem tartanak ott, hogy felhagyjanak a szerhasználattal, valamint azok, akiknél az adott szerek gyógyító hatással bírnak, a lehető legbiztonságosabban jussanak hozzá a megbízható forrásból származó szerekhez, és ne legyenek büntetve vagy vegzálva a szerhasználatuk miatt, bármilyen célból is teszik ezt.

Ez a szemlélet nem arról szól, hogy szerhasználatra buzdítsa az embereket, hanem hogy a szerhasználatból fakadó ártalmakat csökkentse, valamint hogy látókörbe kerülhessenek azok a rejtőzködő érintettek is, akiknek a legnagyobb szükségük lehet segítségre.

Ti melyik modellt tartjátok a legjobbnak? És melyik modell bevezetését tartjátok ésszerűnek Magyarországon? Írjátok meg kommentben! 👇

04/08/2026

-blog #20 Magasról nézve

A rendszeres és gyakori szerhasználati életfázisomban sokszor éreztem azt, hogy én nagyobb és bölcsebb vagyok másoknál. Hogy azáltal, hogy számomra elérhető a betekintés más állapotokba és univerzumokba én több vagyok, mint a többi "csicska" ember, aki éli a szürke hétköznapokat. Akkor úgy gondoltam, hogy én sosem szeretnék már visszatérni abba a szürkeségbe.

Ma már azt gondolom, hogy az egyik legjobb emberi képesség a szürke hétköznapokban lévő kisebb magaslatok megtalálása és értékelése. És maga a szürkeség elfogadása is fontos része ennek a folyamatnak.

Elfogadni, hogy nem lehet minden nap extázis. Hogy a nyugalom nem az unalom ellentéte, hanem sokszor a lelki egyensúly jele. És megtanulni, hogy a valódi egészséges működés abban rejlik, hogy elfogadjuk azt, ami van, és kezünkbe vesszük az irányítást.

Ehhez valakinek teljesen le kell raknia a szert, valakinek pedig át kell értékelnie a szerhez való viszonyát. És mindkét felállásban találnia kell más elfoglaltságokat, nézőpontokat és támpontokat, amik javítják az életminőségét annyira, hogy az élettel akkor is elégedett tudjon lenni, ha az néha unalmas, szürke vagy nehéz.

Mára a magasról nézés számomra már nem azt jelenti, hogy mások fölött állok, hanem azt, hogy magasabb szintről látok rá önmagamra.

Hogy jobb vagyok annál, aki tegnap voltam. Hogy képes vagyok nézni a nagy képet a céljaim elérése érdekében. Hogy hajlandó vagyok a legjobb énemet előhozni a nehéz helyzetekben is. Hogy magasabb érzelmi intelligenciával és magas szintű kommunikációval igyekszek jelen lenni kapcsolódásokban. Hogy minden nap törekszek egy magasabb szinten való mozgásra, ami ezúttal nem a mások fölé helyezkedést jelenti, hanem pont a nagyobb alázatot, nyitottságot, kíváncsiságot.

Nektek mit jelképez a magasról nézés? Hogyan viselitek az élet szürkeségét? Osszátok meg velem kommentben👇

01/08/2026

A “fű” (kapu)drog?

A korábbi, rendészeti intézkedések/vegzálások témakörében írt posztom nagy érdeklődésére való tekintettel, készültem nektek további témákkal, melyek a hozzászólásaitok alapján a leginkább foglalkoztatnak titeket.

Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk a kannabisz jellemzőit és szerepét a szerhasználatban, valamint a kapudrog elméletét.

Későbbi bejegyzésekben pedig olvashattok tőlem a legalizálás/nem legalizálás, valamint az alkohol vs. “fű” veszélyei kérdéskörében is.

A rövid válaszom a címben feltett kérdésre az lenne, hogy igen, a “fű” drog, de azt már sokkal nehezebb kijelenteni, hogy kapudrog lenne.

De nézzük meg bővebben.

Az általános, farmakológiai definíció szerint a “drog” olyan anyag, mely az élő szervezetbe bekerülve, annak egy vagy több funkcióját módosíthatja. Ebbe a tágabb fogalomba a gyógyszerek és különböző pszichoaktív anyagok is beletartozhatnak.

Fontos kiemelni, hogy attól még, hogy valami drognak vagy pszichoaktív szernek minősül, nem jelenti automatikusan azt, hogy illegális, illetve azt sem, hogy minden esetben függőséget okoz.

A kannabisz a hatásmechanizmusa komplexitása miatt nehezen sorolható be a 3 fő kategória valamelyikébe, mivel dózistól és fajtától függően egyszerre mutathat depresszáns és enyhe hallucinogén tulajdonságokat.

Ezért azt mondhatjuk, hogy a kannabisz egy kannabinoid szer, mely bizonyos agyi receptorokra (elsősorban CB1) való kihatással pszichoaktív hatást vált ki a percepció, tudatállapot, memória és motoros működés befolyásolásával.

A kannabisz relatíve alacsony addiktív potenciállal rendelkező szernek tartják, a többi kockázatosabb szerhez képest, és legtöbben rekreációs céllal, elsősorban kikapcsolódásra, lazításra, kreativitás előidézéséhez használják. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem okozhat függőséget, elvonási tüneteket, vagy hogy el lehet vetni a kannabisz abuzív használatának jelenségét.

A kapudrog-elmélet szerint, a kannabisz használat az egyéb, “keményebb” drogok kipróbálásának és használatának az előszobája, ezért az elméletben hívők szerint a kannabisz fogyasztás kemény tiltásával lehet megelőzni a súlyosabb szerhasználatot is.

Ebben a vitában azért nehéz már évtizedek óta dűlőre jutni, mert bár ez az állítás bizonyos kutatások szerint alátámasztható, más kutatások a felvázolt tények hiányosságaira mutatnak rá. És mindemellett, ahogyan egyre több szakember és kutató foglalkozott a témával, annál több további szempont került napvilágra.

A kannabisz és egyéb szerek fogyasztását és ehhez kapcsolódó elméleteket három kategóriába lehet sorolni: környezeti tényezők, fogyasztók egyéni tulajdonságai (genetika, társadalmi környezet), valamint biokémiai folyamatok (az agy működésének megváltoztatása és annak következményei az adott szer használata következtében).

Az utóbbi szempontot többek között laboratóriumi állatkísérletekkel is vizsgálták, amelyekben azt figyelték meg, hogy a kannabisz adagolása bizonyos körülmények között megváltoztathatja a jutalmazási rendszer működését, és később befolyásolhatja más szerek iránti keresést is. Azonban az ilyen eredményekből az emberi szerhasználatra vonatkozó közvetlen ok-okozati következtetéseket nem lehet egyszerűen levonni, többek között az alkalmazott dózisok, a beadás módja és az állatmodellek emberre való általánosíthatósága miatt.

Egy másik kutatás szerint, minél korábbi időpontban történik a kannabisz kipróbálása a serdülő fiataloknál, és minél gyakoribb a fogyasztás, annál nagyobb a valószínűsége az egyéb szerek kipróbálásának. Ugyanakkor, a legtöbben nem válnak rendszeres fogyasztóvá. Egy másik kutatás ezt kiegészítve arra jutott, hogy a későbbi vagy gyakoribb szerhasználatra leginkább azok a fiatalok voltak hajlamosabbak, akik eleve több életbeli problémával küzdöttek.

Egy nagyon érdekes kérdés például az is, hogy mi történik akkor, ha valaki eleve olyan társadalmi, pszichés vagy családi környezetben nő fel, ahol nagyobb a szerhasználat kockázata. Így, egy jelentős szempont az elmélet mérlegelésében az, hogy a drogfogyasztás önmagában is egy társadalmi tanulás folyamata.

Az egyén, a személyisége, valamint az életkörülményei nagyban meghatározzák a stresszmegküzdési módszerei megválogatását, ezért arra a következtetésre jutni, hogy a kannabisz a keményebb szerhasználat egyetlen kiváltója, helytelen.

Mert ha valaki a szociális és egyéni körülményei miatt a droghasználat felé fordul, akkor könnyen lehet, hogy a kannabisz csupán egy állomás az útján, nem pedig annak egyetlen oka.

Ebből pedig az is következik, hogy önmagában a kannabisz szigorúbb tiltásából nem feltétlenül következik automatikusan az egyéb, veszélyesebb szerek fogyasztásának csökkenése.

A kapudrog vitakérdés kapcsán szerintem nem az eldöntendő kérdés a lényeg, hogy kiderítsük, hogy a kannabisz az-e vagy sem.

Hanem hogy megvizsgáljuk a mögöttes okait annak, hogy aki számára a droghasználat és annak különböző állomásai az élete részévé válnak, abban milyen tényezők tudtak közrejátszani és mi segít ennek megelőzésében, kezelésében, ártalomcsökkentésben.

Ebben a kérdésben nem azt kell bebizonyítani, hogy a kannabisz ártalmatlan, sem azt, hogy démonizálni kell a “füves” cigit, hanem látni az embert mögötte, aki ahhoz a cigihez nyúl és milyen okból teszi.

Titeket mi fogott meg leginkább ebben az elméletben vagy mit gondoltok róla? Osszátok meg kommentben. 👇

27/07/2026

Sok hozzátartozó úgy írja le a szerhasználatot, mintha lenne egy harmadik fél a kapcsolatban. Egy szerető, akivel lehetetlen versenyezni.

Ha valaki hosszú ideig benne marad egy számára is károssá váló kapcsolatban, és úgy érzi, képtelen kilépni belőle, akkor érdemes megvizsgálni, hogy jelen van-e az együttfüggés jelensége. Egy ilyen kapcsolat sokszor arról kezd szólni, hogy mindkét fél a saját mélyebb érzelmi hiányait próbálja a másikon keresztül enyhíteni vagy kielégiteni.

Nem véletlen, hogy a szerhasználatot az érintettek gyakran egyfajta extatikus összeolvadásként jellemzik. A párjuk pedig ilyenkor jogosan érezhet féltékenységet. Mintha jelen lenne egy szerető a képben, amelyhez a használó fél akkor folyamodik, mikor a párkapcsolat épp nem kielégítő számára vagy esetleg az intimitás megélése a párkapcsolatban túl félelmetes és kockázatos.

Így a párkapcsolatban marad a biztos bizonytalanság. A távolság, amit a szer segítségével jól lehet kontrollálni.

De az is előfordulhat, hogy a használó fél pont a szerhasználattal éri el a párja figyelmét, ami szintén a sérült intimitás jele. Amíg jelen van a szer, addig ez a felállás is működni fog, de amint eltűnne a „szerető” mindkét félnek szembe kellene néznie önmagával és a kapcsolati felállással, amiben vannak.

Hozzátartozóként, baromi nehéz kilépni egy olyan kapcsolatból, melyben egy szenvedélyes, mégis sokszor szenvedést okozó, és gyakran valami korábbról ismerős érzést előidéző kötelék köti össze a két személyt. De a gyógyulás gyakran ott kezdődik, amikor már nem akarjuk mindenáron megmenteni a másikat. Nem akarjuk kontrollálni. Nem akarjuk helyette meghozni a döntéseit.

Ehhez nem kell feladni a másikat. Elég elvetni azt a meggyőződést, hogy helyette is le tudjuk élni az életét.

24/07/2026

-blog #19 Megbízhatóság

Néhány hete egy barátom kérésére pincérkedtem egy esküvőn.

Az esemény javában egyszer csak odajött hozzám és mondta, hogy nagyon örül, hogy pont én vagyok itt pincérként, mert ettől biztonságban érzi magát. El tudja engedni magát és foglalkozni a saját feladataival, mert tudja, ha bármi felmerülne én megoldanám.

Amellett, hogy ez nyilván egy jóleső bók egy embernek, számomra egy erős visszajelzés is volt egyben. Visszagondoltam azokra az időkre, mikor még nagyon nem tudtam mit akarok az élettől, és játszottam a saját meg mások agyát, miközben megbízhatatlan voltam.

A gyakori szerhasználatból fakadó hangulatingadozások nem segítettek a helyzeten, sőt még inkább szétaprózódtam. Volt hogy 5 percenként találtam ki, hogy épp mit akarok vagy nem akarok. Tudtam, hogy ez így nincs rendjén, illetve volt, hogy visszajelzésként is megkaptam, hogy velem ezek miatt pl. nem akarnak párkapcsolatban lenni.

Mikor az első olyan párommal voltam, aki megfogalmazta, hogy biztonságban érzi magát, felfigyeltem arra, hogy amúgy én is. Hogy végre nem arról szól az életem, hogy minden erőmmel próbálom egyben tartani a folyton szétcsúszó életem és gondolataimat, hanem kitartok az elveim és nézeteim mellett, és aszerint alakítom a céljaimat és környezetemet.

Az esküvőn számomra nem volt kérdés, hogy nem piálgatok a pezsgőből, amit töltök a vendégeknek (egyébként életemben nem bontottam annyi pezsgőt mint ott fél óra alatt:)). Az sem volt kérdés, hogy minden rámbízott feladatot elvégzem és a legjobb megjelenésemben és felkészültségemben fogadom a vendégeket. Az sem merült fel bennem, hogy gyorsan elhúzzak, amint láthatóan megszűnt a feladatköröm, hanem inkább maradtam még besegíteni amiben tudtam, meg gratuláltam a kedves párnak.

Ez az a szemlélet és életminőség, amire mindig is vágytam, csak korábban nem tudtam, hogyan tudnám elsajátítani az ehhez szükséges készségeket. A józan életmód számomra egy olyan stabilitást és biztonságot nyújt, meg olyan minőségi kapcsolódást, hogy véleményem szerint, aki ezt egyszer megtapasztalja többé nem fog akarni visszacsúszni egy alacsonyabb színvonalra.

Ehhez viszont szüntelenül gyakorolni kell mindazt, ami megtart és felemel minket a józanságban.

Számotokra mit jelent a megbízhatóság és miben nyilvánul meg? Mitől érzitek ti saját magatokat megbízhatónak? Írjátok meg kommentben! 👇

21/07/2026

Ha elkapnak valakit 3 gramm “zölddel” megoldódik a drogprobléma az országban?

A drog kérdése mostanra egy politikai és rendészeti kérdéssé vált, pedig semmiképp sem politikai kérdés, és nem kizárólagosan rendészeti kérdés, hanem egészségügyi és szociális kérdés is.

A módosult tudatállapot iránti vágy egyidős az emberiséggel – legyen szó kíváncsiságról, szórakozásról, elmélyülésről vagy épp a valóság elöli menekülésről. Éppen ezért a jelenség puszta tiltása és a fogyasztók vegzálása nem old meg semmit, sőt, sokszor traumatizálja az érintetteket.

Ez a szemlélet nem jelenti automatikusan azt, hogy támogatni kell a szerhasználatot vagy hogy ellenezni kell a rendészeti beavatkozásokat. Viszont miközben a nyári időszakban a hírek a fesztiválok bejáratánál lefoglalt, kis mennyiségű szerekről és a fogyasztók elleni látványos razziákról szólnak (amelyek bevizsgálása és büntetése milliókba kerül), a valódi krízis máshol zajlik.

Például, a dizájnerdrogok uralkodásában az utcákon (ami nem egy új jelenség, hanem 2010 óta fennálló probléma), ráadásul a legkiszolgáltatottabb és legszegényebb társadalmi rétegekben. Az egyre fokozódó közbiztonsági aggályokban, mikor a lakosság tagjai joggal érzik magukat veszélyben a dölöngélő, önkívületi állapotban lévő emberektől az utcákon és villamosokon. És nem utolsósorban, a számomra értelmetlen irányválasztásban, miszerint előnyben részesítik a kikapcsolódni vágyó, középosztálybeli fiatalok vegzálását és egy kalap alá veszik őket a súlyos bűnözőkkel, súlyos következményekkel megcsonkítva az életüket, miközben az agresszív utcai jelenlét vagy a családon belüli bántalmazás esetei háttérbe szorulnak.

A puszta büntetés nem gyógyít. A droghasználat mögött mindig emberi sorsok, traumák és szociális nehézségek állnak. Hiányolom a civil szervezetek és szociális osztályok nagyobb jelenlétét ezekben a kérdésekben, melyek vagy nem kapnak teret az érvényesüléshez vagy nem kapnak forrást hozzá. Pedig az alacsonyküszöbű ellátás és az ártalomcsökkentés támogatása bizonyítottan nemcsak emberibb, de a társadalom számára sokkal olcsóbb és hatékonyabb út is lenne, mint a kizárólagos rendészeti szigor.

A káros vegyi hulladékok terjesztés ellen fel kell lépni, de a fogyasztóknak segítségre van szükségük, nem megbélyegzésre.

Ti mit gondoltok, mi lenne a leghatékonyabb módja a hazai droghelyzet kezelésére? Mit tartotok a legégetőbb problémának? Írjátok meg a véleményeteket kommentben! 👇

18/07/2026

A szer letétele valójában olyan, mint egy szakítás. Mintha kitépték volna a szívünket a helyéről.

Ahogyan foglalkoztam a függőség jelenségével vagy akár a saját korábbi szerhasználati szokásaimmal, egyre inkább kirajzolódott számomra, hogy a szerelem és a szerhasználat között több a hasonlóság, mint elsőre gondolnánk.

Szerelmesen fejvesztve úszunk a rózsaszín mámorban, rengeteg endorfint felszabadítva, szinte úgy érezzük magunkat, mintha be lennénk állva a másik ember társaságában, minden tetszik benne. Pont ilyen a szerhasználat kezdeti fázisa is.

Legtöbben nem magába a szerbe „szeretnek bele”, hanem abba az élménybe, amit nyújt. Ahogy egy szerelemben sem csupán a másik emberhez kötődünk, hanem ahhoz az érzéshez, amit mellette átélünk: az eufóriához, a biztonsághoz, a kapcsolódáshoz.

Ezért amikor valaki leteszi a szert, gyakran nem csak egy szokást veszít el. Hanem egy örömforrást, egy menekülőutat, egy régi társát. Egy olyan eszközt, ami egy bizonyos időintervallumban segített túlélni.

És ilyenkor ugyanazok az érzések jelenhetnek meg, mint egy szakítás után. Lehangoltság, talajvesztettség, céltalanság, szomorúság, neheztelés, düh.

Ezek mind hullámokban zúdulnak az illetőre. Egy szerelmi csalódásban sokan szerekkel, alkohollal tompítják fájdalmukat, egy józanodó embernek a szerhasználati gyászban pedig duplán rossz, hiszen ha elszánt a változásban, akkor még ahhoz sem folyamodhat, amit éppen leginkabb hiányol és próbál elgyászolni.

Marad a szembenézés és a nyers érzések megélése, átvészelése, amihez baromi sok erő kell.

Ebben a szakaszban viszont különösen fontos, hogy új kapaszkodók jelenjenek meg az ember életében. Barátok, közösség, mozgás, tánc, naplózás, terápia. Bármi, ami lassan újra megtölti élettel azt az űrt, amit korábban a szer töltött be.

A saját életemben is gyakran tapasztaltam hullámzásokat, ha épp érzelmi hullámvasút volt az életem. Amint nem volt elérhető a kívánt személy vagy egy szer mint örömforrás, kívántam valamit, amivel pótolhatom a felfokozott eufóriát és intenzitást. Ha pedig szerelmi csalódásban volt részem, akkor a hirtelen fájdalom olyan kibírhatatlan volt, hogy bármit magamba nyomtam volna, csak hogy ne érezzek.

Ha éreztél már hasonlót vagy voltál/benne vagy egy gyászfolyamatban ajánlok figyelmedbe egy gyakorlatot, amit én is sokszor használtam az önismereti utamon.

Ez az üres szék technika.

Tegyél magad elé egy üres széket.

Képzeld el, hogy azon ül az, amit most a legnehezebb elengedned. Lehet egy ember. Egy kapcsolat. Egy szer. Egy félelem. Egy hiány.

Nézd meg.

Milyen 1–3 szó jut róla eszedbe?

Milyen érzések jelennek meg benned?

Most képzelj egy másik széket.

Erre ültesd rá azokat az erőforrásaidat, amelyek már most is benned vannak. Lehet ez a kitartásod, a kíváncsiságod, a humorod, a családod, egy barátod vagy a reményed.

Majd tedd fel magadnak a kérdést:
Mi lenne most az a következő apró lépés vagy tevékenység, amivel ezeket az erőforrásokat erőre bírom és elkezdem használni?

Nekem ez a gyakorlat sokszor segített abban, hogy ne csak azt lássam, mi hiányzik az életemből, hanem azt is, mi minden maradt meg bennem.

És ez nagyon fontos, erőt adó szemléletváltás.

Volt már olyan időszak az életedben, ami inkább hasonlított egy gyászra vagy szakításra, mint egy egyszerű „leszokásra”? Mit kezdtél azzal az érzés áradattal, mikor legszívesebben bármit magadba nyomtál volna, csak hogy ne érezz?

Kíváncsi vagyok, te hogyan élted ezt meg, oszd meg velem/velünk! 👇

Erdélyi Félix addiktológiai konzultáns - "Józan-on"

15/08/2026

12/08/2026

09/08/2026

04/08/2026

01/08/2026

27/07/2026

24/07/2026

21/07/2026

18/07/2026

Cím

Weboldal

Értesítések

Parancsikonok

Megosztás

Kategória

Adatlap eltávolítási kérelme