21/06/2026
Június 21. Megtartó Boldogasszony – a Földanya ünnepe
Napisten havának 21. napja
A nyári napforduló napja a Földanya ünnepe. Az Anyaföld Boldogasszonyunk egyik megnyilvánulása. Ebben a minőségében eteti, táplálja gyermekeit, és ellátja minden földi jóval. Ezért a Föld a megtartás, hiszen mindenünk, amink van, az Földanya ajándéka.
Az év felére már fogyóban van az előző évi termés, a tartalékokat felélték az emberek. Ám mint minden évben, Földanyánk ez évben is megtermi, megadja a következő évi eleséget, a mindennapi kenyerünket, a vidámságot adó bort, és adja a tiszta ivóvizet.
A kő, a hegy és mindenféle ásvány a Földanya szépséges teste, miként az újjászülető természetben a növények, fák, virágok, gyümölcsök a lelket és a testet tápláló ajándékok.
E napon leghosszabb a nappal, a Nap útja a csúcson halad. Az éjszaka, a sötétség ideje pedig a legrövidebb az év napjai között, ezért lehet ünnepelni, mulatozni.
Elődeink és rokonnépeink ősidők óta örömünnepként élték meg a nyári napfordulót. Hatalmas ünnepségekkel köszöntötték a Megtartó Boldogasszonyt, és ünnepelték a Földanyát.
Az asszonyok a legszebb ruháikat öltötték magukra, elkészítették a legfinomabb ételeket, s így felkészülve mentek az Istenanya templomába vagy a megszentelt helyre. A szent helyeket virágokkal díszítették, és virágokkal borították be Földanya orcáját.
A nyári napfordulói ünnepek több napig tartottak. Harmadnapra az ereje teljében lévő Napot köszöntötték.
A varázslatos ünnepléssel a Napot akarták a pálya csúcsán tartani, hogy a fénye, az érlelő melege minél tovább tartson. Örömtűzzel, máglyával, máglyára szórt áldozatokkal, tánccal, énekkel, dobolással éltették a Teremtő Isten jelképét.
A tűzbe gyógyfüveket, sarlót, s különféle bábukat vetettek.
A jelenlegi hiedelmekkel ellentétben ez ünnep harmadik napja Női ünnep volt. Megtartó Boldogasszonyt, Földanyát a tökéletes női minőségként ünnepelték. Iván helyett bizony ez a „jány” napja volt, Tündér Ilona varázslatos nagy napja.
E napon csak lányok (szüzek) gyújthatták meg a tüzeket, ellentétben a szertüzekkel, amelyekhez női kéz nem érhetett. A tüzet szertartásosan megtisztított területen gyújtották meg. Az ünnepek megszervezése és levezetése is a nők feladata volt.
A tűz lángja tisztító, betegség elhárító erőként hatott arra, aki átugrotta.
A parazsa és füstje veteményt, a fákat, a kutakat, a forrásokat védte a bajtól. A tűz mellett elfogyasztott gyümölcs növelte a gyermekáldást.
Ekkortájt érett az édes alma, a cseresznye, a korai meggy, a testi-lelki szerelem jelképei.
Az alma a nőiesség, a páros cseresznye, vagy meggy a férfiasság erőinek jelenlétét segítette.
Női ünnep lévén a tüzet először az az asszony ugrotta át, aki a szakajtójában az almát hozta, és szórta azokat a tűzbe és a tűz köré.
Az e napon gyújtott tűz párosít! A nagylányok választottjukkal együtt, párosan, egymás kezét fogva ugrották át a tüzet. (A rutafa, amiről az ének szól, az életfája, maga a Teremtő Istennő, az Égi Édesanya, Tündér Ilona, Boldogasszony.)
A néphitben tüzes a szerelem, de igazából a mély érzelmeket a női befogadás, az eggyé válás, az elfogadás, a puhaság, a gyöngédség jellemzi. Az igazi szerelem soha nem erőszakos, férfi jellegű.
A nyári napforduló ünnepét egykor a jövendőmondásra is különösen alkalmasnak tartották. Karcagon és Kéthelyen az e nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. Abaúj-Torna megyében a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony felhajította a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak.
A néphit szerint az e nap előestéjén virágzik a páfrány. Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, aztán elhervad és elenyészik. Aki viszont mégis rálel, érteni fogja az állatok nyelvét és meglátja a földbe rejtett kincseket. A páfrány virágát, vagy magját egykor láthatatlanná tevő varázsszernek tartották. A néphit szerint azonban szinte lehetetlen megszerezni a páfrány virágát, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre. Más források szerint abban a pillanatban, amikor a virág kinyílik, odarepül egy apró madár, és elragadja azt az ember elől, de az is lehet, hogy maga az ördög szakítja le a virágot, mert nem akarja, hogy más is rendelkezzen az általa birtokolt mágikus erővel.
Utoljára a tüzet megugrották a gyermekek is, és a hajnali parázson áthajtották az állatokat, hogy a fertőzéstől, a betegségtől a tűz ereje megóvja őket.
Sok helyen e tűzzel fáklyát gyújtottak, bejárták vele a határt, nehogy baj érje a termést!
E napon vetették az őszi répát és a retket, éjszaka harmatot szedtek, hogy útját állják a marhavésznek.
A néphit szerint e napig nem szabad az almát megveregetni, mert elveri a jég a búzát.
Ekkorra „megszólal” a gabona, kezd szőkülni. Innentől már nem növekszik, csak érlelődik.
Időjárási hiedelem, hogy a napéjegyenlőség előtti és utáni négy nap megmutatja az időjárást Mihály napig.
(Kovács Kálmánné alias TündérNóri „Boldogasszony üzenőlapjai” c. könyvéből)
-------------------
KÉP: Rózsa Éva rajza
