24/06/2026
A szeretet jelenlét
Minden ember egy különálló univerzum, az életútja, tapasztalatai, erősségei és nehézségei akár egy ujjlenyomat, egyedileg csak rá jellemzőek, ezért azt az életet, amit él, kizárólag ő irányíthatja, és az érte való felelősség is őt terheli. Ugyanakkor az ember társas lény is. Az öröm, a siker még nagyobb, a bánat, a kudarc pedig enyhül, ha megosztható valakivel. A legtöbb, amit egy ember adhat egy másik embernek, az a jelenléte, nem csak a jóban, hanem különösen a bajban. A jelenlét nem a probléma megoldásának átvétele, és nem is egy egyszerű létszámtöbblet, hanem egy biztonságos tér aktív tartása a másik számára, amiben a nehézséggel küzdő megpihenhet és erőt gyűjthet a megoldáshoz szükséges helyes lépés megtételéhez. Ez a megtartott tér nem kérdez, nem vár el, nem szab feltételt, vagy határidőt. Gyengéden kiemel a múlt fájdalmából és a jövő nyomása alól, belehelyez egy „mindenmentes” jelenbe azt mondva: látlak és hallak, a világ rendben van, s te benne rendben vagy. A gyakorlatban a jelenlét számtalan formát ölthet. Bevásárol neked, fürdővizet enged a kádba, főz neked egy teát, vagy csak leül melléd csendben és megfogja a kezed. A legegyszerűbb, legalapvetőbb emberi rutinok efféle jelentéssel megtöltött működtetése elegendő ahhoz, hogy a szeretet biztonságos, megtartó tere létrejöjjön. A modern világ nem kedvez a jelenlétnek, olyan sokan elsodródunk egymás mellett, szülők a gyerekeiktől, házastársak, barátok, szerelmesek egymástól. Emlékeztetnünk kell magunkat és aztán szeretteinket a jelenlévő szeretet szükségességére, és vissza kell hoznunk a mindennapi gyakorlatba: amikor szeretsz valakit, szeresd így, jelenléttel. Ha megteheted ne csak krízishelyzetben, hanem a mindennapokban is, és általa hosszútávú, érzelmi biztonságot nyújtó, mély emberi kapcsolatokat tudsz kialakítani.
ÉN: ismerem magam, tudom, mire vagyok képes. ERŐ: szeretem magam, érzem, hogy amire képes vagyok, meg is tudom valósítani. MŰ: megalkotom harmóniámat, megtalálom a helyem a világban.
