21/06/2026
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1500394188781019&id=100064313576679
Újra és újra elő kell venni a témát. Írni róla. Átbeszélni. Elmagyarázni. Nem csak úgy lehülyézni az embereket, akik lehülyézik a mentális betegeket. Mert akkor nem a megoldás felé megyünk, hanem csak folytatjuk a megbélyegzést. Az meg sehova sem vezet.
Noszály Sándor esete kapcsán ébredt bennem megint igény arra, hogy erről beszéljek.
Sándor bipoláris zavarral él, a napokban élőben közvetítette, ahogy elviszik a kórházba. Nővére, Andrea, aki korábban szintén kiváló teniszező volt, elmondta, hogy Sándor drasztikus életmódváltása vélhetően befolyásolta a gyógyszerbeállítást, ez idézhette elő Sándor mániás szakaszba fordulását. Most a kórházban finomhangolnak a gyógyszerein.
Mentális betegségek. Sokak csak elintézik egy legyintéssel, lehülyézik őket, “megbuggyant, megbolondult, megzakkant” - efféle kifejezéseket használnak a mentális betegekre.
Be-teg-ség. Ahogy a testi betegségekkel szemben elnézőek az emberek, megértik, hogy a daganatos betegség legtöbbször anélkül támad, hogy az elszenvedője bármit tett volna, ahogy a szív- és érrendszeri betegségek esetén is van az emberekben empátia - jegyzem meg, olykor az egészségtelen életmód miatt kialakult, ilyen jellegű betegségek esetén még van is egyéni felelősség -, addig a mentális betegséget sokan képtelenek betegségként kezelni.
Pedig az idegrendszer működési zavara, az arra való genetikai hajlam, az agyi ingerületátvivő anyagok egyensúlyának eltolódása, a gyerekkori bántalmazás, traumatizáltság (hogy csak pár lehetséges kiváltó okot említsek) mind olyan, amiről a beteg nem tehet.
Elszenvedője az egésznek, valódi szenvedő, hiszen miközben küzd egy betegséggel, párhuzamosan küzd a társadalmi ítélettel, a meg nem értettséggel.
Gondoljunk bele, milyen lenne az, ha infarktus vagy stroke közben a betegnek azt kellene bizonygatnia, hogy beteg, ha egy daganatos betegséggel küzdőnek azt vágnák a fejéhez, hogy mit gyengélkedik már, szedje gyorsan össze magát. Ugye hogy szörnyen bántó és felháborító?
Minden beteget megillet az a jog, hogy tiszteletben tartsuk a betegsége szerinti állapotát, a megküzdését, azt, hogy ő eldöntse, mennyit akar mutatni ebből az egészből - és ne figurázzuk ki, ha épp a betegsége miatt épp ez utóbbit nem tudja mindig helyesen megítélni.
Tartós jobbulást kívánok Sándornak, akit meg érint vagy érdekel a téma, annak ajánlom a G-Adam Kiadó Bipoláris zavar című könyvét Dr. Francis Mark Mondimore-tól. Sokat tanulhatunk belőle. De abból is, ha kicsit elgondolkozunk a fentieken.
(Fotó: Noszály Sándor / Instagram)