08/10/2024
Az egyiptomiak a beavatás első szintjét a "sötét árnyék" idejének nevezték. Ez az az állapot, amikor az ember még a teljes tudatlanság állapotában van. Éli az életét, nem törődik másokkal, nem tudja mi a karma, nem tudja, hogy a tetteinek milyen következményei lehetnek. Ezen a szinten még a vágya sincsen meg arra, hogy fejlődjön.
A lélek ezután a második szintre jut, ezt "világos árnyéknak" nevezték. Ez az a szint, amikor az ember már tesz magáért. Felismeri azt, hogy azon túl amit ő most tud, érzékel és lát a világból, azon túl van valami más, valami felsőbbrendű, valami mozgató erő, ami hatással van az életre. Itt a lélek megtanul szeretni, de még nem tudja fékezni az indulatait. Még van egó és még halmoz fel karmát.
A harmadik szint a "lélegző szív" szintje. Az egyiptomiak azt mondták, hogy a szív a legfontosabb szervünk, mert az rendelkezik a legnagyobb spirituális érzékenységgel. A szívet tartották a lélek lakhelyének. A lélegző szív szintjén az ember már jó emberré válik, aki mindig odafigyel másokra, segít másokon, empátiával, megértéssel, szeretettel fordul embertársai felé.
A tudat negyedik szintjét elérőket, a Mértékek Tanítója vezeti, ez tehát a "mértékek tana" szint. Itt megtanulták a papok, hogy a név és a szám mindennek a formáját meghatározza. Megtanulták, hogyan hatnak a csillagok az emberre, megtanulták az aranymetszést, és ráhangolódtak az Élet Virágának frekvenciájára.
Az ötödik szintet csak nagyon kevesen érték el. Amikor az ember megvilágosodik, eléri a "hotep" állapotot és visszatér a középpontba.
A hotep állapot azt jelenti, hogy teljes békében vagyok önmagammal és a körülöttem lévő világgal. Egyek vagyunk, egymásban létezünk.
