08/09/2026
Működhet-e másképp a szerotonin rendszer azoknál az autista vagy ADHD-s gyerekeknél, akik funkcionális székrekedéssel küzdenek?
Igen, van okunk azt gondolni, hogy autizmusban és részben ADHD esetén is a szerotoninrendszer némileg eltérően működik, de itt is fontos különválasztani az agyi szerotonint, a bél szerotoninrendszerét, valamint a vér/vérlemezkék szerotoninját.
Autista embereknél az egyik ismert eltérés lehet a teljes vér emelkedett szerotoninszintje, ez nagyjából az autista gyerekek 25-30%-ában mutatható ki. A vér szerotoninjának jelentős része bélből származik, ahonnan a vérlemezkék a SERT (SLC6A4 szerotonintranszporter) segítségével veszik fel. Autizmusban ennek eltéréseit is leírták.
Tudjuk már, hogy a bél szerotoninja nem elsősorban "hangulati átvivőanyag", hanem a bélműködés egyik fontos szabályozója.
Joggal merülhet fel a kérdés: ha autista gyerekeknél magasabb lehet a vér szerotonin szintje, miért gyakoribb a székrekedés? Azért, mert a magas vérlemezke/vér szerotoninszint nem jelenti azt, hogy a bélfal megfelelő helyén, megfelelő időben erősebb lenne a szerotonin jelátvitel.
A termelés, a felszabadulás, SERT általi visszavétel, a receptorok érzékenysége és a bél idegrendszerének fejlődése külön-külön is eltérhet. Autista gyerekeknél a magasabb teljesvér-szerotonin összefüggött bizonyos alsó gyomor-bélrendszeri tünetekkel, például a székletvisszatartással és nagy tömegű székletekkel, de maga a funkcionális székrekedés diagnózisa nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a magasabb szerotoninszinttel.
Vagyis jelenleg nem mondhatjuk azt, hogy egy autista gyermek azért székrekedéses, mert magas a szerotoninja.
ADHD-ban kicsit más a helyzet. A dopamin- és noradrenalinrendszer mellett a szerotonin itt is részt vesz az idegrendszeri szabályozásban, de nincs az a fenti jellegzetes perifériás szerotonineltérés, mint autista gyerekeknél. A székrekedés mégis gyakoribb az ADHD-s gyerekek között is.
Valószínűleg azért, mert a székeléshez nem elég, hogy a végbél megtelik és már jön is az inger. A gyereknek érzékelnie is kell ezt, fel kell ismernie, meg kell szakítania, amit éppen csinál, el kell jutnia a vécére és ott el kell tudnia lazulni és üríteni. Ez nem egyszerűen bélműködés, hanem egy összetett idegrendszeri folyamat is.
Autizmusban is jellemző lehet az interocepció, vagyis a belső testi jelzések érzékelésének és feldolgozásának eltérése. ADHD-s gyerekeknél pedig előfordulhat még az is, hogy ugyan érzik az ingert, de játék, hiperfókusz vagy más tevékenység közben újra és újra elhalasztják azt. Innen pedig már könnyen elindulhat a székrekedés klasszikus ördögi köre.
Ha ez sokáig fennáll, a végbél fokozatosan kitágulhat. A tágabb végbél több székletet képes tárolni, ezért egyre később jelentkezik az erős székelési inger: mintha egyszerűen nem érezné a gyerek, hogy kakilnia kell. És sokszor valóban nem arról van szó, hogy nem akar kakilni, hanem az inger ténylegesen gyengébbé válik vagy csak késve jelentkezik.
Ehhez társulhatnak még az egyéb szenzoros nehézségek, amikor sok más mellett maga a székletürítés érzése is kellemetlen lehet. Így a vécé elkerülése és a visszatartás könnyen egy tanult védekező és elkerülő stratégia lesz.
A mikrobiom és a bolygóideg (nervus vagus, X. agyideg) is része a bél-agy kommunikációnak. Egyelőre nem tudunk arról, hogy lenne autista emberekre kizárólagosan jellemző mikrobiom, és nincs bizonyíték arra sem, hogy az autista gyerekek székrekedésének általános oka egyszerűen az alacsonyabb vagustónus lenne.
A mikrobiom és a bélműködés ráadásul kölcsönösen hat egymásra: a mikrobiom befolyásolhatja a bélműködést,
de a lassú bélműködés is hatással lehet a mikrobiom összetételére.
Ha nagyon röviden szeretnénk levezetni ezt a komplex működést, akkor valahogy így nézne ez ki:
neurodevelopmentális sajátosságok ➡️ eltérő interocepció, figyelem és szenzoros feldolgozás ➡️
a székelési inger későbbi felismerése vagy elhalasztása ➡️ székletvisszatartás ➡️
kemény és fájdalmas széklet ➡️ vécéelkerülés ➡️
további visszatartás ➡️ végbéltágulat ➡️
gyengébb székelési inger ➡️
még több visszatartás.
Például ezért is lehet a funkcionális székrekedés kezelése hosszadalmas.
Nem elég egy megkönnyebbülést hozó székletürítés, hanem
hosszabb időn át kell biztosítani a rendszeres, puha, fájdalommentes székletet, miközben felépül a biztonságos vécérutin is és a gyermek fokozatosan újra megtanul reagálni a saját testi jelzéseire.
A legfontosabb talán az, hogy ezekre a gyerekekre ne úgy tekintsünk, hogy nem akarnak kakilni, hanem inkább azt próbáljuk megérteni, hogy
miért lett számukra ennyire nehéz időben érzékelni, elviselni és biztonságosan végigvinni a székelés folyamatát.
🔸
Marler S, Ferguson BJ, Lee EB, et al. Brief Report: Whole Blood Serotonin Levels and Gastrointestinal Symptoms in Autism Spectrum Disorder. Journal of Autism and Developmental Disorders. 2016;46:1124–1130.
Tran DL, Sintusek P. Functional constipation in children: What physicians should know. World Journal of Gastroenterology. 2023;29(8):1261–1288.
Faraone SV, Ward CL, Boucher M, Elbekai R, Brunner E. Role of serotonin in the neurobiology of attention-deficit/hyperactivity disorder: a systematic literature review. Expert Opinion on Therapeutic Targets. 2025;29(9):637–654.
McKeown C, Hisle-Gorman E, Eide M, Gorman GH, Nylund CM. Association of constipation and f***l incontinence with attention-deficit/hyperactivity disorder. Pediatrics. 2013;132(5):e1210–e1215.
