Anucz Mónika Integrál Tanácsadó - önismeret, szomatodráma

Anucz Mónika Integrál Tanácsadó - önismeret, szomatodráma Segítő szakemberek akadálymentesítése az önismeret, pénztudatosság, vállalkozásépítés terén. www.elni.hu

Pályaváltóknak is. Te is. Mi van a te hátizsákodban?
(1)

Integrál szemléletű támogatás élő és online workshopokkal, kurzusokkal, szomatodrámával egyénileg és csoportosan. Hiszem, hogy sohasem késő elkezdeni (a vágyott életünket, hivatásunkat, párkapcsolatunkat) ÉLNI. A lehetőség minden pillanatban ott van a kezedben, és minden megújulás csak Veled, pontosabban Benned kezdődhet el. Bármilyen életkorban és élethelyzetben képesek vagyunk megújulni azért, h

ogy boldog, egészségesebb és teljesebb életet élhessünk. "A gyógyulni akarás a gyógyulás része." /Seneca/

Ha érzed a vágyat, az igényt a változásra, akkor benned is elindult a folyamat. A legjobb választás, ha meghallod a lelked hívását és elindulsz a kiteljesedésed felé vezető az úton. Az egyéni önismereti konzultációk, találkozók során...

**friss nézőpontokkal, új felismerésekkel gazdagodhatsz, melyek által
**mélyebben megértheted mit, miért teszel, vagy éppen nem teszel,
**megismerheted és átírhatod a boldogulásod, kibontakozásod útjában álló családi **mintákat, hiedelmeket, meggyőződéseket (a mi családunkban…)
**a félelmek, akadályok, korlátok, emberi kapcsolatok új megvilágításba kerülnek,
**megtapasztalod, hogy “TE IS KÉPES VAGY…”
**eddig ismeretlen belső erőforrásokra lelhetsz magadban (pl. hit, motiváció, önbizalom, belső biztonság és erő),
**újra létrejön a kapcsolódás az igényeidhez, érzéseidhez, vágyaidhoz,
**megtanulod megélni és kifejezni azokat,
**létrejön a vágyott belső megújulás, transzformáció. A közös munka egy közös alkotási folyamat, amelyet együtt hozunk létre. UI: Annyi okos és megmondó ember van körülöttünk. Igyekszem nem az lenni. Persze néha én sem tudom elkerülni. 😆
Amit adni tudok, az a maximális figyelmem, veled levésem, a pillanatnyi tér érzékelése, az irányok, témák, mintázatok feltérképezése és átírása ezek mentén. Ami akkor és ott megjelenik, azzal dolgozunk. Amire akkor és ott szükség van, azt tesszük. Nincs konkrét recept. A pillanat van és a fókusz, amit meghatározunk.

Van, hogy sok?Betegség, veszteség, párkapcsolati nehézség, bizonytalanság, kimerültség – attól, hogy segítőként dolgozun...
03/09/2026

Van, hogy sok?

Betegség, veszteség, párkapcsolati nehézség, bizonytalanság, kimerültség – attól, hogy segítőként dolgozunk, ezek nem kerülnek el bennünket.

Mi történik a segítői munkáddal, amikor közben a saját életedben is nehéz időszakon mész keresztül?

Mennyi figyelmed és érzelmi kapacitásod marad ilyen esetekben a klienseidre?Tudsz-e ugyanúgy jelen lenni? Több pihenésre lenne szükséged? Kevesebb klienst kellene vállalnod egy ideig? Vagy éppen arra lenne szükséged, hogy te magad is segítséget kérj?

Nekem az a tapasztalatom, hogy ezeket a helyzeteket nem érdemes hősként "végigtolni". A saját állapotunk ugyanis része annak is, ahogyan segítőként jelen vagyunk.

Te mit gondolsz?
Észreveszed, amikor már neked is sok?

Tegnap SzomatoDrámáztunk❤, még hagyom ülepedni, ezért inkább ma én kérdezek tőled:Ha volt már segítő szakemberrel dolgod...
31/08/2026

Tegnap SzomatoDrámáztunk❤, még hagyom ülepedni, ezért inkább ma én kérdezek tőled:

Ha volt már segítő szakemberrel dolgod, mitől érezted, hogy biztonságban vagy mellette?

Attól, hogy figyelt rád? Hogy érthetően beszélt? Hogy kérdezhettél, ha valamit nem értettél? Vagy attól, hogy azt is elmondhattad neki, ha valamivel nem értettél egyet?

Szerintem sokat számít, hogy a közös munkában ne kelljen „jó kliensnek” lenned. Ne kelljen bólogatnod csak azért, mert a másik szakember, és ne érezd kellemetlennek, ha valamit másképp látsz. Egy segítő sem lát azonnal beléd. Ahhoz, hogy jól tudjatok együtt dolgozni, neki is szüksége van arra, hogy elmondd, mi történik benned.

Szóval: Te mitől érzed azt, hogy jó helyen vagy egy segítő mellett? Mi számít neked igazán?

Nézzük meg az érem másik oldalát is: Mi van akkor, ha segítőként egyszerűen nem kedvelsz egy klienst?Erről azért ritkább...
27/08/2026

Nézzük meg az érem másik oldalát is: Mi van akkor, ha segítőként egyszerűen nem kedvelsz egy klienst?

Erről azért ritkábban beszélünk, lássuk be...

Talán azért is, mert segítőként könnyű azt gondolni, hogy mindenkivel elfogadónak, türelmesnek és együttérzőnek kell lennünk. Csak hát mi is emberek vagyunk, ezért vannak olyan találkozások, amelyek könnyebbek, és vannak olyanok is, amelyekben valami megakaszt bennünket. Például a kliens viselkedése, vagy hogy valami nagyon erősen rezonál bennünk. Az is előfordulhat, hogy olyan értékekkel, működéssel találkozunk, amelyekhez személyesen nehéz kapcsolódnunk.

Ti mihez kezdtek ilyenkor? Mennyire változik meg miatta a jelenlétetek? Máshogy kérdeztek? Türelmetlenebbek lesztek? Elkezdtek kerülni bizonyos témákat? Vagy éppen túlzottan bizonyítani akarjátok, hogy ettől függetlenül ugyanolyan jól tudtok együttdolgozni?

A kliensnek természetesen nem dolga viselni mindazt, amit bennünk kivált. Nekünk viszont érdemes észrevenni, ha valami erősen megmozdult, és szükség esetén szupervízióba vinni.

Segítőként volt már olyan kliensed, akivel nehezebb volt kapcsolódnod? Mit tanultál belőle?

A pacik nem sietnek.Ha odamész a kerítéshez, először csak megnéznek.Tényleg megállsz? Vagy csak mész tovább?Ha maradsz. ...
26/08/2026

A pacik nem sietnek.

Ha odamész a kerítéshez, először csak megnéznek.
Tényleg megállsz? Vagy csak mész tovább?

Ha maradsz. Ha vársz. Ha nem sürgeted őket.
Egy idő után elindulnak feléd.

Azt hiszem, sok minden működik így bennünk is.

Van, amihez nem elég, hogy „jó lenne már”.
Meg kell érnie az időnek. A kapcsolódásnak. Annak, hogy tényleg ott legyünk.

Vasárnap újabb SzomatoDráma (és más) csoportot tartok.
♨️ Még egy hely van.

Néha csak ennyi kell: megvárni, amíg megérik bennünk az igen.
Ha azt érzed, hogy most megérett rá az idő,
én ott leszek és szeretettel várlak. 🙂

(Link az első kommentben.)

Ha keresel valakit, aki az elakadásaidon továbblendíthet, ha eljutottál arra a pontra, hogy felismered, szükséged van eg...
24/08/2026

Ha keresel valakit, aki az elakadásaidon továbblendíthet, ha eljutottál arra a pontra, hogy felismered, szükséged van egy külső szemre, akkor nagyon fontos kérdés, hogy mi alapján válassz magadnak segítőt.

Azt figyeltem meg, hogy sokan először módszert keresnek (SzomatoDráma, családállítás, integrál tanácsadás vagy valami egészen más). Ez érthető is, hiszen ha szeretnénk tudni, mire számíthatunk, ez az egyszerűbb módja. No meg talán jobban sejthetjük így, hogy az adott módszer alkalmas lehet-e arra, amivel éppen küzdünk...

Közben viszont legalább ennyire fontos az ember is, akivel dolgozni fogsz. Sőt!

Tudsz-e vele őszinte lenni? Érzed-e, hogy figyel rád? Kérdezhetsz-e tőle, ha valamit nem értesz vagy nem értesz egyet valamivel? El tudod-e mondani, ha valami nem jó neked?

Én integrál szemléletben dolgozom, ami számomra többek között azt jelenti, hogy nem egy problémát vagy tünetet nézek önmagában, hanem az embert, aki ott ül velem szemben. Őt és a teljes rendszerét, energetikáját.
Emiatt az eszközöket és a módszereket is ahhoz igazítom, akivel éppen dolgozom.

Ettől még persze számít, hogy egy szakember mit tanult, milyen módszerekkel dolgozik és miben kompetens, de szerintem egy jó módszer önmagában még nem garancia arra, hogy két ember jól tud majd együtt dolgozni. Azt sem biztos, hogy neked is épp én vagyok a legmegfelelőbb választás.

Ezért is foglalkozom a hírleveleimben is a témával, mert egyáltalán nem mindegy, mi alapján választunk magunknak segítőt. Te minek nézel utána először? Megírnád nekem?

(Enzonál biztosan szempont volt, hogy jó falatokat kapjon minden ülésünkön.😆)

Mi van benned, amikor rájössz, hogy egy kliensnek nem te vagy a megfelelő segítő szakember? Szakmailag tudni vélem a vál...
20/08/2026

Mi van benned, amikor rájössz, hogy egy kliensnek nem te vagy a megfelelő segítő szakember?

Szakmailag tudni vélem a válaszodat: felismered a kompetenciahatáraidat, és ha szükséges, más szakembert ajánlasz. De mi zajlik közben benned? Könnyen megteszed ezt a lépést?

Amikor a kezdetek kezdetén én voltam így, elbizonytalanodtam, és olyan kérdések sorakoztak bennem, hogy vajon elrontottam-e valamit, nem kellett volna-e másik módszer szerint dolgoznom vele, szóval ilyesmi. Picit csalódott is voltam, főleg azoknál a klienseknél, akikkel már hosszabb ideje dolgoztam együtt, és szerettem volna látni, hogy továbbhalad.

Érdekes megfigyelni, hogy mit kezdünk ezekkel az érzésekkel, mert ugyan a továbbküldés valóban szakmai döntés, de mellette megjelenhet, hogy mit gondolunk magunkról segítőként is.

Vajon mennyire kell „sikeresnek” lennie egy folyamatnak ahhoz, hogy mi magunk elég jónak érezzük magunkat?
Lehet-e siker az is, ha meghozunk egy felelős szakmai döntést, mert felismerjük, innen már nem nekünk kell továbbmennünk a klienssel?

Te hogyan éled meg, amikor továbbküldesz valakit?

„Ezt nekem egyedül kellene megoldanom.”Nehéz mondat ez, főleg azért, mert sokszor észre sem vesszük, hogy mennyi elvárás...
18/08/2026

„Ezt nekem egyedül kellene megoldanom.”

Nehéz mondat ez, főleg azért, mert sokszor észre sem vesszük, hogy mennyi elvárás van mögötte: Felnőtt vagyok. Ismerem magam. Már annyi mindenen átmentem. Olvastam róla, dolgoztam magamon, tudom, mit kellene csinálnom. Akkor miért nem tudom egyszerűen megoldani?

Az önismereti munka közben könnyen kialakulhat az az elképzelés, hogy egy idő után már minden helyzetben fel kellene ismernünk a saját működésünket és egyedül is tudnunk kellene változtatni rajta. Pedig attól, hogy értem, mi történik velem, még nem biztos, hogy látom is azt, amiben éppen benne vagyok. Bizonyos helyzetekhez egyszerűen túl közel vagyunk.

A segítségkérésnek ráadásul lehet egy másik nehéz része is: el kell fogadnunk, hogy valamit most nem tudunk egyedül továbbvinni. Ez különösen kellemetlen lehet akkor, ha egyébként kompetensnek, erősnek, önállónak tartjuk magunkat.

Kérlek, most nagyon figyelj!

Attól, hogy valamiben segítségre van szükséged, nem lesz kevesebb mindaz, amit addig megtanultál magadról! Lehet, hogy most éppen arra van szükséged, hogy valaki kívülről is ránézzen arra, amiben te már egy ideje körbe-körbe jársz. (Ha tudnád, nekem milyen gyakran van szükségem egy "külső szemre", csodálkoznál.)

Rendben?

Kedden nem volt módom kommentben kifejteni, ezért így osztom meg, én mit gondolok az érzelmi érettségről. Örömmel veszem...
13/08/2026

Kedden nem volt módom kommentben kifejteni, ezért így osztom meg, én mit gondolok az érzelmi érettségről. Örömmel veszem, ha te is megírod, hogyan látod ezt.

Szóval nekem az érzelmi érettség azt jelenti, hogy egyre pontosabban felismerjük, mi történik bennünk, és egyre kevésbé vagyunk kiszolgáltatva az első, automatikus reakciónknak. Vagyis nem az a cél, hogy soha ne legyünk dühösek, ne fájjon a másik szava, ne féljünk, ne bizonytalanodjunk el. Ezek teljesen emberi reakciók. Az már azonban fontos, hogy mit kezdünk velük.

Ráborítjuk a másikra?
Lenyeljük és később magunk ellen fordítjuk?
Mindenáron hangoztatjuk a magunk igazát?

Vagy képesek vagyunk előtte egy nagy levegőt venni és megnézni, mi miatt borultunk ki/féltünk/csalódtunk stb.?

Ez a késleltetés az érzelmi érettség egyik fontos jele. (Pl. Tudom, hogy dühös vagyok, majd szétrobbanok, de nem ebből a hatalmas haragból reagálok, nem így hozok döntést. Késleltetek, azaz várok, hogy egy picit letisztuljanak bennem a dolgok.)

Te képes vagy erre?
Én nem mindig. 🙃

Nem mindig reagálok jól, és szerintem ez oké. Mindig lesznek olyan helyzetek, amelyek betalálnak, kibillentenek, visszavisznek bennünket akár régi működésekbe is. Az érzelmi érettségbe ez is belefér annyi különbséggel, hogy ha valaki érett, gyorsabban visszatalál önmagához.

Ahogy az is, hogy vállalom érte a felelősséget.
Igen, tudok ilyen is lenni.
Ha szükséges, bocsánatot kérek.
Ha szükséges, tartom magam ahhoz, amit tettem, mondtam.
Közben megfigyelem, megnézem, tanulok belőle, meglátom, hol van rés a pajzson.

A foglalkozásaimon sokszor látom, hogy nem az érzéseinktől szenvedünk leginkább, hanem attól, hogy szégyelljük őket... Bennem is azonnal felbukkan ezekben a nehéz helyzetekben.

Erről mi a véleményed?

Tudod, sokan azért haragszanak magukra, mert haragszanak. Bántják magukat, amiért megsértődtek. Gyengének érzik magukat, amiért még mindig fáj nekik valami...

Mit jelent szerinted az érzelmi érettség?Azt, hogy valaki mindig nyugodt? Hogy nem borul ki? Hogy nem sértődik meg, nem ...
11/08/2026

Mit jelent szerinted az érzelmi érettség?

Azt, hogy valaki mindig nyugodt? Hogy nem borul ki? Hogy nem sértődik meg, nem lesz dühös, nem bizonytalanodik el, és minden helyzetben higgadtan, szépen, mások számára is kényelmesen reagál?

Szerintem sokan valami ilyesmit képzelnek róla. Mintha az érzelmi érettség egy olyan állapot lenne, amelyben az ember már nem reagál semmire sem erőteljesen, mert mindent megértett, feldolgozott, elengedett, „meghaladott”.

Csakhogy ez inkább érzelemmentességnek, félelemnek, megfelelésnek hangzik, nem érettségnek.

Te mit gondolsz?
Beszéljünk róla egy kicsit.

Segítők, figyelem! Fontos témát hoztam, és érdekelne, ti mit gondoltok. A módszeretekről lesz szó...A módszer nagyon fon...
06/08/2026

Segítők, figyelem!

Fontos témát hoztam, és érdekelne, ti mit gondoltok.

A módszeretekről lesz szó...

A módszer nagyon fontos a segítői munkában, egyértelmű, de szerintem nem mindegy, hogyan támaszkodunk rá. Jó esetben keretet ad, segít tartani a folyamatot, pontosítja a figyelmet, biztonságot teremt mindkét fél számára, rosszabb esetben viszont pajzzsá válik, amely mögé a segítő elbújik (pl. amikor bizonytalan, amikor nem tud mit kezdeni a csenddel, a kliens érzelmeivel vagy a saját belső megmozdulásaival.)

Ezt azért tartom lényegesnek átbeszélni, mert a módszertani biztonság könnyen összekeverhető a valódi jelenléttel. (Tehát attól, hogy tudom, mi a következő lépés a gyakorlatban, még nem biztos, hogy valóban kapcsolódásban vagyok azzal, ami a kliensben történik. )

A szakmai érettség egyik jele szerintem az, hogy a segítő nem a "módszerből dolgozik a kliens irányába", hanem a klienssel való kapcsolatban használja a módszert. Az első esetben van egy előre elképzelt út, amelybe megpróbáljuk beilleszteni, beszuszakolni a másik embert, a másik esetben viszont figyelünk arra is, hogy az adott illető, adott pillanatban, adott idegrendszeri állapotban mire képes, mire nyitott és mi lenne számára valóban megtartó.

Persze a módszer mögé bújás nem mindig tudatos, rendszerint akkor jelenik meg, amikor a segítő túl nagy felelősséget érez vagy nagyon gyorsan szeretne segíteni. Csakhogy a segítői munka akkor lesz igazán mély folyamat, hogy nem menekülünk át azonnal egy-egy technikába, hanem valódi kapcsolódásban maradunk a klienssel.

Ne értsetek félre, nem a módszerek ellen beszélek, hiszen azok nagyon fontos megtartó erők, irányt is adnak, de vallom, hogy nem írhatják felül a kliens ritmusát.

Ti hogy látjátok?

Cím

Budapest
1132

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Anucz Mónika Integrál Tanácsadó - önismeret, szomatodráma új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Anucz Mónika Integrál Tanácsadó - önismeret, szomatodráma számára:

Parancsikonok

Megosztás