09/08/2026
A tüneteinkkel megyünk pszichológushoz, de a saját történetünkkel megyünk haza.
(Az alábbi szöveg több pszichológiai irányzatból merít, nem teljeskörű, nem kizárólagos igazság és nem helyettesíti a pszichológussal való munkát.)
Az elakadásaink általában valamilyen tünetek formájában nehezítik meg az életünket. Azt szoktuk gondolni, hogy a tünet a probléma.
Gyakran éppen azok a megoldási kísérleteink tartják fenn vagy erősítik fel a tüneteket, amelyekkel eredetileg a biztonságunkat próbáltuk megőrizni. Már a születésünktől kezdve, a gondozóinkkal való kölcsönhatásban tanuljuk, hogyan jelezhetjük a szükségleteinket, és milyen módon juthatunk közelséghez, megnyugváshoz és gondoskodáshoz. Ez egy interaktív folyamat, azaz a szülővel, gondozóval együtt próbálgatjuk, hogyan lehet együttműködni a megfelelő ellátás, gondoskodás érdekében. A személyiségünk és a viselkedésünk nagy része ilyen stratégiák és tapasztalatok tárháza. A gyakran alkalmazott metafora, a belső gyermek ennek szép megfogalmazása. Az aktuális helyzet aktiválja a hozzá tartozó stratégiáinkat. Kötődési helyzetben azokhoz a megoldásainkhoz nyúlunk, tudattalanul, amelyek a múltban bejöttek.
Sok stratégiánk kiszelektálódik, azaz a próbálkozások, tapasztalatok hatására idővel hasznosabb stratégiákra cseréljük le őket. Minél rugalmasabb a személyiség, annál könnyebben tanulunk új stratégiát. Ha a gondozóval való együttműködés sok bizonytalanságot tartalmazott, sok volt a félrecsúszás, nehéz volt egymásra hangolódni, akkor könnyen bizonytalanná válhatunk az adott kontextus megértésében, a megfelelő stratégia rugalmas megválasztásában. Az elég jó szülő nem mindig hangolódik tökéletesen a gyermekére. Inkább képes arra, hogy a szükségleteire többnyire válaszoljon, a félrecsúszásokat pedig észlelje, és újra megpróbáljon kapcsolódni. Ha sok olyan tapasztalatom volt az életben, hogy a szülő nem elérhető, nem válaszkész, nem bevonódott a kapcsolatot igénylő stresszhelyzetekben, akkor nagy tétje lesz bennem annak, hogy a legbiztosabb stratégiámat vegyem elő.
Neurodivergens gyermek és neurotipikus környezete között gyakoribbak lehetnek a kölcsönös félreértések: eltérhet, hogyan érzékelik a helyzetet, hogyan kommunikálják a szükségleteiket, és milyen jelzésekből következtetnek a másik szándékaira. A megnövekedett bizonytalanság mindkét oldalon fokozhatja a stresszt, és merevebbé teheti az egyébként biztonságot szolgáló stratégiákat.
A gondozóval való kapcsolat, a stratégiák, a tapasztalatok egy úgynevezett belső munkamodellé szerveződnek, a kötődés munkamodelljévé. A felnőtt kötődési helyzetekben ez a munkamodell aktiválódik, azaz a párkapcsolatban is azok a korábban elsajátított stratégiáink aktiválódnak, amelyeket belső állapotunk (pl. stressz, gondoskodás iránti igény) vagy a másik viselkedése hív elő. Minden stratégiához tartozik egy predikció, egy várakozás, hogy arra milyen reakciónak “kéne” érkeznie a Másiktól. A predikciós hiba, az eltérés aközött, amire számítottam, és ami ténylegesen történik, önmagában is erős bizonytalanságot kelthet. Ezek lehetnek számomra, számára, a kapcsolat számára hasznos és nem hasznos reakciók is. Olyan is van, hogy úgy tanultam meg élni, hogy a nekem rosszat várom egy helyzetben a másiktól, mert azt legalább ismerem. Van, hogy kevesebb stresszel jár egyik pillanatról a másikra kilépni egy kapcsolatból, mint elviselni a bizonytalanságot vagyis azt, hogy a predikcióimat a másik nem teljesíti.
Egy jól működő párkapcsolat sokat tud abban segíteni, hogy elviseljem, ha nem pont az történik, amit várok. Ha fenn tudjuk tartani együtt a biztonságérzetet, és tudjuk csökkenteni a stresszt önmegnyugtatással vagy egymás kölcsönös megnyugtatásával, akkor elviselhetőbbé válik a predikciós hiba, a félrecsúszás, ami egykor nagyon veszélyesnek tűnt. A pszichológus is abban segít, hogy a merev predikciók és a nem teljesülés miatti sérülések helyett rugalmasabb várakozásokat alakítsunk ki, és toleráljuk a bizonytalanságot. Mert lehet, hogy jó a vége, lehet, hogy a másik jót akar, és képes gondoskodást nyújtani. (Természetesen bántalmazó dinamikájú kapcsolatokban számos egyéb dolgot is el kéne itt mondani.)
Kötődésalapú nézőpontból számos tünetet úgy is érthetünk, mint a testünk és kapcsolati rendszerünk válaszát a tartós stresszre, a bizonytalanságra és a kifáradásra. A tünetek mögött az én kapcsolati történetem van, az, hogy mire számítok, mennyire lesz elérhető, válaszkész és bevonódott a másik az adott kontextusban, helyzetben, mit kell ezért tennem, és hogyan tudok reagálni, ha teljesül és nem teljesül a várakozásom. Minden embernek van kötődési munkamodellje, mindenki tapasztalta már, milyen, ha megkapja a várt gondoskodást, és milyen, ha nem. Ez nagyon messzire vezet, de sokszor nem is az a feladat, hogy megkapjam, amit várok, hanem hogy megértsem, mit reális és érdemes várni.
A saját kapcsolati történet megértésén keresztül megérthetővé válnak az elakadásaink, és a másik kapcsolati történetének a megértése részvétet indíthat bennünk, segíthet “lezárni a kontextust”, azaz érteni, mit miért teszünk. Még akkor is, ha látjuk, hogy az épp nem hasznos. Még az egymás ellen elkövetett bántások mögött is bizonytalanság, félelem, gondoskodás iránti igény, váratlanul nem teljesülő várakozások szoktak lenni általában. Neurodivergens (taggal, tagokkal rendelkező) családoknál láttam olyat, hogy a külső megváltoztatásáért (új frizura, tetoválás) jött a bántás, mert az szokatlanná t***e a gyermeket, családtagot a szülő számára (újra és újra predikciós hibát okozott), vagy azzal megszegett valamilyen szabályt és a hozzá tartozó várakozást (pl. “a fiúk nem hordanak fülbevalót”). A bántó viselkedés hátterének megértése azonban nem teszi elfogadhatóvá a bántást, és nem szünteti meg az érte viselt felelősséget.
Az összehangolódás, összecsiszolódás azt jelenti, hogy megtanulok bízni annyira a kapcsolatban mint kontextusban, hogy már nem érzem halálos veszélynek a predikciós hibát, mert újra és újra megtapasztalom a gondoskodást, azaz azt, hogy a Másik, a Te elérhető, válaszkész, bevonódott marad akkor is, ha épp félrecsúszások vannak a kapcsolatban, vagy ha ez nem sikerül, akkor kísérletet fog tenni a helyreállításra.
www.schellgergely.hu
