16/10/2026
Október 1–4. között négy napot töltöttem egyedül Varsóban.
Nagyon szeretek egyedül utazni, mert a saját tempómban haladhatok, és azzal tölthetem az időmet, ami éppen érdekel. Számomra sosem volt az ilyesmi magányos élmény. Persze jó társaságban is utazni, de egyedül egészen más minőség.
Valahogy minden azonnal beszívódik, mintha egy szivacs lennél. Jobban odafigyelsz, mert neked kell mindenhová odatalálni és visszajutni. Nincs, aki helyetted tájékozódjon, vagy akivel menet közben elkalandozhatna a figyelmed egy más dologról szóló beszélgetésbe. És téged is könnyebben észrevesznek, mert a tekinteted folyton kifelé vándorol. Több lehetőség adódik egy spontán beszélgetésre, egy váratlan találkozásra, akár önmagaddal. Varsó pedig remek hely erre.
I spent four days in Warsaw on my own, from October 1 to 4.
I love travelling solo because I can move at my own pace and spend my time doing whatever happens to interest me. And it has never felt lonely. Of course, travelling with good company is wonderful too, but travelling alone is a completely different experience.
Somehow, everything sinks in more deeply, as if you were a sponge. You pay more attention because you’re the one who has to find your way everywhere and back again. There’s no one else to navigate for you, or to draw your attention away into a conversation about something else along the way. And people notice you more easily, too, because your gaze is constantly wandering outwards. There are more opportunities for a spontaneous conversation, an unexpected encounter, perhaps even one with yourself. Warsaw is a wonderful place for that.
🤖artwork by Aleksander Konarzewski - thanks for having me at 23. Warszawskie Targi Sztuki