Közös Világ

Közös Világ 🟡🟠🟣 művészetterápiás műhely 🔴🔵🟢

OUT OF ORDERHelyettesítést kértem mára, mindenkit üdvözöl az IKEÁS-s orángután! Tollba mondtam neki, szakmai ártalom. Ho...
28/07/2026

OUT OF ORDER

Helyettesítést kértem mára, mindenkit üdvözöl az IKEÁS-s orángután! Tollba mondtam neki, szakmai ártalom.

Holnap Pestről! Addig összeszedem magam. Puszi! Pá!

5-7-5, mutatom a biztonság kedvéért.Azt hiszem, megfáztam, mindenesetre taknyolok, tüsszögök, szörcsögök. Nehéz a fejem,...
27/07/2026

5-7-5, mutatom a biztonság kedvéért.

Azt hiszem, megfáztam, mindenesetre taknyolok, tüsszögök, szörcsögök. Nehéz a fejem, könnyű a testem, kedvem semmi semmihez.

Bevethettem végre a haikut, végre, végre. Olyan is lett, mit szépítsek ezen.

Köh-köh, szuh-muh, remélem kialszom holnapra, legkésőbb holnaputánra. Érdektelen, kelletlen, kellemetlen.

Valami vidámmal fel kéne dobnom magamat, titeket, mittudomén. Nagyon nehezen találom ám a motivációt ehhez a mindennapi mókához. Az elején még izgultam is, úristen, írok, mi lesz itt!

Aztán nem lett semmi.

Dokumentálni a hangulataim - az mindenképpen izgalmas, mert sajnos magamtól képtelen vagyok erre, nincs, mi rákényszerítsen. Persze most is magamtól csinálom... Kell a nyomás, megígértem, meg kell tennem, másért tudom, magamért nem. Szomorú!

Közben kicsit ellentmondásos is, nem tudom, mennyivel lennék őszintébb, ha tudnám, esély nincs arra, hogy valaki lássa, elolvassa. Nehéz kérdés. Az biztos, hogy ezeket a leírásokat megpróbálom olvasóbaráttá tenni, a kézzel írott darabkáknál pedig vagy nagyon elvonatkoztatok, vagy egyszerűen elterelem magam bizonyos témáktól. Ez nyilván egy hülyeség, így lesz ez az egész egy póz. Hmm. Ettól függetlenül mégsem rossz, és azt sem tudnám mondani, hogy nem vagyok őszinte. Természetesen lehetnék őszintébb, majd még próbálkozom, de azt érzem, mindig lesz egy határ. És ez talán nem is olyan nagy baj.

A Norbis tartalmakat sokkal jobban kedveltétek, amit meg is értek. Lesz még, nyugi! Ja és a színes, fényes képek is jobban pörögnek, de tojok rá, ez engem tényleg nem érdekel. Annyi érdekel, hogy valaki (bárki, tényleg!) olvassa el, ne maradjon pusztába kiáltott szó, legyen rajta a láttam.

Szóval köszi-möszi, ha olvasod, lájkolod, vagy sóhajtozva tovább görgetsz, esetleg emiatt pufogva becsukod az instát. Lehet, hogy kicsit túlbecsülöm magam, lol. Igazából ha nem olvasod, csak lájkolod, az a legjobb variáció, win-win szituáció. (Kiszólt megint belőlem a gyáva.)

Le szeretném ezt mára zárni, megint rámjött a szóf0s@s, gyorsan, ki a kezemből a telefont.
Meg akarom nézni az Amerikai anzixot most. Szerintem nem fogom, de megyek! Üdv innen, ahonnan kezdődnek a hegyek!

Ma csalok. Ennyi erőm maradt vasárnapra. Nem írtam, segítséget kértem magamtól, és baromi jó érzés. Fú! Hú! Jaj, de jó!S...
26/07/2026

Ma csalok. Ennyi erőm maradt vasárnapra. Nem írtam, segítséget kértem magamtól, és baromi jó érzés. Fú! Hú! Jaj, de jó!

Szétnéztem egy fiókban, mesekönyveket lapozgattam, aztán egy teljesen elfeledett írásra bukkantam. Az első szerelem tüze égette ki belőlem e vallomásos költeményt. És én mennyire örülök ennek! Oda-vissza nagyszerű érzés, hogy nem hiába írtam, és most nem hiába írok, mert hiába semmi sincs, pláne nem írás!

Hála, hála, hála annak a lánynak, aki voltam, aki bármiáron is, mindenáron is próbálkozott az élettel. Köszönöm, 15 éves Glória, ez csodás! Annyira jó vagy, nem hiszem el!

Persze sok szart megcsináltam kamaszkoromban, de ezek szerint van mire büszkének lennem.

Hosszú éveken át furdalt a lelkiismeret elrontott barátságokért, azért, mert kiállhatatlanul viselkedtem, elmartam magam mellől az embereket, megközelíthetetlen voltam, kegyetlen, durva, bántó, nagyképű, ellentmondást nem tűrő. Nagyon sajnálom. Nagyon-nagyon. Kérlek, bocsássatok meg!

Szeretném végre letenni ezeket a terheket. Nem tudtam jobban csinálni, nem ment. Sokszor, sok minden ment; amit igazán szerettem volna, ahhoz meg nem volt bátorságom.

Később, egyetem alatt mondta rólam/nekem egy kreatív írás óra után a tanárom: gyáva vagy!
És ó, mennyire igaza volt! Dédelgetem magamban azóta ezt a mondatot, utánozom a bátorságot, én mégis ilyen gyáva alak vagyok. Lakossági bátor. Mid bátor. Ilyenek. Gyávuska.

Milyen könnyű a múlttal takarózni! Megpróbálok, kicsit gyáván, a mával. (Természetesen a MÁV-val is lehet, de nem javaslom! Nagyon nem!) Ön pedig aludjon jól, szigorúan ellenőrizzük álmát!

Ez ma tényleg nem ment. Annyi, annyi dolog van, persze eszembe jutott egy vers, kicsit felhasználtam azért.Tóth Árpád: M...
25/07/2026

Ez ma tényleg nem ment. Annyi, annyi dolog van, persze eszembe jutott egy vers, kicsit felhasználtam azért.

Tóth Árpád: Meddő órán

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

1908

A hosszú tanítási gyakrolatom alatt használtam (milyen furcsa kifejezés itt ez a használtam) ezt a verset, lyukas szövegként. Született pár pazar megoldás, még a portfóliómba is beletettem, olyan büszke voltam rájuk.

Tényleg jól használható, javaslom meddő és kevésbé meddő irodalomórákra, magányos merengésekre.

Azzal is érdemes elszöszölni, vajon te melyik szavakat hagynád ki a versből. A kicsordul a könnyemből a kicsordult vagy a könnyemet? Ugye, ugye? Na sebaj, nem kell mindennek különös jelentést tulajdonítani, de ha jobban belegondolsz... Haha.

Most úgy tervezem, jövő hét vasárnap vetek véget ennek a sorozatnak, szerintem van még bennem egy jó hét. Meglátjuk. Furcsán zúg itt mellettem egy laptop, kikapcsolom. Magamat is mára.Ti is kapcsolódjatok - be, ki, össze, vissza, stb ahogy tetszik!

Ahogy ránézek az A4-est betöltő írásra, mintha egy függöny nyílna, középen a lényeg.Jópofa, "Párnamenüt" lehet kérni a r...
24/07/2026

Ahogy ránézek az A4-est betöltő írásra, mintha egy függöny nyílna, középen a lényeg.

Jópofa, "Párnamenüt" lehet kérni a recepción, ha esetleg nem lenne megfelelő, ami alapesetben jár. Ez felesleges? Luxus? Milyen figyelmesek! Párnaeladási trükk, ócska reklám? Kényeztetés? Magasabb szintű megnyugvás?

A párna szóra asszociáltam, bár ne tettem volna.

Egyenes út vezetett a koporsóhoz, ott kell-e párna, a krematóriumban elégetik-e azt is, csak ilyen könnyű, nyáriesti gondolatfolyamok, hagyjuk is az egészet a pics@ba. Tényleg! Kár belém a spa&wellness, ha ezt pezsgetik ki a buborékok.

Közben nagyszerű a hangulatom, figyelem az embereket, testeket, babákat és papákat, táncolok az ordenaré DJ szetjére, olvasgatok, nevetgélek, jövőt fejtünk, gyömbéres almelét iszom, és tessék!

A párnamenüről meg a parvenü jutott eszembe, ez ma este a leghelyesebb párhuzam. Húzom is el magam! Ágyő, minden möszjő és mádám!

Ez most elképesztően jó és fontos volt.Visegrádra jöttünk, kivételesen már az úton felvillant: az útról kellene írnom.Íg...
23/07/2026

Ez most elképesztően jó és fontos volt.

Visegrádra jöttünk, kivételesen már az úton felvillant: az útról kellene írnom.

Ígyhát lerajzoltam a mai nap megtett utam, és mindegyikhez bármit asszociáltam. Húzott a tollam, szinte nem bírta az ujjam követni a feltörő szavakat. Ez terápiás írás, azt hiszem.

Elkezdett kifolyni belőlem minden, a papír nagysága szabott csak gátat. Ezt folytatnom kell. Ezt folytatni is fogom.

Szerencsnél úgy ömlött, mint monszun idején az eső - hevesen, áztatóan (jól jönne a természetnek is); vasakarattal áttértem Miskolcra, ott megrohamoztak a miskolci emlékeim, felnövési sorrenben. A többi helyszín sem volt rest kiokádni az eddig benne kérődző pépeset, és szinte mindegyiknél, mint jó hányásban a répa, felsejlik a szó: csalódás. Tessék ezzel megtanulni együtt élni végre.

Ez a feladat nagyszerűen bent tart a mában, hiszen a mai napra is reflektálok, de be is húz a múltba, egy halom megdolgozatlanságba, és ha nem egy nyaraláson egy kellemes esti írásfeladatot csinálnék, akkor hagynám is. Próbáljátok ki, de azért vigyázzatok magatokra!

Ezzel azt hiszem, meg is válaszoltam a tegnapelőtti kérdésem: ezért kezdtem el írni, így akarom magam érezni, ilyen helyekre szeretnék eljutni magamban és erről szeretnék nektek beszámolni.

Mai tudósításomat ezzel befejeztem, minden kedves nézőnek jó éjszakát, sok boldogságot kívánok!

Még nem derítettem ki, miért kezdtem bele az írásba, de nem adom fel ilyen könnyen. Talán holnap!Érdekel a test, a testk...
22/07/2026

Még nem derítettem ki, miért kezdtem bele az írásba, de nem adom fel ilyen könnyen. Talán holnap!

Érdekel a test, a testkép, ez a porhüvely, kinek mi adatott, ki mit tesz hozzá, vesz el belőle. Sokkal nehezebb számomra ez a kérdés, mint ahogy azt valaha gondoltam. Az elején, vagy talán a mélyén vagyok, súlyos dolgokat érzékelek, tájékozódni próbálok.

Ezért a talp. Belelépek.
A körberajzolás korlátoz. Kicsit olyan, mint egy terápiás ülés, amikor az utolsó öt percre marad a legfontosabb.
Nem határoztam meg semmit előre, írtam, ami íródott. Csak a talp volt meg.

Remélem, nem adják el darkweben a lábképem, nem szántam erotikusnak, vagy jobb, ha egyből mellékelem a számlaszámom? Haha. Nincs pedig jó hangulatom, de nem akarom elszomorítani magam.

Hazudtam. Tegnap nem mostam hajat. Még az is lehet, hogy ma sem fogok.

Annyira idegesítenek ezek a mondatszerkezetek - , hogy, hogy, hogy... Áh! Örülök, HOGY bebújhatok most a szöveg mögé.

Ti is bújjatok be valaki, valami mögé, mellé, stb - későre jár!

Bicikliztem haza a Margitszigetről, helyesebben a ,,Palatinus gyér gyepéről", és az járt a fejemben: ajj, még meg kell í...
21/07/2026

Bicikliztem haza a Margitszigetről, helyesebben a ,,Palatinus gyér gyepéről", és az járt a fejemben: ajj, még meg kell írnom azt a sz@rt!

Szóval így állunk, álldogálunk. Lám, lám, kezdek beleunni az írókázásba? Nem csoda, igazából azt sem tudom pontosan, miért kezdtem el. Ennek holnapra utána járok, stay tuned!

Mindenesetre ma az édes semmittevés talaján gyakorlatoztam.
Elvoltam.
Úgy, mint régen. Mondtam már, mennyire magányos gyerek voltam?

3-4 évente mégis kialakul (kutatom a keletkezéstörténetét) egy-egy nap, amikor nagyszerűen érzem magam egyedül. Egyes-egyedül. Nincs baj, nincs senki, nem akarok semmit, nem gondolok semmire, csak pillanatokra szorongok, rövideket stresszelek. Nem futok bele valami régi megrághatatlanon való rágódásba, és nem lövöldözök gondolatnyilakat sem a jövő nevű felhőbe. Felszabadulok és elvagyok.

Ehhez pedig egyáltalán nem illik az írás, se a szabálykövetés, se a gondolkozás.

Elvagyok.
De mielőtt megijedtél volna, azért eszembe jutott valami erről is. [Van ehhez egy tipikus arckifejezésem, most is ilyen pofát vágtam, ezt csak az tudja hozzáképzelni, aki ismer, nincs ilyen emoji. Sajnálom! Néha még a jobb mutatóujjammal is jelzem, hogy itt bizony komoly dolgok következnek.]

Van egy szuper szlovák képeskönyv (csendeskönyv? képregény?) a polcomon: Iveta Merglová: Ema elvan. Levettem, megkerestem a keddet, és kreatív-írásgyakorlatba kezdtem. Megírtam Ema kedd reggelének történetét. Illetve a reggele egy darabkájának a történetét. Nem rossz ötlet! Magyarórára sem!

Ezt sikerült mára. Lebegősen vagyok. Megpróbálok hajat mosni. Ez nem könnyű feladat, hajmosás közben nem lebeghet a lélek! Hajpakolást is vettem motiváció gyanánt, mindent megteszek. Nade elég a kitárulkozásból, tárulj, fürdőszobaajtó! Szóljon a víz! Azt üzeni: vízipuszi, víziölelés, vízipók nektek!

Norbi elment táboroztatni, az asztalán hagyott cuccai közt nézelődöm; itt minden a munkájához kapcsolódik, és még a filc...
20/07/2026

Norbi elment táboroztatni, az asztalán hagyott cuccai közt nézelődöm; itt minden a munkájához kapcsolódik, és még a filctollait is őrizetlenül hagyta! Hiba volt.

Kinyitom A kis herceget, az 5. fejezet első három sorát felírom egy kényelmetlen, nyikorgó hangot adó, de annál szebb színű filccel egy A4-es lap tetejére. Jól folytatható, értelmes gyakorlat, végre! Milyen a te bolygód? Mit mondanál el róla?

Nem az én bolygómról írtam. Ilyet vajon lehet? Vagy ami nem rólam szól is elárul rólam valamit? Ezek kedves, álnaiv kérdések, anyámtól örököltem őket - néha valóban hasznos a haszontalanságuk.

Írni jó volt, megkönnyebbültem, szebbnek látom a nehézségeket - ilyen gyakorlatokat szeretnék még!

Elképesztően fáradt vagyok, de a Kisherceghez bekomponáltam még a képbe egy szép kis nyakláncot, amit a szülinapomra kaptam. Szeretem az összeillő dolgokat, megnyugtató érzést keltenek bennem.

Azonnal lecsukódnak a szemeim, itt állok az álom peremén.

Könnyű vagyok, könnyű lábak, kezek, csak a szemhéjaim ólmosak. Lecsukom őket. Elomlok. Holnap!

Rövid lett a mai, én is lerövidültem. Megy az utolsó vb meccs, nehéz koncentrálnom, de nézni akarom, szeretnék végre val...
19/07/2026

Rövid lett a mai, én is lerövidültem.

Megy az utolsó vb meccs, nehéz koncentrálnom, de nézni akarom, szeretnék végre valamit megérteni a világból.

Norbi ma egy csodálatos foglalkozást tartott értelmileg akadályozott személyeknek. Eddig csak az elmondásaiból ismertem ezt a közeget, kicsit féltem is tőle, hát ez teljesen alaptalannak bizonyult.

Nagyon tetszett. Náluk minden az, ami. Engem csak az bánt, hogy akkor nálunk miért nem? És miért beszélek én is náluk és nálunkról? Hát jól van ez így? Hogy van ez így?

A vezetőjük megköszönte Norbi nagyszerű munkáját, lendületét. Hozzám is volt pár jó szava, nagyon örültem. Azt mondta, nem mondaná meg, hogy még nem foglalkoztam értelmi fogyatékosokkal. Nem tűnt fel neki, melyik oldalon állok. Haha. Ezen nevetgéltünk. És tényleg. Melyik oldalon állok? Ki dönti el és milyen mérce alapján? (Tudom, tudom, ez itt most filozófia. Persze az sem.) Ja és ,,kölyköknek" hívta őket! Ez baromira tetszett.

Mégis meghosszulok, meccs ide vagy oda.

Á, mégsem. Most nem folytatom.

Amit írtam! Nem lényeges. A legtökéletesebb Napot láthattam ma meg. És csak a tökéletlen dolgokról lehet normálisan írni.

☀️

Cím

Rózsák Tere
Budapest
1074

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Közös Világ új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória