Szilágyi Fanni pszichológus

13/07/2026

Örülök, hogy pszichológusként megszólalhattam a Glamour legújabb cikkében egy sokakat érintő, mégis gyakran félreértett témáról.

A munkám során újra és újra azt tapasztalom, hogy a legtöbb „rossz szokásnak” címkézett viselkedés mögött valamilyen alkalmazkodási kísérlet áll, amely mögött gyakran jóval összet***ebb pszichológiai folyamatok húzódnak meg, mint azt elsőre gondolnánk.

Ha érdekel a téma, szeret***el ajánlom a cikket: 📰💅

GLAMOUR Hungary 📰

Pszichomegálló- Tanácsadó és Terápiás Központ🩵

09/07/2026

Az egyik legfontosabb dolog, amit a közös munka során igyekszem átadni a klienseimnek, hogy egy romboló viselkedésmintát nagyon nehéz tartósan megváltoztatni pusztán bűntudatból, önvádból vagy szégyenérzetből. Amikor felismerünk egy olyan működést, amely ma már nehézségeket okoz a kapcsolataikban vagy a saját életükben, nem az a cél, hogy emiatt még keményebben kezdjék el bírálni önmagukat. Sokkal inkább az, hogy megértsék, miért alakult ki ez a viselkedés.

A legtöbb védekező mechanizmus nem véletlenül jött létre. Egykor segített alkalmazkodni egy nehéz családi helyzethez, megóvott a visszautasítástól, csökkent***e a kiszolgáltatottság érzését, vagy éppen túlélést szolgált egy érzelmileg megterhelő környezetben. Az, ami ma problémának tűnik, sokszor régen egy teljesen érthető válasz volt arra, amit az ember átélt.

Sokszor azt látom, hogy az első reakció a harag. Harag önmagukra azért, hogy miért viselkednek így, miért nem tudnak már változtatni rajta. Pedig a változás gyakran ott kezdődik, amikor képesek vagyunk együttérzéssel ránézni arra a részünkre, amely egykor a lehető legjobban próbált megvédeni minket. Amikor ezt megértjük, már nem ellenségként tekintünk a saját működésünkre, hanem felismerjük, hogy egyszerűen idejétmúlt lett. Ami akkor biztonságot adott, ma már gyakran éppen az intimitást, a bizalmat, az önazonosságot vagy a kiegyensúlyozott kapcsolatok kialakítását akadályozza.

Paradox módon a valódi változás sokszor nem akkor indul el, amikor elkezdjük hibáztatni magunkat, hanem akkor, amikor végre megértjük önmagunkat.

25/06/2026

Az autizmus diagnózis mögötti számok sokat elárulnak a társadalmi mintázatokról. Fedezd fel, mit jelentenek valójában, és hogyan értelmezhetjük őket tudatosabban.

07/06/2026

👂 Előfordult már, hogy valaki melletted evett, szipogott vagy kattogtatta a tollát, és olyan erős feszültséget éreztél, hogy legszívesebben azonnal elmenekültél volna a helyzetből?

A mizofónia, más néven szelektív hangérzékenység, olyan állapot, amelyben bizonyos, a legtöbb ember számára hétköznapinak vagy jelentéktelennek tűnő hangok rendkívül erős érzelmi és testi reakciókat idéznek elő. Különösen gyakori kiváltó ingerek az evéshez kapcsolódó zajok – például a rágás, nyelés –, de a légzés különböző hangjai, mint a szipogás, szuszogás, sóhajtozás vagy köhögés, valamint az ismétlődő zajok, például a kopogás, kattogás is hasonló hatást válthatnak ki. Az érint***ek ilyenkor nem pusztán kellemetlenséget élnek át: gyakran intenzív düh, feszültség, undor vagy szorongás jelenik meg, amelyhez testi reakciók – például megemelkedett pulzus, izomfeszülés vagy fokozott készenléti állapot – is társulhatnak.

A hangokra adott intenzív érzelmi reakció olykor olyan mértékűvé válhat, hogy dühkitörésekhez vagy a helyzetből való azonnali menekülési késztetéshez vezet. Emiatt a mizofónia jelentős terhet róhat az érint***ek mindennapjaira, megnehezítheti a családi és párkapcsolati működést, valamint a munkahelyi és társas helyzetekben való részvételt is.

💬 Te hallottál már a mizofóniáról?
📖 A teljes cikket a blogomon olvashatod.

Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy egy hang nagyon zavarta: kréta a táblán, csöpögő csap, hangos szürcsölés. A mizofónia ennél több. Ilyenkor bizonyos hétköznapi hangok nem pusztán kellemetlenek, hanem szinte azonnal erős testi és érzelmi reakciót váltanak ki. Az érinte...

26/04/2026

23/04/2026

A kényelmetlen igazság új jelentést kap? 🤔

Az emberek szeretik azt hinni magukról, hogy következetesek és racionálisak. Hogy amit gondolnak, összhangban van azzal, amit tesznek.

A valóság azonban gyakran árnyaltabb: előfordul, hogy a viselkedés eltér attól, amit helyesnek tartanak. Ilyenkor belső feszültség keletkezik az énkép és a cselekedetek között. ⚖️

Ezt nevezi a pszichológia kognitív disszonanciának.

Leon Festinger és James M. Carlsmith klasszikus kísérlete ezt a jelenséget t***e kézzelfoghatóvá. A résztvevőknek hosszú ideig monoton, kifejezetten unalmas feladatokat kellett végezniük, majd arra kérték őket, hogy a következő személynek mondják azt: a feladat érdekes és izgalmas volt.

Vagyis meggyőződésükkel ellentétes kijelentést kellett tenniük. A közreműködésért az egyik csoport 1 dollárt kapott, a másik 20-at. 💵

Később megkérdezték őket, valójában mennyire találták élvezetesnek a feladatot. Akik jelentős jutalmat kaptak, továbbra is unalmasnak látták, hiszen volt egy egyértelmű külső okuk arra, miért mondtak mást: a pénz.

Akik viszont alig kaptak valamit, nem tudták ilyen könnyen megindokolni a saját viselkedésüket. Náluk a feszültség belül oldódott fel: később már valóban érdekesebbnek értékelték ugyanazt a feladatot. Vagyis „meggyőzték” magukat. 🧠

A jelenség lényege, hogy ha nincs megfelelő külső magyarázat egy cselekedetre, az elme belső magyarázatot hoz létre. Ha van elég erős indok, nincs szükség erre az átírásra.

Minél gyengébb a külső igazolás, annál nagyobb eséllyel változik meg belül a vélemény. A valóság értelmezése módosul. 🔄

Ez a mechanizmus messze túlmutat a kísérleti helyzeteken. A mindennapi döntésekben, kapcsolatokban és munkahelyi helyzetekben is újra és újra megjelenik: nem a tények változnak meg, hanem az, ahogyan értelmet nyernek.

Az elme ilyenkor nem a pontosságot keresi, hanem a belső egyensúlyt. ⚖️

Gyakran nem a gondolatok vezetik a döntéseket, hanem a döntések és a helyzetek formálják át a gondolatokat és a véleményeket. Így válik lehetővé, hogy egy kényelmetlen igazság idővel új jelentést kapjon.

Minél több időt, energiát vagy érzelmet fektetnek az emberek valamibe, annál nehezebb elismerni, hogy talán nem volt jó választás. Ilyenkor nem a múlt változik meg, hanem annak értelmezése.

Ez segít fenntartani a belső következetesség érzetét, miközben észrevétlenül torzíthatja a valóságot.

Ha az emberek nem találnak elég erős okot arra, miért cselekedtek úgy, ahogy, az elme nem hagyja üresen ezt a helyet – inkább létrehoz egyet. ✨

29/03/2026

Minél kevésbé látunk rá saját szükségleteinkre és hiányainkra, annál könnyebb rajtuk keresztül manipulálni minket.

Amikor alapvető szükségleteink – mint például az elismerés, a kapcsolódás vagy a biztonság – tartósan kielégítetlenek, érzékenyebbé válunk a manipulációra.

Ott lehet a legkönnyebben bejutni, ahol „éhes a rendszer”.

Sokan meglepően pontosan ráéreznek arra, hogy a másik mire vágyik – akár tudatos megfigyelés, akár finom, intuitív jelzések alapján. Figyelik, mire reagálunk erősebben, hol válunk bizonytalanabbá, mi az, ami láthatóan „megérint” minket. Ezekből a visszajelzésekből gyorsan kirajzolódik, hogy hol vannak azok a pontok, amelyeken keresztül könnyebb hatni ránk.

Ez a hatás többnyire nem nyílt vagy egyértelmű, hanem finom és gyakran nehezen észrevehető folyamatokban jelenik meg: gyors közelség, gyors bizalom, a „különlegesség” élménye. Ha valaki érzékeli, hogy mire „éhes” a másik, gyakran elegendőek olyan jelzések, amelyek arról szólnak, hogy „én ezt megadom vagy megadhatom neked”, és máris megnő a befolyása.

Azoknál, akik régóta vágynak törődésre vagy figyelemre, egy hirtelen, intenzív gondoskodás nagyon gyors kötődést indíthat el. A „túl gyors, túl intenzív” közeledés nem ritkán a kötődés és a kontroll kialakításának eszköze – ezt írja le például a love bombing jelensége is.

Ha egy szükséglet tartósan kielégítetlen, hajlamosak lehetünk túlértékelni mindazt, ami gyors megoldást ígér.

Kiemelten fontos védőfaktor lehet az önismeret: minél inkább tisztában vagyunk a saját érzékeny pontjainkkal, szükségleteinkkel és sérülékenyebb területeinkkel, és minél tudatosabban figyelünk ezekre, annál kevésbé leszünk kiszolgáltatva azoknak, akik ezekre ráhangolódva próbálnak hatni ránk.

20/01/2026

Benned hol kezdődik ez a történet? ✨

15/12/2025

A gyerekkori szeretethiány gyakran észrevétlenül beépül a felnőttkori kapcsolataink működésébe. Megtanuljuk, hogy akkor vagyunk elfogadhatók, ha adunk, alkalmazkodunk, háttérbe lépünk. A túlzott megfelelés nem jellemhiba, hanem túlélési stratégia. Felnőttként azonban ez lassan kiüresíthet, mert a saját szükségleteid kielégítetlenek maradnak. Fontos felismerni, hogy a szeretet nem jutalom, amit ki kell érdemelni, hanem kölcsönös kapcsolódás. Az önmagad felé fordulás, a határok tanulása nem önzés, hanem gyógyulás. ❤️‍🩹

11/12/2025

Ha egy szociális szorongással küzdő személlyel beszélgetnék, biztosan hamarabb mondaná azt, hogy átsétálna egy kötélen két felhőkarcoló között, miközben a szél cibálja jobbról-balról, mint hogy egy idegenhez szóljon.
Sokak számára a small talk nem könnyed társalgás, hanem egy láthatatlan teljesítményhelyzet: „tűnjek érdekesnek, ne mondjak butaságot, ne látszódjon, hogy izgulok…” A szociális szorongás gyakran épp ebből a félelemből fakad: hogy mások hogyan ítélnek meg bennünket.

Pedig a kapcsolódás nem pusztán “veleszületett tehetség” kérdése. A társas készségek tanulhatók és fejleszthetők, ugyanúgy, mint a sport vagy egy új nyelv. A szorongásból fakadó elkerülés miatt sokan csak kimaradtak azokból a helyzetekből, ahol biztonságosan gyakorolhatták volna a kommunikációt, így a szorongás és a rutin hiánya együtt teszik nehézzé a beszélgetést.

💡 Néhány technika, amely segíthet megtörni a szorongás körét:
• gondolati napló, ami segít felismerni a negatív automatikus gondolatokat
• szerepjátékok és társas készségfejlesztés, amelyek biztonságos keretet adnak a gyakorláshoz
• fokozatos kitettség (graduális expozíció), apró lépésekben
• biztonsági viselkedések elhagyása, hogy valódi sikerélmények születhessenek
• a figyelem kifelé irányítása, a másikra hangolódás 👀➡️

👉 A teljes cikket elolvashatjátok a Pszichomegálló honlapján. 💛

A small talk egy könnyed, felszínes, barátságos beszélgetés, amelyet általában ismerkedéskor, várakozás közben vagy társas helyzetekben folytatunk. Olyan