06/06/2026
Ez egy selfie? Hát nem.
Ez egy pillanat élőzés közben a Maminbaba - Hordozós latin fitness főoldalára Alvaro Soler koncertjén, és egy ~20 fős lelkes maminanyukás csoportot szerveztünk egybe, és csapatosan csapassuk Alvaro számaira készült koreóinkkal.
Egy pillanatkép arról, amikor éppen nem nézője, hanem része vagyok valaminek. Egy kuka tetejéről. :D egyik anyuka tarsam nem túl komoly ötletére. "Na fogd meg a söröm..." 😎
Amikor PR- és social media feladatokat végzek, ötletelek, szervezek, kommunikálok, jelen vagyok.
Amikor a Maminbaba-oktatói szerepem mellé egy újabb oldal kapcsolódik, amely ugyanúgy rólam szól: szívvel-lélekkel tenni valamiért, amiben hiszek.
És tudjátok, mi a legkülönlegesebb ebben?
Hogy ilyenkor nem érzem azt, hogy dolgozom.
A figyelmem, az energiám, a kreativitásom minden porcikája benne van abban, amit csinálok, és ez olyan érzés, amit nagyon sokan talán soha nem tapasztalnak meg. Sokan kötelességből végzik a munkájukat. Van, hogy anyagilag szükséges, van, hogy az adott élethelyzet ezt kívánja. Ezzel nincs semmi baj. De amikor évekkel később visszatekintünk, mégis számít, hogy hogyan telt az a rengeteg munkaóra. Hogy örömmel vagy nehéz szívvel éltük meg őket.
Az elmúlt időszakban a Maminbaba, a marketinggel kapcsolatos feladatok, a masszőrködés, valamint a családok segítése és otthonaik szebbé, tisztábbá tétele mind-mind olyan területek lettek az életemben, amelyek különböző oldalról, de ugyanazt szolgálják: az embereket.
Ezért hoztam létre egy új szemléletű szolgáltatás csomagot: Naya Touch - Ölelő Tér
És mindegyikben ott van a kapcsolódás, a törődés, az értékteremtés.
Talán ezért érzem azt, hogy ezek nem egyszerűen munkák. Sokkal inkább a hivatásom különböző formái.
Nem mindig könnyű erről beszélni. Főleg egy olyan időszakban, amikor a családunk is a saját nehézségeit éli. Mégis büszkeséggel és örömmel osztom meg ezeket a pillanatokat, mert szeretném megmutatni: bármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, óriási erőt ad, ha van valami az életünkben, ami valóban önazonos.
Valami, amit szeretünk.
Valami, amiért reggel felkelünk.
Valami, ami emlékeztet arra, hogy többek vagyunk a problémáinknál.
Ma már tudom, hogy a legnagyobb erőforrásom az, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Ez tart meg a nehezebb napokon. Ez ad lendületet, amikor elfáradok. És ez az, amit soha többé nem szeretnék elveszíteni.
Mert amit az ember nap mint nap csinál, az formálja az életét. És ha azt szeretettel, szenvedéllyel és önazonosan teheti, az nemcsak munka lesz, hanem egyfajta szabadság is.
Kívánom mindenkinek, hogy megtalálja ezt az érzést. Hogy megtapasztalja a valódi hivatás örömét. Azt az örömöt, amit most én is egyre gyakrabban érzek.
❤️✨
