Szülés telve hittel

10/08/2026

Fontos állásfoglalás az élet védelméről, fogantatástól a természetes halálig. Van segítség! Van remény! Él a Megváltó!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozata az élet védelméről

Mivel hazánkban társadalmi párbeszéd indult meg az élet védelmét érintő kérdésekről, nem hallgathatunk arról az egyértelmű üzenetről, amelyet a Katolikus Egyház mindig is vallott: az emberi élet a fogantatástól a természetes halálig védendő és sérthetetlen.

Ahogy XIV. Leó pápa fogalmazott a diplomáciai testületekhez intézett januári beszédében: egy társadalom csak akkor egészséges és csak akkor halad valóban előre, ha megőrzi az emberi élet szentségét. A Szentatya felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a várandós édesanya hatékony és konkrét támogatása.

A Csodálatos emberségünk kezdetű körlevelében pedig így ír XIV. Leó pápa: „Minden emberi személy végtelen méltósággal rendelkezik, amely elidegeníthetetlenül magából a személy létéből fakad, és minden körülményben, állapotban vagy helyzetben megmarad… Az emberi jogok között az első az élethez való jog a fogantatástól a természetes halálig, amely nélkül lehetetlen bármely más jog gyakorlása. Amikor ezt az alapvető jogot megtagadják – mint az előidézett abortusz, az ártatlanok megölése és az eutanázia esetében –, olyan döntésekkel állunk szemben, amelyeket az Egyház súlyosan helytelennek tart.” (53. 55. pont)

Ha egy társadalom egyesek életét elpusztíthatónak ítéli, akkor az egész társadalom változik meg, akkor súlyosan megsérül az emberi élet végtelen méltósága.

Egyházunk a magyar társadalom részeként évtizedes tapasztalattal rendelkezik a válsághelyzetben lévő családok, várandós édesanyák és a megfogant életek védelmében. Mindez számunkra nemcsak elvont igazság, hanem konkrét szolgálat: családok, várandós édesanyák, örökbefogadás előtt álló szülők mindennapi professzionális támogatása és lelki kísérése. Az édesanya és a gyermek nem ellenfelek. A válsághelyzeteket a valódi segítséggel lehet megoldani.

Kérjük a kormányzatot, hogy ez a kérdés ne a napi politikai versengés mentén dőljön el, hanem azon az alapon, hogy melyik megoldás segít ténylegesen legtöbbet a védtelen magzatoknak, a válsághelyzetben lévő nőknek, családoknak. Ehhez ajánljuk fel tapasztalatunkat és együttműködésünket. Építsük az élet kultúráját – ne csak szavakban, hanem a mindennapi, kézzelfogható segítségben.

Budapest, 2026. augusztus 10.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

07/08/2026

Hol találkozik az életvédelem, a társadalmi felelősségvállalás és a közéleti vita? Miért fontos az életpárti álláspont megjelenése a nyilvánosságban?

30/07/2026

"A mai ember hosszú idő óta követeli, hogy senki ne szóljon, ne avatkozzon bele az életébe, ami egyrészről jó dolog, másrészről viszont azzal jár, hogy olyankor sem fog beavatkozni senki, amikor pedig szüksége lenne rá. Ha valakit egész életében arra kondicionáltak, hogy ne üsse bele az orrát mások dolgába, az bizonytalan lesz akkor is, amikor tényleg segítenie kellene.

Általános szabályként elmondható, az ember azokon inkább segít, akiket magával egyenértékűnek tart és azokon kevésbé, akiket nem. Ha tehát nem mint kártékony élősködőkre és ádáz versenytársakra gondolunk a világon élő többi emberre, hanem mint felebarátainkra, segíteni is könnyebb lesz bárkinek."

Nemrég egy idős bácsi összeesett a nagy melegben az utcán. Keveset ivott – az idős emberek gyakran megfeledkeznek az ivásról – és a szervezet nem bírta a nagy terhelést, elájult. Senki nem sietett a segítségére, talán azt hitték az emberek, hogy részeg. Vagy siettek, és azt gondolták, majd valaki más segít. A bácsi ott halt meg az utcán. Megrázza az embert, amikor egy ilyen esetről hall. Megdöbbenünk, mert azt hihetnénk, legősibb ösztöneink közé tartozik, hogy a bajbajutott fajtársunkon segítünk. Az etológia tudományának atyja, Konrád Lorenz szerint egy faj változása nem csak előremutató fejlődés lehet, hanem visszafejlődés is, azaz eltűnhetnek értékesnek tartott tulajdonságok. Mint például az együttérzés képessége.

Az elmúlt néhány évszázadban nem jártak jó idők az emberre. Egyre inkább kiszorult a saját világából. Hat-hétszáz évvel ezelőttig úgy gondolhatott magára, mint abszolút kitüntetett lényre, a teremtés középpontjára, akiért az egész világmindenség létrejött. Míg mára egy túlszaporodott élősködő lett belőle, aki az ökoszisztémát veszélyezteti a végtelen világegyetem egyik kisebb galaxisának peremén meghúzódó jelentéktelen naprendszer még jelentéktelenebb bolygóján. A teremtés koronájából porszem lett, ráadásul kártékony. Amikor a közhiedelem szerint a túlnépesedett Földön ádáz harc folyik (majd) tiszta vízért, élelemért, levegőért, energiáért, nyersanyagokért, stb. és folyamatosan azt halljuk, hogy a kívánatos létszám bolygónkon a mostaninak fele/harmada lenne, az biztosan hatással van a gondolkodására. Az ember leértékelődik a saját szemében.

A kötelező segítségnyújtás elmulasztását a törvény bünteti. Nem érdekes, hogy mozijegye van, üzleti tárgyalásra siet, vagy kihűl a vacsorája, segíteni kell, mert ezt diktálja emberségünk. És ez összhangban van az ember alapvető természetével, ugyanis ha bajbajutott fajtársával találkozik, még mindig a segítségnyújtás a legelső ösztönös reakciója. Ám ezt a programot ma már sokszor felülírja valami más, valami „civilizációs ártalom”. Például a félelem az átveréstől, a nevetségessé válástól (a kandi kamera típusú műsorok sokat ártottak, a segítségnyújtási hajlandóságnak). Továbbá a mai ember hosszú idő óta követeli, hogy senki ne szóljon, ne avatkozzon bele az életébe, ami egyrészről jó dolog, másrészről viszont azzal jár, hogy olyankor sem fog beavatkozni senki, amikor pedig szüksége lenne rá. Ha valakit egész életében arra kondicionáltak, hogy ne üsse bele az orrát mások dolgába, az bizonytalan lesz akkor is, amikor tényleg segítenie kellene.

De nem kell kétségbeesnünk embervoltunk hirtelen hanyatlása miatt, a probléma, azaz a segítségnyújtás elmulasztása, egyáltalán nem új keletű. Az irgalmas szamaritánus bibliai története is példa arra, hogy akiktől elvárható lett volna, nem segítettek, akire pedig nem lehetett volna számítani, segített. Általános szabályként elmondható, az ember azokon inkább segít, akiket magával egyenértékűnek tart és azokon kevésbé, akiket nem. Ha tehát nem mint kártékony élősködőkre és ádáz versenytársakra gondolunk a világon élő többi emberre, hanem mint felebarátainkra, segíteni is könnyebb lesz bárkinek.

KT

30/07/2026

"Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!" Róma 12.2.

Ma, amikor kézzel-lábbal tiltakozunk Isten legalapvetőbb igazságai ellen: "Én vagyok az Úr, nincs más. Rajtam kívül nincs más isten." "Nem jó az embernek egyedül lenni" "Isten a saját képmására teremtette az embert. Férfinak és nőnek teremtette." "Az anyaméh gyümölcse jutalom" "Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj!" "Isten nevét hiába ne vedd! Az Úr napját szenteld meg. Anyádat és apádat tiszteld!" "Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!"
Ebben a világban a legnagyobb lázadás az Isten szerinti erkölcsi rend szerint élni. Istent imádni, védeni az életet, méhen belül és kívül, közösségben, tisztaságban, tiszteletben és isteni, önfeláldozó szeretetben élni.
Amit én még ezek alapján hozzátennék a fenti listához: otthon szülni és otthon menni el, több generációs együttélést, közösségi életformát választani.
Az ilyen élet olyan "krisztusi kard", melynek hordozásához valóban csak Ő és a Szent Szelleme adhat erőt és kitartást a mindennapok során. Kérd, hívd Őt és megsegít! "Aki mindvégig kitart, az üdvözül."

Forrás:
Ézsiás 45.
1Mózes 1
Zsoltárok 127.3
Jóel 2.28
János 13.34
Máté 24
Máté 10.34

28/07/2026

Szoktam mondani:
Mindig van másik választási lehetőség.
"Eléd adtam életet vagy halált, áldást vagy átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess mind te, mind a te magzatod." 5Mózes 30.19
Nem vagy köteles a lelkiismereted ellen tenni, vagyis bűnt elkövetni!
Adj esélyt Istennek, hogy bizonyítsa számodra az Ő nagyságát és jóságát, hatalmát és gondoskodását! Közvetlenül és embereken keresztül is.
Kérj segítséget, ha krízisen mész keresztül!
0620 533 6123

21/07/2026

If you don’t celebrate the wins, you’ll feel the burn.

What if you feel like there aren’t any wins?

You probably need to look more deeply.

Perhaps a focus on what you are looking forward to.

I’m looking forward to the Resolute Man podcast coming back with new episodes.

What are you looking forward to? Let’s pray for each other

21/07/2026

Tapasztalatból tudjuk, hogy milyen könnyen kisodródik a "senki földjére" egy betegséggel vagy speciális igénnyel született gyermek családja, de valójában már egyetlen, átlagos gyermek neveléséhez is falu szükséges, ha azt közel egészségesen szeretné valaki csinálni. A szeparált anyaság sohasem volt működőképes és nem is lesz, hiszen közösségre, kapcsolódásra lettünk teremtve, hogy egymást kiegészítsük erősségeinkkel-gyengeségeinkkel, egymást gyógyítsuk, szolgáljuk, szeressük. Az anyaság nem működik a "senki földjén".

A mai individualizált, szeparált, értékvesztett társadalomban újra fel kell fedeznünk a közösség áldásos hatásait, fantasztikus értékeit, hogy hogyan formálódik ki benne-általa az egyén személyisége és értékesség tudata. Az identitásunk ugyanis egyéni és közösségi részből áll. Nem lehet/szabad fejleszteni csak az egyiket a másik kárára, ahogyan gyakran a végletek hibájába esünk. A teljes egyén kialakulásához minden esetben szükség van egy építő, fejlesztő, igei kereteket adó és egyben megtartó közösségre, ahol az ember megtanulja, gyakorolja mit jelent szeretni önzetlenül, tisztelni, kompromisszumot kötni és egyben elfogadottnak, értékesnek, megtartottnak lenni.
Éppen ezért ma nem lehet eleget beszélni a közösség erejéről és az embert be/elfogadó szerepéről, amelyben a betegek, elesettek, kisgyermekesek, idősek is biztonságban érezhetik magukat.

Nem vagy egyedül, ha neked nincs ilyen közösséged. Próbálkozz, keress vagy ha sehogy sem találsz megfelelőt, alakíts egy sajátot. Rengeteg értéket hordoz, ha hasonszőrűek alkotnak közösséget, de még nagyobb értéke van egy olyan több generációs falunak/közösségnek/gyülekezetnek, amely a különbözőségek mentén ki tudja egymást egészíteni, amikor szükség van rá..

07/07/2026

Életvédelem 5. rész
A Teremtés könyvének egyik kezdeti mozzanata, hogy Isten felismeri, az ember nem magányos lény. Társra van szüksége.
"És monda az Úr Isten: nem jó az embernek egyedül. Teremték hát neki társat." 1Mózes 2.18
Az anyaság, hasonlóan a férfi munkához, a fáradtságos földműveléshez, megélhetetlen társas segítség, közösség, falu (nagyszülők, szomszédok, sógorok, rokonság) nélkül.
Amikor elkezdünk lázadni Isten kinyilatkoztatott igazságai ellen, akkor annak minden esetben a halál lesz a következménye. 5Mózes 8.19. "Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot [a jót és a rosszat]. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”
Ebben a témában nagyon látványos megmutatkozik társadalmunkon a szomorú végkifejlet. Rengeteg a magányos, szeparált, otthonában egyedül élő, mintegy luxus börtönben szenvedő ember. Egyedül próbálunk kisgyermeket nevelni édesanyaként, egyedül próbálnak életben maradni elváltak, özvegyek, árvák, beteg emberek és mindezek következményeként egyedül mennek át a túlvilágra emberek milliárdjai, úgy, hogy közben senki sem fogja a kezüket.
A Perinatus Alapítvány pszichológusai szerint "Individualista társadalmunkban az egyéni érdekek érvenyesítésével úgy tűnik, elértük azt a
határt, amikor a közösség hiánya már megbetegedéseket okoz. Daganatos megbetegedések, szív-érrendszeri, mentális betegségeket."
Sajnos a kisgyermekes anyák, akik egyedül próbálják nevelni gyermekeiket biztosan tapasztalják a folyamatos készenlét, az időhiány, pihenés hiányának nyomasztó súlyát, melyet felszíni, tüneti kezelésekkel próbálunk orvosolni (korai szepráció, bőlcsöde, apanyák megjelenése, állami támagotások, stb.)
A problémákat viszont a kiújulás és a súlyosbodás megelőzése érdekében a gyökerénél kell kezelnünk. A problémáink gyökéroka pedig az, hogy nem erre lettünk teremtve. Nagyon régi témám, hogy nem one man show nevelésre lettünk kitalálva. Az anyák ereje a közösségükben van és nem az individualizációban.
A nők olyanok, mint egy virágos mező. A virágos mező akkor néz ki jól, ha mindenki virágzik rajta és nem csak egy-egy szál virág.
Ehhez nyílván át kell lépnünk a bennünket korlátozó egón, kompromisszumokat kell hoznunk és folyamatosan törekednünk kell a megbocsátásra, a ma oly divatos - gyakran generációkat egymás ellen fordító - traumatudatosság mellett. Csak akkor borul virágba egy egész mező, ha mindenkinek jut rajta víz és napfény. Fájdalmas a változás folyamata. Fájdalmas lehet az önzetlenség és alázat kezdő lépése, de minden növekedés törvényszerűen fájdalmas. És mi virágként valójában csak úgy fogunk tudni igazán kiteljesedni, ha a gyökérokokat kezeljük és ezáltal újra hozzájutunk a bennünket éltető tápanyaghoz és vízhez.

További értékes pszichológus által írt cikk arról, hogy a törzsi népeknél sohasem egyedül neveli gyermekét egy édesanya, hanem 10-14 segítő kar alkotja a falut egy nap során.
https://www.facebook.com/share/p/18jLKWDBVT/

Az individualizmus és a kapcsolatok elhidegülésének következményeiről korábbi írásom:
https://www.facebook.com/share/r/1BgniKuGuQ/

Az Életvédelem sorozat korábbi részei:
https://www.facebook.com/share/p/19CSgDbkx9/

06/07/2026

Nem olvastam még ilyen szép írást a szülés utáni hajhullásról... vagyis az átmenetről és az anyák krisztusi áldozatáról:

Hogyan tükrözi a hajhullásod Krisztust?
A szülés utáni hajhullás nem hiba, hanem annak a jele, ahogyan a test minden erejét az új életnek szenteli.
Azt az igazságot tükrözi, hogy az anyaságnak – akárcsak a szeretetnek – fizikai ára van.

Mi van, ha a szülés utáni hajhullás nem a teremtésed hibája... Mi van, ha Krisztust tükrözi?
Élettanilag a tested megtartja a plusz hajat a terhesség alatt – dús, telt és ragyogó lesz. Így védelmez a tested, így táplálja az életet, és így teremt szépséget a tágulás, a növekedés folyamatában. Szülés után ez a haj lehullik. Ez nem büntetés – hanem felszabadulás. A tested visszatér az egyensúlyba. Elengedi azt, amire már nincs szükség.
De ez több puszta biológiánál. Ez a hajhullás annak a fizikai áldozatnak a külső jele, amelyet meghoztál. Látható bizonyítéka annak, hogy a tested milyen sokat adott – a növekedésért, a szülésért, a táplálásért. Életet árasztottál magadból. És ezzel... Jézust tükrözöd.
A Szentírás a nő haját „dicsőség koronájának” nevezi. És mégis itt vagy – és leteszed azt. Éppúgy, ahogy Krisztus letette dicsőségének koronáját, és azt töviskoronára meg a keresztre cserélte... Te is letetted a sajátodat – nem szégyenből, hanem szeretetből. A szülés utáni időszakban a tested ezt az alázatot tükrözi. A dísz elhagyását, a világ által meghatározott szépség letételét – nem azért, hogy kevesebb légy, hanem hogy megjelölje a terhességből az anyaságba való gyönyörű átmenetet. Nem vagy kevesebb. Sőt, többé válsz – a láthatatlanban, a csendben, az elengedésben.
Legyen ez a hajhullás emlékeztető számodra: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” – János 3,30
Ez a hajhullás nem hiba. Szent felajánlás. A dicsőség letétele... valami még dicsőségesebbért. Nem hullasz darabokra. Élő áldozattá válsz.

Szöveg forrása:
Kép: .dula

30/06/2026

"Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének, az Egyháznak javára." Kolossé 1.24.
"És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." 1Korinthus 11.24.
"Az én testem, az én döntésem."

Hogyan élhetjük meg mi is a Passiót és a krisztusi önfeláldozást anyaként?! Vagyis hogyan részesülhetünk a legmélyebb szeretetben, az együttszenvedésben.
Lesz még mélyebb tanításom róla, de addig is kettő már tartalmazott hozzá anyagot:
https://www.youtube.com/live/iAyzxB6Pt5Y?is=Avrqe-pFca-8_Sd2
https://www.youtube.com/live/r7ORIxynwbM?is=CeIUqff86BHrDht-