Mind_EGY 11:11

03/11/2023

❗️❗️❗️

Véletlenek nincsenek

Nem véletlen, ha összejön, és az sem, ha nem. Nem véletlen, ha egy kapcsolat elkezdődik és az sem, ha befejeződik, sőt az sem, ha el sem akar kezdődni. Odáig kellene eljutni, hogy semmit nem kell erőltetni. Amit erőltetni kell, az izzadságszagú lesz, mire elérjük, már elmegy tőle a kedvünk, elveszítjük a lelkesedésünk. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség erőre, kitartásra, hogy célba érjünk. A hogyan a nem mindegy. Futunk egy olyan szekér után, ami nem akar felvenni, vagy behívjuk azokat, akik elérhetők és akik értékelnek. Erőltetjük, aminek már rég lejárt az ideje, vagy elengedjük, hogy boldogok lehessünk, ha nem azzal, hát mással.

Amihez ragaszkodunk, egy idő után elpusztít. A szeretet nem függőség, a tudás nem függőség, a kapcsolat nem függőség, az anyagi javak nem függőségek, csak ezt akarják velünk generációról generációra elhitetni, hogy függjünk, ugyanis aki függ, az nem szabad, aki nem szabad, az pedig irányítható és manipulálható.

2021. október 21.

Az írás a honlapon is olvasható:
https://www.szantobrigitta.hu/index.php/blog/401-veletlenek-nincsenek

SzB

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/1337074886592107/

31/08/2023

❣️🙏❣️

van egy tévhit a köztudatban a jógaoktatókkal kapcsolatban: hogy minden oktató képes megcsinálni bármilyen ászanát.

sokáig szarul éreztem magam amiatt, hogy rám nem igaz ez a(z vélt) elvárás. van egy csomó ászana, amikkel évek óta csak próbálkozom, vannak, amiket még soha nem is próbáltam, és vannak olyanok is, amikről elképzelhetőnek tartom, hogy nem fogom már megtanulni őket ebben az életben. viszont ennek ellenére meg tudom tanítani őket, mert az én mentális vagy fizikai blokkom természetesen nincs ott másokban.

az is egy tévhit, amit sajnos a közösségi média alakított az oktatókról, hogy mindannyian minimum 170 centi magasak és legfeljebb 50 kilósak vagyunk, megjelenésünk és jógaszettünk mindig makulátlan.

nekem pl. 165 cm jutott, kilóból most épp a 60-at súrolom, és elképesztően izzadok, sajnos ilyen típus vagyok. emiatt szinte mindig copfban vagy pamacsban hordom a hajamat, amit képtelen vagyok megnöveszteni pont emiatt, mert iszonyatosan roncsolódik.

nincsenek több tízezer forintos jógaruháim sem, sőt, vannak, amiket már bolyhosra hordtam, de mindig van aktuális kedvenc, most pl. ez a lila felső, le nem szakad rólam, és nem is akarok a “mindent csak egyszer mutatok meg” típusú jógaoktató lenni. van, hogy alvós bugyiban és kinyúlt pulcsiban gyakorlok, mert hajnalban az a kényelmes és praktikus.

nem ászanázom minden reggel, heti egy pihenőt tartok, de van, hogy a napi gyakorlás se megy mélyebbre néhány napüdvözletnél, vagy egy-egy könnyű flow-nál. a napi meditáció elmarad időnként, a Rádzsa-jógát viszont minden egyes nap gyakorlom.

ja, szentek se vagyunk, kibillenthetetlenek sem. habár renegeteget tisztult a szóhasználatom, előfordul még, hogy jólesik egy jelzőkkel, birtokos névmásokkal tarkított, ízes káromkodást kiengedni magamból, ahogy az időnkénti dühömnek is csinálok helyet szükség esetén.

az óráimon mindig elmondom, hogy nem kell lemásolni az oktatót. nem kell úgy csinálni, ahogy én csinálom, hiszen az én vagyok, az én testem, az én jógám. ugyanígy nem kell másolni a szőnyegen kívüli magatartást sem, hiszen az az én életem, az én megoldásaim.

hogy akkor mégis miben tudok makulátlan példa lenni?
abban, hogy megingathatatlan kitartással és elszántsággal hiszek.

mindenben. bármiben.
bárkiben.

de főleg magamban.

ezt viszont szívből ajánlom mindenkinek.

23/06/2023

💚