16/08/2026
Nem volt nagy tanév végi összegzés, idén sem. Bár nyáron sokkal kevesebb foglalkozást tartok, nincs nagy szünet. Vannak hetek, mikor megállok, összegzek, rendszerezem, mit tanultam, mi esett jól, mit csinálnék másként. Ilyen hetet tartottam most.
Idén először egymás utánra esett mindkét Buborék táborom. 🫧
A készülés nehéz volt, mert kavarogtak a fejemben a turnusok tervezetei, a vágyak, célok, amiket a családok várnak és amiket én tervezek. Különleges két hetünk volt: olyan igazi, sokszínű buborékos. Bár a gyerekek kicsik voltak, 5-8 közötti kis manók, renegeteg mély érzést, komoly kapcsolódást hoztak a felnőttek felé, és egymás felé. Hihetetlen, hogy egy hét alatt mennyit változik egy csoport, hogy alakul a dinamika. Hogy nyitnak. Micsoda rugalmassággal, olykor saját határaik átlépésével igazodnak új helyzetekhez. Van mit tanulni tőlük ♥️
Számomra a tábor mindig az év egyik legnagyobb kihívása. Bár vannak csoportos foglalkozásaim, de egész más egy "vadiúj" csoportot, új helyen, új felnőttekkel, szülők nélkül terelgetni úgy, hogy jól érezzék magukat, buli legyen, de közben értéket is kapjanak. Legyen, amiben fejlődnek. Legyen, amit magukkal visznek.
Én sokat viszek magammal, amiért nem győzök elég hálásnak lenni! A gyerekeknek, a csodálatos társaimnak, Eszternek és Reninek, és Nektek szülőknek, akik ezeket az értékes kis embereket egy hétre a gondjainkra bíztátok 🙏
Jövőre folytatjuk, hisz: "rék-rék-buborék, kalandokból sosem elég !" 🩵
