07/06/2026
Lassan közeleg az iskolai- óvodai év vége.🏖️‼️
Míg a neurotipikus gyermekek többsége ezt nagy örömmel és izgatottan várja, sok gyermek számára ez nem lesz olyan egyszerű. Ha a szülőkre gondolok, akkor meg csak az jut eszembe, hogy ez a közel 10-11 hét nem biztos, hogy örömteli és zökkenő mentes lesz.
Miért? ❓
A hosszú szünet igazi kihívás lehet, különösen az érzelmi, viselkedési nehézségekkel küzdő, vagy fejlődési sajátosságokkal élő gyermekek és szüleik számára. Itt pontosan az iskola- óvoda rutinszerű napirendjei, lépései biztosítják a szükséges struktúrát és rutint, amely biztonságot ad a mindennapokban. Csökkenti a szorongást, a feszültséget és az erre adott viselkedési, magatartási negatívabb válaszokat.
De, ha nincs az iskolai feszültség, a terhelés, akkor mégis mi állhat a háttérben?
📌Kialvatlanság: Ilyenkor az elalvási időpont lazulhat, kitolódat, így könnyen felborulhat a gyermekek alvás-ébrenléti ritmusa.
📌Túl sok képernyőidő: A szülői felügyelet, valamint az időkitöltés nehézsége miatt a gyermekek több időt töltenek a digitális eszközök előtt.
📌Céltalan semmittevés: Tervezett programok hiánya miatt az unalom, a feszültség jelentkezhet.
📌Iskolai készségek leépülése: A szünetben kevesebb figyelem terelődik a különböző iskolai tartalmakra, így a kevésbé használt készségek, képességek romolhatnak. Vagy romló képet mutathatnak.
📌Kortársak hiánya: A megszokott, akár jó, akár rossz közösségi kapcsolatok (osztálytársak, csoporttársak) lazulhatnak. Így a kortárs szociális- kapcsolatok kevésbé tudnak gyakorló szintre kerülni.
De mi segíthet?
👉Napirend/ napi rutin
Nagyon fontos, hogy a nyári szünet ideje alatt is megtartsunk/bevezessünk egy napirendet. Ebben a megszokott és megtartható programok (felkelés, étkezés, lefekvés, stb.) valamint az új programok (iskola-óvoda nincs- helyette – szabadjáték, kirándulás, barkácsolás, olvasás, mozi, utazás, stb.) betervezése. Érdemes a napot és a hetet is előre tervezni, így megint kialakulhat egy jó együttműködés, illetve a változás, a bizonytalanság (most akkor mi van?) csökkenhet.
👉Készítsünk vizuális időbeosztást, napirendet!
Mivel ez az időszak kevésbé strukturált egy atipikus gyermek számára, ez így sok bizonytalanságot, feszültséget okozhat, ami számtalan viselkedési nehézséghez, konfliktushoz vezethet. Tehát, ha a napi tevékenységeket fotókkal, vagy illusztrációkkal, napirendi kártyákkal meg tudjuk jeleníteni, akkor a gyermek tudni fogja, mi fog vele azon a napon történni. Itt megjelenhet olyan tevékenység, amely eddig még nem volt a napirendben (állatkert, vidámpark, utazás, stb.).
👉Ne tervezzünk túl!
Sok szülő érezheti a nyomást, hogy a nyári szünet alatt a lehető legtöbb programot szervezze meg a gyerekének, hogy az ne unatkozzon. Az is sokszor megfordulhat a szülő fejében, hogy az iskolai-óvodai fejlesztést valahogy pótolni szükséges. Ezért nagyon sok programot szervez a gyermek napjaiba, heteibe. Ez azért veszélyes, mert ilyenkor nem mindig figyeli a szülő a gyermek igazi igényeit. Nem figyeli a napokban megjelenő ingermennyiséget és azt, hogy a gyermek azt igazán, hogy tudja feldolgozni. Jó, ha van fejlesztés néha, jó, ha van tábor (képességnek megfelelő), jó, ha vannak családi programok, de nem szükséges a gyermek 24 óráját lekötni. Hagyjuk, hogy legyenek olyan napok, időszakok, amikor saját magát kell elfoglalnia, amikor ingermentes környezet van, ahol megpihenhet. Így a szülő számára sem lesz nagyobb teher a gyermek szünetének megtervezése.
És egy utolsó gondolat.
A tábor?!⛺️
A tábori élményei közé tartozhat az otthontól való távolmaradás, a szülőkről való leválás. Ez sok esetben segíthet az önállóság és az alkalmazkodóképesség fejlődésében, de sokszor nagyon nagy trauma is lehet. Biztos, hogy az én gyermekem már erre képes?
Annak a gyermeknek, akinek magának is nehézségei vannak a kapcsolódásokkal, még a megszokott óvodai-iskolai közegben, annak egy idegen helyen és helyzetben történő hosszabb alkalmazkodás nem okoz túl sok feszültséget?
Azt gondolom, hogy, ha mi is visszagondolunk a tábori élményeinkre, abban volt sok jó és rossz momentum. De tudtuk, ez előbb utóbb véget ér. A Te gyermeked is el tudja ezt fogadni, vagy egy folytonosan fennálló feszültséget, szorongást, félelmet okoz neki.
Ha tábor, akkor az legyen a gyermeked képességeihez, kedvteléséhez illeszkedő, legyen az bármilyen divatos témájú. Ha a táboroztatást szeretnéd megismertetni, elfogadtatni a gyermekeddel, akkor azt fokozatosan kezd. Kezd olyannal, ami nem ottalvós, nem hosszú idő intervallumú. Majd ezt fokozatosan növelheted. Legyen ez a tábor rugalmas, a gyermek szükségletei mentén (bármikor elvihető, ha a gyermek nem érzi jól magát és erről kapjál jelzést). És, ami fontos, a táboroztató szakemberek ismerjék meg előtte a gyermeked szükségleteit. Ha úgy látjuk, hogy minden figyelmességünk és törekvésünk ellenére is szorong a gyerek, gondoljuk át, eljött-e az ideje, hogy ennyi időt külön töltsön tőlünk. Ne erőltessünk semmit, jövőre is meg lehet próbálni!
Én ezeknek a gondolatoknak a körében szeretnék mindenkinek tartós, pihentető és jó hangulatú időtöltést!😃
Bordácsné Ágoston Krisztina
gyógypedagógus
