14/09/2026
🤍 LASSULJ VELÜNK - HÁROM NAP, AMIT VISZÜNK TOVÁBB
Megérkeztünk. Megéltük. Hazatértünk.
És azt hiszem, még egy darabig mindannyiunkban velünk marad ez a három nap. 🤍
Pénteken esőben indultunk útnak Szentbékkállára. Hónapok óta vártuk az esőt, és végül ennél jobb kezdést talán nem is kaphattunk volna. Az újhold napján érkeztünk, és az eső pontosan azt a hangulatot teremtette meg, amivel kezdeni szerettünk volna: megérkezést, elcsendesedést, befelé figyelést.
Az első estét pedig igazán kényeztetően zártuk: Andi vezetésével arcmasszázst tanultunk és adtunk egymásnak, úgyhogy garantáltan kisimultan tértünk aludni. 😊
Szombatra aztán kisütött a nap. ☀️
És mintha velünk együtt a hétvége is kinyílt volna.
Sétáltunk a Kőtengerhez, meditáltunk a hatalmas kövek között, terméseket gyűjtöttünk. Jógáztunk, beszélgettünk, pihentünk. Nevettünk, nagyon sokat. És volt, amikor sírtunk is.
Mert valahogy ez a három nap mindennek adott helyet:
A csendnek és a hangoknak.
A mozdulatnak és a pihenésnek.
A könnyedségnek és a mélységnek.
Az együttlétnek és annak is, hogy egy kicsit mindenki önmagával legyen.
És közben fantasztikusakat ettünk. Nóri csodálatos vegán ételekkel gondoskodott rólunk egész hétvégén. 🌿
Szombat este pedig még egy egészen különleges közös élményt kaptunk: Judit Sattwa Schrenk mantra-dalkört tartott nekünk. Együtt énekeltünk, hallgattunk, és egyszerűen hagytuk, hogy a hangok vigyenek bennünket. Ennyi együtt töltött idő után ennek az estének egészen különleges hangulata lett. 🤍
Vasárnap reggel még egyszer utoljára körbeültünk. Áldást adtunk egymásnak: mindenki húzott egyet, majd a mellette ülőnek olvasta fel. Egy másik nő szemébe nézve jókívánságokat mondani neki, majd a saját áldásunkat egy másik nőtársunk hangján hallani… azt hiszem, ez mindannyiunk számára emlékezetes pillanat marad.
Innen indultunk tovább a Zalaszántói Béke Sztúpához, ahol már a hála, a béke és a hazatérés kapta a főszerepet. Áldást kértünk magunknak és azoknak, akiket szeretünk, majd lassan elbúcsúztunk ettől a három naptól.
Talán ez volt számomra az egyik legszebb része ennek a hétvégének: mindenki érkezett valamivel. Egy kérdéssel, egy érzéssel, egy élethelyzettel, valamivel, ami éppen foglalkoztatta.
Nem kellett mindent megfejteni. De azt hiszem, mindannyian kaptunk valamit. Egy választ. Egy új nézőpontot. Egy mondatot. Egy felismerést. Vagy egyszerűen egy kis teret ahhoz, hogy meghalljuk azt, amit a hétköznapok zajában sokkal nehezebb.
És közben egy fantasztikus csapat kovácsolódott össze. Nők, akik néhány nap alatt képesek voltak figyelni egymásra, támogatni és megtartani egymást, együtt nevetni, együtt sírni, együtt elcsendesedni és egyszerűen jól lenni együtt.
Köszönöm Andinak, hogy társam volt ezen a hétvégén. 🤍
Köszönöm Nórinak a fantasztikus ételeket, Juditnak a csodálatos szombat esti mantra-dalkört.
És legfőképpen köszönöm Nektek, akik eljöttetek. A bizalmatokat, a nyitottságotokat, a nevetéseiteket, a könnyeiteket, a beszélgetéseket, az öleléseket és azt, ahogyan egymás felé fordultatok.
Egy tábor programját össze lehet állítani, a helyszínt ki lehet választani, mindent elő lehet készíteni, de azt, ami végül megszületik belőle, mindig azok az emberek teremtik meg, akik ott vannak.
És most valami nagyon jó született. 🤍
Pont ezt reméltem, amikor megszületett bennem a Lassulj velünk gondolata.
Testnek pihenés. Léleknek tér.
A megörökített képek talán egy kicsit visszaadják ennek a három napnak a hangulatát.
És hogy lesz-e folytatás?
Lesz. 😊
A következő "Lassulj velünk" hétvége május végén érkezik. 🌿 A részletekkel hamarosan jövök.
És közben van egy másik terv is, ami már egy ideje motoszkál bennem. Egy kicsit messzebb. Tulajdonképpen… nagyon messze. 🌴
Egyelőre csak ennyit árulok el: Lassulj velünk… Bali. 🇮🇩
De erről majd később. 🤍
Öleléssel: Kriszta
