19/08/2026
🤍A nyári alkotótábor egyik napján egy japán mesét mondtam a gyerekeknek. Nem kis meglepetésemre ezt nevezték meg a hét végén kedvencükként.
A történet nagyon egyszerű és tiszta eszközökkel mutat rá önmagunk és mások boldogságának megtalálására.
Igazán akkor lehetsz boldog,ha önmagadon túl másnak is segítesz azt elérni és megtartani. Ha azt irigykedve nézed, az még lehet valódi boldogság...? 🌀
Az abban szereplő szélcsengőt el is készítettük .
A legnagyobb kihívás a csomózás volt, a merev damil nem hagyta magát. Bizony ledobta a kis csengettyűket mindenkinél.
Türelemmel, önuralommal tudták biztosra fűzni a szálakat. Érezni lehetett a feszült koncentrációt órákig. Az alkotást fűzhetik, festhetik tovább érzésük szerint.✨
A mese gyönyörű tánca feloldotta a végén a hangulatot... Ki is adták magukból különböző drámajátékokkal.
Játszottunk vele mi is,kinek lenne a legnagyobb szüksége a boldogságot hozó csengőkre és ki az,aki észrevenné / nem venné észre ,ha nekünk szükségünk lenne rá...
Te kinek adnád, ha tudnád,hogy biztosan őt felszabadítja a szélcsengő de jó helyre továbbadja majd az eszközt? 🌿
