11/09/2026
🍂 10. nap – „Ki vagyok én ehhez?”
Meglátsz egy lehetőséget. És egy pillanatra megmozdul benned valami. „Ezt szeretném.”
Aztán szinte azonnal érkezik a második hang: „De ki vagyok én ehhez?”
Mások tapasztaltabbak. Okosabbak. Ügyesebbek. Magabiztosabbak. Biztosan jobban tudják, mit csinálnak.
Mi pedig hajlamosak vagyunk összehasonlítani a saját belső bizonytalanságunkat mások kívülről látható magabiztosságával.
A saját hibáinkat ismerjük. A saját kétségeinket halljuk.
A másik emberből viszont sokszor csak azt látjuk, amit megmutat.
Így könnyű arra jutni: „Ő odavaló. Én nem.”
Pedig ahhoz, hogy elkezdjünk valamit, ritkán kell már az elején annak az embernek lennünk, akivé majd közben válhatunk.
Miért fontos ez?
Az úgynevezett imposztorélmény során az ember a valós eredményei ellenére is kételkedhet a saját kompetenciájában, és attól tarthat, hogy mások egyszer „rájönnek”, valójában nem elég jó.
Az önbizalom azonban nem minden esetben előfeltétele a cselekvésnek. Sokszor éppen a tapasztalatból épül fel.
Mai kihívás:
Gondolj valamire, amire azt mondtad: „Ki vagyok én ehhez?”
Most fordítsd meg: „Mi jogosít fel arra, hogy legalább megpróbáljam?”
Írj három konkrétumot. Lehet tudás. Tapasztalat. Kíváncsiság.
Kitartás. Egy korábbi eredmény.
Vagy egyszerűen az, hogy szeretnéd megtanulni.
Ma egy lépéssel tovább: ne várd meg, amíg teljesen annak érzed magad, aki képes rá.
Útravaló: Nem kell már a kezdetkor annak lenned, akivé az út során válhatsz.
Lelki Fitness Club / Arany Gabriella
