13/09/2026
🌿Szoktam azzal viccelődni, hogy nem futni járok, hanem kimegyek lopakodni. :D (Tudom, nem vagyok vicces.)
Szeretek futni. Nyilván nem mindig, de összességében igen. Ugyanez érvényes a bringára, a túrára, a evezésre, a köredzésre, a TRX-re, a pilatesre, de még a jógára vagy a meditációra is. Attól, hogy nem mindig "jó", azért még mindegyiket szeretem és szívesen végzem.
Olyat semmiképp nem kényszerítek magamra, amit nem szeretek. Minek? Annyiféle sportág, annyiféle mozgásforma és lehetőség van, miért kéne olyasmit csinálnom, amit minden egyes pillanatban utálok? Miért kéne neked is olyasmit csinálnod, amit nem szeretsz? ;)
🌿Sőt, továbbmegyek. Úgy igazán egyikben sem vagyok kiemelkedően jó. Futni és úszni például kimondottan lassan tudok. Számít? Dehogy.
Nyilván, ha benevezek egy triatlonversenyre, ott igen. De számomra ott is csak annyira számít, hogy a szintidőn belül kényelmesen(!) beérjek. És természetesen csak olyanra megyek el, amire biztonsággal felkészültem.
🌿Ha nem élsportoló vagy, nem számít igazán a tempó. Sőt, aki tanult valaha egy kis edzéselméletet, az tudja: a gyorsaság és a robbanékonyság fejlesztése valahol az edzéstervezés végén van csak. Ha egyáltalán kell. ;)
🌿Nem baj, ha nem tudsz egy órát pilates-ezni. Gyakorolj 20 percet. Nem baj, ha nem tudsz "gyorsan" futni. Fuss lassan. (Bár inkább azt írnám: fuss jól, például pulzuskontrollal, célodnak megfelelően. 😉)
Nem kell egy órát, nem kell 5 km-t. Nem kell csak azért belepusztulni, hogy instasztori lehessen belőle.
🌿A tested azért van, hogy jól legyél benne. A mozgás pedig ebben segít. Tehát semmi szégyellnivalód nincs abban, ha "lassan" futsz, vagy ha elfáradsz 15 perc erősítés után.
A teljesítmény eleve hullámzó érték. A fontos az, hogy csináld. A rendszeresség, a te céljaidnak, a te tested aznapi állapotának megfelelő terheléssel.
🌿A mozgás lehet eszköz, lehet cél. Akárhogy is: a testünk mozgásra való, a mozgástól lesz jól – nem csak az ízületeink, az izmaink, hanem a keringésünk, az ideg- és hormonrendszerünk, a belső szerveink és a mentális állapotunk is.
🌿Az első triatlonélményemet Nagyatádtól kaptam 2010-ben. Háromfős váltóban, ahol a bringából akkor 120 km-t vállaltam, a futásból kb. az utolsó 18 km maradt rám (a vállalt 4,5 km helyett).
Futás közben – nyilván – elfáradtam, így elkezdtem belesétálni. Egyszer csak egy végtelenül kedves hangot hallottam mögülem: „Kislány, ne állj meg! Ne állj meg, totyogjál!” Aztán elhaladt mellettem, apró, rövid lépésekkel, könnyed dinamikával egy kb. 70–75 éves bácsi, aki egyéniben versenyzett.
És én séta helyett totyogtam tovább.
Megdöbbetett, hogy egy egyéniben versenyzőnek egy ilyen kis mazsolára volt figyelme.
(Amúgy ekkor szerettem bele a triatlonba. Nem a sportágak miatt feltétlenül, hanem a mentalitásba. Hogy – és ezzel azóta is találkozom, legyen akár triatlon vagy tereptriatlon – a gyorsabb versenyzők mosolyogva bíztatják az olyan mazsolákat is, mint én vagyok.)
🌿Szerintem a mozgásnak, a sportnak, ennek az egész közegnek ilyennek kell lennie: elfogadónak, befogadónak, alázatosnak.
Soha nem éreztem azt – egyetlen versenyen vagy egy sima edzésen sem –, hogy szégyellenem kéne bármit is. Sem azt, hogy lassú vagyok, sem azt, hogy nem vagyok "bringás alkat".
Ha bárki ezt éreztetné veled, hogy szégyellned kéne magad, mert lassú, ügyetlen vagy bármi vagy - meg se várd, hogy befejezze a mondatot, hagyd ott a francba. Ahogy én is tettem. :D
❤️Mozogj szívből, mozogj jól, mozogj a célodnak megfelelően, mozogj, hogy jól legyél, mozogj egy életen át. Mozogj, mert az jó.
Szeretettel,
Anikó🌿
