22/07/2026
Többen kérdeztétek tőlünk egy-egy sűrűbb nap végén, hogyan bírjuk a mindennapokat, hogyan tudunk, egyáltalán tudunk-e, fizikailag pihenni és szellemileg töltődni. (spoiler: igyekszünk, futó- és egyéb sportversenyekre járunk 🫣😅)
Reggel egy boldog kölyökkutya érkezik az első oltására, aztán egy súlyos balesetes betegért küzdünk. Egyik pillanatban együtt örülünk, amikor egy nehéz műtét sikerül, a másikban egy családdal együtt búcsúzunk egy szeretett négylábútól.
Közben próbálunk mosolyogni, megnyugtatni, vigasztalni, döntéseket hozni, és minden egyes páciensnek a legjobb tudásunk szerint segíteni.
Sokan azt látják, hogy “csak” állatokat gyógyítunk. Pedig valójában nap mint nap rengeteg sorssal találkozunk. Nemcsak a négylábúakéval, hanem a gazdikéval is. Minden öröm, minden aggódás, minden könny és minden siker egy kicsit a miénk is lesz.
Ez a hivatás fizikailag is megterhelő. Hosszú napok, kevés szünet, sok rohanás, folyamatos készenlét jellemzi a mindennapjainkat.
De talán még ennél is nehezebb az a lelki teher, amit este hazaviszünk. Azok a betegek, akikért még mindig izgulunk, akinek a történetével együtt fekszünk, kelünk és sok esetben velük álmodunk is. Azok, akiket nem tudtunk megmenteni. És azok a pillanatok, amikor egy boldog farokcsóválás, egy dorombolás vagy egy hálás gazdi mosolya emlékeztet rá, hogy miért is választottuk ezt a hivatást.
Köszönjük, hogy türelmesek vagytok velünk. Köszönjük a kedves szavakat, a bizalmat és azt, hogy ránk bízzátok a családotok egyik legfontosabb tagját.
Mert számunkra ők sem “csak állatok”. Ők családtagok. ❤️
̈szönjükabizalmat
