27/08/2026
Tizenakárhány éve élek itt, és esküszöm, szent életet élek: se szembe, se hátulról nem bántottam senkit. Jó, ez mondjuk hazugság, mert az előbb a konyhában hidegvérrel lecsaptam egy legyet, de értitek… szigorúan önvédelem volt! 🦟🤷♀️ Ennek ellenére masszívan érzem, hogy valami komoly baj van velem.
Pedig az elején még egészen úgy tűnt, mintha emberek laknának a szomszédban. Váltottunk pár szót, működött a civilizáció, aztán történt valami. Hogy mi? Fogalmam sincs, az X-akták ehhez képest egy esti mese. Egyszer csak feltűnt, hogy a köszönésemre akkora csend a válasz, hogy hallom a saját fülzúgásomat. Otthon megnyugtattak: „biztos nem hallották”. Persze! Viszont amikor már harmadszor mutatták be a szinkron-seggfordítást a kapuban, amint megláttak, az már felettébb gyanús volt. 😂
Aztán lehullott a lepel egy része! Véletlenül fültanúja voltam, amint a szomszéd a másik szomszédnak sírja el a bánatát: mekkora pofátlanság már, hogy a HÁZ ELŐTT parkolok! Tény, amióta itt lakom, ott áll az autó, eddig nem tudtam, hogy ez bűncselekmény, de hát van az a mentális szint, ahol már a fű zöldje is provokáció. Pedig szinte alig vagyok itthon! De ha mégis meglátnak, gondolom, azonnal megindul a virtuális áldásszórás. Én meg mit csinálok? Szépen, díszcsomagolásban küldöm vissza a feladónak. 😉 Nem vagyok én irigy, ekkora spirituális energiára nincs szükségem, jusson nekik is bőven!
Teltek az évek, és hogy teljes legyen a dráma, lett egy kutyánk. Na, ő egy igazi médium, azonnal érzi a toxikus vibrálást. Többnyire ugat, ha meglátja őket, mert hát védi a területét. Így lett a négylábúból is hivatalos Közellenség. Jöttek is a menetrendszerű teraszi kikabálások: „Hallgasson már, mindig ugat!” Mondjuk fizikai képtelenség, mert a nap nagy részében bent horkol a kanapén, de ne zavarjuk össze őket tényekkel. Ma viszont elszakadt a cérna, és visszaszóltam a kerítésen: megígértem, hogy a szent békesség kedvéért megtanítom nyávogni. 🐱🐶
Ismeritek azt a fajta embert, akinek semmi sem jó? Meglátnak, és azonnal kapálózik a lábuk, mert akkora rúgást mérnének belém legszívesebben, hogy pályára állnék a Mars körül, és vissza se találnék. Na, most pontosan ebben a fázisban vagyunk: annyira utálnak már, hogy valószínűleg ők maguk sem tudják az okát. Csak úgy megszokásból... pont, ahogy a tótok utálják a magyarokat: fogalmuk sincs már, mi indította el, de hát így szokták, ez a hagyomány, ezt kell tenni! :D De hát ki minek gondol, az vagyok neki, nem is akarok ezzel mit kezdeni. Csak az bosszant, ha valamit nem értek, és ezt a komplett nyomingerkedést egyszerűen nem fogja fel az agyam. Ha lenne a pucájukban annyi vér, hogy ideállnának és a szemembe mondanák: „Te rüherongy paraszt, az a bajom veled, hogy...”, azt aláírnám! De ennyi bátorság nincs. Marad a sunyi, csöndben seggfordítás, meg a kerítésen át a kutyával való keménykedés. Hát, egészségetekre!
Aztán rájöttem a legnagyobb spiri tanulságra: nem felelhetsz meg mindenkinek. Felelj hát meg saját magadnak! Mert ha a lelked minden este békével fekszik le, azzal a tudattal, hogy nem bántottál meg senkit – és ami a legfontosabb: saját magadat sem –, akkor nyertél. A többi csak külső zaj. ✨🙏
Viszont van egy zseniális hírem: remélem, már nem fogjuk itt sokáig rontani a levegőt, mert ÁRULJUK A HÁZAT! 🏡✨
Igen, ez itt a reklám helye! Csudijó hely, még jobb szomszédokkal! Bízom benne, hogy az utálatot és a negatív aurát sikeresen elviszem magammal, az újakat meg remélhetőleg már almáspitével köszöntik majd, örömükben, hogy végre eltakarodtam. Mivel a ház hatalmas, tiszta szívből remélem, hogy egy minimum 4 gyermekes, igazi hangos, állatbarát család veszi meg. Legalább 3 kutyával és 2 macskával – hogy a kerítés túloldalán a nyávogás is meglegyen, ne csak az ugatás! 🥧😉
Érdeklődni és a részletekért zaklatni privát üzenetben ér! Osztani kötelező! 👇
Légy jó magadhoz ma is!
fénykép: pinterest