06/08/2026
Ez szerintem az egyik legmélyebb téma, amibe bele lehet nyúlni.
És éppen ezért óvatos is lennék az "önfelmentés" szóval.
Miért? 🤔💭
Mert ha valaki azt olvassa, hogy önfelmentés, akkor az első reakciója többnyire ez lesz: "Na, ez biztos nem rólam szól."
Pedig valójában szinte minden ember használ önfelmentő mechanizmusokat. Ez nem jellemhiba. Ez egy pszichológiai szükségszerűség.
A kérdés csak az, hogy vajon felismerjük-e azt, amikor ezt a funkciónkat túltoljuk?
Én ennek a jelenségnek pedig egy másik nevet adnék, ami nem egyszerűen "önfelmentés", hanem mondjuk legyen ez: „Lelki felmentőbíróság” vagy „Önigazolási spirál”.
A második szerintem sokkal erősebb. Mert ennek a jelenségnek a túltolása bizony nagyon jellemzően nem egy egyszeri esemény, hanem egy komplex folyamat.
Az egyén ezekben a helyzetekben pedig újra és újra ugyanazokat a történeteket meséli önmagának, sőt, ha valaki szembesíti a kényelmetlen valósággal, (pláne, ha többen is erre erősítenek rá, azaz egyetértenek az érintettel szemben valami másban), akkor a történethez újabb elemeket költ az illető (amit a másik vagy a többiek ugye nem láthattak…)
És most jön a csavar.
Leginkább nem azért teszi ezt az ember, hogy hazudjon, hanem hogy együtt tudjon élni önmagával, azaz önmaga tévedéseivel valahogy.
Amikor azonban ezt túltolja, akkor nem vesz észre valami nagyon-nagyon fontosat a törvényszerűségekből.
Mégpedig azt, hogy ugyan az az élménye valós, hogy ez a belső működés csökkenti a saját felelősségének a fájdalmát a történtekben, de közben azt az árat is fizeti öntudatlanul, hogy megakadályozza ezzel a partnere/partnerei számára, a mély kapcsolódás lehetőségét és a helyzet megoldásául szolgáló valódi változást is.
És szerintem itt érdemes behoznom három terület zseniális találkozását!
*⃣ 1., Életstílus vagy lételmélet az egyén benső világában
Az önigazolás gyakran a kisebbrendűségi érzés védelme.
Ha be kellene ismernem, hogy hibáztam... nos akkor sérülne az önértékelésem.
Ezért inkább megmagyarázom. Mindenáron!
-„Igazából nem félek, csak ennek így nincs értelme…”
-„Nem vagyok bántó, de tényleg egyáltalán nem, csak ő túl érzékeny szerintem…”
-„Te ezt félreérted, az a dolog nem is úgy történt, én tudom, hogy hogy volt pontosan..."
-„Nem, nem vagyok ígérgető, aki nem tartja be a szavát, csak te vagy r@ohadtul feszes, és számonkérő…”
-„Én sosem ferdítem el az igazságot…”
…és még sorolhatnánk gazdagon…, de most felsorolás helyett vigyük inkább tovább a gondolatmenetet.
Szóval ezen az első téren (életstílus vagy lételmélet) a magyarázat pillanatnyilag ugyan megnyugtat, de közben konzerválja az életstílust.
*⃣ 2., Perszona (az egyén magára öltött szerepe ebben a működésben)
Az önigazolás az árnyék egyik legkifinomultabb védelme. Az ego nem szereti, ha kiderül róla valami kellemetlen. Ezért történeteket gyárt. Nem tudatosan, hanem azért, hogy fennmaradjon az a kép, amit önmagáról alkotott.
*⃣ 3., Egzisztenciális létezés az egyénben
Itt szerintem még mélyebbre mennék, és azt kérdezném:
Miért olyan nehéz kimondani ezt az egyetlen mondatot? : -"Igen, ebben én is benne voltam."
Mert amint ezt kimondjuk... megjelenik a szabadság.
A szabadság pedig mindig együtt jár a felelősséggel, és ez sokszor ijesztőbb, mint maga a kudarc.
SZÓVAL EZEKBEN A TÚLTOLÁSOKBAN AZ EGYÉN LEGTÖBBSZÖR IGAZÁBÓL NEM MÁSOKNAK HAZUDIK! HANEM ÖNMAGÁNAK!
Mert a ferdítés nem mindig abból áll, amit elmondunk. Néha abból, amit következetesen nem mondunk el vagy erősen tagadunk és ferdítünk.
ÍGY A LEGNAGYOBB HAZUGSÁG EBBEN AZ, HOGY AMIT EL IS HISZEL MAGADRÓL EZÜGYBEN, AZ SZÉPEN LASSAN DE TÖNKRETESZI A KAPCSOLATODAT EGY MÁSIK EMBERREL VAGY KÖZÖSSÉGGEL. ÉS HOGY MIKOR KÖVETKEZIK BE MINDEZ, AZ MÁR A PARTNER VAGY PARTNEREK TÜRELEMZSÁKJÁNAK A KIÜRESEDÉSÉTŐL FÜGG.
Ezért mondjuk ilyenkor azt ezekben a helyzetekben, hogy „úgy érzem kiüresedett a kapcsolatunk”. „Elfogyott a türelmem.”
A brutális felismerés ezekben a túlműködtetésekben az egyén számára pedig ez lehetne: „A legtöbb ember nem azért nem változik meg, mert nem képes rá. Hanem mert túl sok energiát fordít arra, hogy bebizonyítsa: nincs is miért megváltoznia.”
🗣💬PÓZMENTES FOGALOM #003
Önigazolási spirál
(nem hivatalos pszichológiai fogalom)
Az a belső működés, amikor az ember újra és újra olyan történeteket alkot önmagáról, amelyek csökkentik a felelősség fájdalmát, de közben megakadályozzák a valódi változást.
Text: P.Z. © / Pózmentes Pszichózat© ✅
Copyright© / Minden jog fenntartva.© ✅
