ADHD Kikötő

15/07/2026

„Jogom van hozzá." ⚖️
⠀
Egy korábbi posztom alatt valaki megkérdezte egy szkeptikus kommentelőtől, hogy miért van itt egyáltalán. Érkezett a válasz: mert jogom van hozzá.
⠀
Jókor jött az emlékeztető, mert már régóta szerettem volna írni a sajátosan értelmezett digitális szólásszabadságról. A szemlélet, hogy bárhol, bármikor, bármit és bárhogyan jogom van kimondani, egyre elterjedtebb – talán mert egy kitiltásnál több nem forog kockán. Az, hogy másokban milyen nyomot hagy, már nem szempont.
⠀
A szóban forgó hozzászólások stílusa karcos volt, de mivel sokszor találkoztam a jelenséggel – még családi és ismerősi körben is –, engem nem zavart.
⠀
Miért érdemel akkor mégis szót? Mert itt már nemcsak magamért vagyok felelős.
⠀
🧠 Korábban írtam az RSD-ről (Rejection Sensitive Dysphoria) – arról, amikor az elutasításra, kritikára, vagy akár egy vélt visszautasításra az ADHD-s ember idegrendszere aránytalanul intenzív érzelmi választ ad. Online mindez még törékenyebb, mert írásban könnyű úgy fogalmazni, hogy az üzenet végül bántóbbnak hat, mint amilyen szándékkal íródott.
⠀
Amikor valaki egy ADHD-s tünetet vagy megélést megkérdőjelez, azt sok érintett nem egyszerű véleménykülönbségként éli meg, hanem úgy, mintha a saját érzései létjogosultságát vonnák kétségbe. Mivel ilyenkor az idegrendszer nem racionális érvekre reagál, hanem a fenyegetettségre, az adott pillanatban nem működik a vigasztalás: „hagyd, egy tájékozatlan ember, aki nem megérteni akar, csak vitatkozni".
⠀
🫂 A lelki biztonsághoz mindenkinek joga van. Akkor is, ha a külvilág számára túlérzékenynek tűnnek a reakciói. És senkinek nincs joga másokkal bántóan viselkedni egy közösségben – legalábbis itt nem.
⠀
Némi mérlegelés után ezért még időben leszögezem: a lekezelő és arrogáns hozzászólások szerzői a jövőben nem kapnak teret. A nyitott és őszinte érdeklődésnek helye van, a kioktatásnak és a céltalan vitatkozásnak viszont nem. Ugyanez igaz azokra a hozzászólásokra is, amelyek a jelenlegi szakmai konszenzussal élesen szembemenő állításokat terjesztenek, félretájékoztatnak vagy tudományosan alá nem támasztott módszereket népszerűsítenek.
⠀
🚧 Határhúzás, amihez meg nekem van jogom.
⠀
Mert az, hogy az interneten kopogás nélkül bárhová beléphetünk, nem jelenti azt, hogy sáros bakancsban kell betrappolni, majd az asztal tetején táncolva bizonygatni, hogy jogunk van hozzá.
⠀
⚓ Az ADHD Kikötőt nemcsak edukációs céllal hoztam létre, hanem hogy azok is egy empatikus és biztonságos közegben oszthassák meg az érzéseiket, akik máshol ezt nem tehetik meg. És ez a menedék sokkal fontosabb, mint egy tévesen értelmezett szólásszabadság.

14/07/2026

⚓ Valami épül, valami készül a Kikötőben... 😊

Nem, most kivételesen nem egy újabb monstre poszt, hanem egy LEGO világítótorony.

Ha minden jól megy, ez lesz az ADHD Kikötő kabalája. Mert mi más szimbolizálhatná jobban az irányba állást?

Na jó... a minden jól megyhez be kell vésnem a kalendárba az építés folytatását, mert képes vagyok elfelejteni, hogy egyáltalán belekezdtem. 😅

13/07/2026

🧠 Az ADHD-s agy kékhalála
⠀
Megvan a helyzet, amikor a Windows se szó, se beszéd, bedobta a kék képernyőt? Ha nem rémlik, sebaj, semmi jóról nem maradtál le. 😄
⠀
Az ADHD shutdown (mentális lekapcsolás) kicsit olyan, mint régen a Windows volt: a legváratlanabb helyzetekben jött a leállás, és ment a vakarózás, hogy mi lehet a gond.
⠀
Most elsősorban azokhoz szólnék, akik kívülállóként élik át, milyen az ADHD-s lefagyás.
⠀
Nézed a családtagod vagy ismerősöd, és nem érted, mi a csuda baja van. Úgy tűnik, mint aki bedobta a törülközőt: bénultan ül, semmit nem reagál, nem működik együtt, egyszerűen csak figyelmen kívül hagy. Bosszantó, mi?
⠀
Pedig ha tudnád, hogy szegény párának az idegrendszere épp kétségbeesetten menekül egy csendes, sötét szobába.
⠀
Na de mi is történik valójában❓
⠀
Az ADHD-s agynak a végrehajtó funkciók – például a tervezés, a priorizálás, a figyelem és érzelemszabályozás – működtetése gyakran nagyobb erőfeszítést igényel. Ha egyszerre túl sok külső inger éri (zaj, határidők, konfliktusok, elvárások), és ez összecsap a belső nyomással (perfekcionizmus, önkritika, szorongás), az idegrendszer túlterhelődik és túlélő üzemmódba áll át, hogy megvédje magát a további ingerektől.
⠀
Mi idézheti elő?
⠀
📋 Feladat-túlterhelés
Ilyenkor egyszerre túl sok feladat, döntés és elvárás nehezedik az ADHD-s emberre. Kívülről úgy tűnhet, hogy nem akar csinálni semmit, de valójában csak képtelen eldönteni, hogy minek álljon neki.
⠀
🤝 Hogyan támogasd?
• Ne adj még több tennivalót, inkább segíts kiválasztani, hogy melyik feladatra fókuszáljon.
• Ne sürgesd, mert a türelmetlenség tovább növeli a bénultságot.
• Segíts konkretizálni és rendszerezni: a „csináld meg” helyett hasznosabb a „kezdjük azzal, hogy…", utána „folytassuk azzal, hogy…”.
⠀
🔊 Szenzoros túlterhelés
Az ADHD-s idegrendszer érzékenyebben reagálhat a zajokra, fényekre, tömegre vagy más ingerekre. Egy zsúfolt iroda, hangos családi összejövetel vagy bevásárlóközpont könnyen túlterhelheti.
⠀
🤝 Hogyan támogasd?
• Figyeld a jeleket: ha egyre nyugtalanabb, ingerlékenyebb vagy nehezebben figyel, lehet, hogy már túl sok inger éri.
• Ne vedd sértésnek, ha egy kis időre elvonul. Egy rövid séta vagy néhány perc magány sokszor segít elkerülni a teljes bénultságot.
• Csökkentsd az ingereket: halkítsd le a környezetet, ne akarj erőszakosan beszélgetést kezdeni, ne stimuláld.
⠀
❤️ Érzelmi túlterhelés
Az ADHD egyik kevésbé közismert jellemzője az érzelemszabályozás nehézsége. Egy vita, kritika vagy csalódás sokkal intenzívebb érzelmi reakciót válthat ki, mint azt kívülről várnánk.
⠀
🤝 Hogyan támogasd?
• Adj időt. A legtöbb ADHD-s embernek ilyenkor nem újabb érvekre, hanem néhány perc nyugalomra van szüksége.
• Ne próbáld azonnal megoldani a konfliktust. A túlterhelt idegrendszer ilyenkor kevésbé képes higgadtan gondolkodni, ha nem adsz feldolgozási időt, csak rontasz a helyzeten.
• Beszélj nyugodt hangon, minél kevesebb érzelmi töltettel.
• Ha a másiknak bevált valamilyen megnyugtató technika – például légzőgyakorlat, séta vagy egy kis egyedüllét –, hagyd, hogy éljen vele.
⠀
⚓ Amit fontos látni: az ADHD shutdown nem hiszti, nem manipuláció, nem passzív agresszió és nem lustaság, hanem az idegrendszer túlterhelődésére adott automatikus válasz. És innen nincs erőszakkal kirángatás – a türelem, a megértés és a megfelelő támogatás a célravezető ilyenkor, nem pedig a sürgetés és számonkérés.
⠀
Pont, mint a régi Windows: ilyenkor nem az segít, ha dühösen vered a billentyűzetet, hanem ha hagyod, hogy újrainduljon. 😄
⠀
Ha volt már megélésed bármelyik oldalról, nosza, ki vele!

08/07/2026

⏱️ 3 percig tartott megcsinálni…
⠀
…de 3 hónapig tartott nekiállni.
⠀
Ha ADHD-d van, valószínűleg pontosan tudod, miről beszélek. Ha kívülálló vagy, talán értetlenül csóválod a fejed: miért nem lehet egy egyszerű feladatnak nekiállni?
⠀
Hiába csak pár perc
Hiába tudod, hogy muszáj
Hiába tudod, hogyan kell megcsinálni
Hiába tudod, hogy utána megkönnyebbülsz
⠀
Ha nincs benne élmény, a feladat-paralízis az utolsó határidőig fogva tartja az ADHD-s agyat. 🧠
⠀
Kérdezhetnéd: nincs erre megoldás?
⠀
Az a tapasztalatom, hogy nincsen igazán. Tény, hogy stimuláns gyógyszert nem próbáltam, de talán már kiderült a korábbi bejegyzéseimből, hogy én inkább naturálban nyomom. 😄
⠀
Ami viszont segített: elfogadtam és megbékéltem, hogy ez van, így működöm. És úgy vagyok vele, ha eddig sikerült befejezni, ezután is fog. Ha a határidő előtt 1 perccel, akkor annyival.
⠀
Szerintem többet hoz a konyhára, ha sikerül tudatosítani, hogy ez nem lustaság, és felesleges a neurotipikus álmot kergetni. A szorongás és a szégyenérzet sokkal nagyobb teher, mint maga a halogatás. Müller Coelho most biztos mondana valami szépet az önelfogadásról. Én csak itt hagyok egy szívecskét. ❤️
⠀
A másik fajta feladat-paralízis, amikor annyira hosszú és bonyolult valami, hogy nem látni, mikor és hogyan lesz vége, az agy pedig teljesen túlterhelődik a „nemtudomhogyanálljakneki” gondolatkörben. És olyankor is beüthet a krach, amikor maga a téma egyébként vonzó az agynak.
⠀
Így jártam az első diplomamunkámmal, ami hiába állt közel a szívemhez, a tényleges munka nagyját a határidő előtti utolsó pillanatban végeztem. Egy nagy nyűglődés volt az egész.
⠀
De a másodiknál már fordult a kocka. Bevetettem az AI-t, ami két dologban segített:
⠀
☑️ látható keretet adott
☑️ azonnali sikerélményt biztosított
⠀
És ezt nem úgy kell érteni, hogy megírta helyettem a véglegest. A mesterséges intelligencia sokkal inkább egy sorvezető volt a végrehajtó funkcióimnak, mintsem szövegíró.
⠀
Először megkértem, csináljon egy tartalomjegyzéket, amit aztán javítgattam, bővítettem, megmetszettem. A lényeg, hogy lett egy váza annak, amit fel kellett tölteni anyaggal. Aztán a fejezetekre kaptam egy nyers masszát, amiből már meg tudtam formálni a magam gondolatait, mert láttam magam előtt a terjedelmet és a koncepciót.
⠀
Néha nem maga a feladat bénít meg, hanem az, hogy nem látjuk a struktúrát és a következő lépéseket. De ha sikerül láthatóvá tenni egy kisebb szakaszt, már nem úgy tűnik, mintha egy lendülettel kellene végigjárni a Kéktúra 1100 kilométerét. 🥾

05/07/2026

Az írással sokáig ambivalens volt a kapcsolatom.
⠀
Kezdetben pocsék helyesírást produkáltam, de a sok gyakorlás és olvasás meghozta az eredményét. Középiskolában már dicséretet kaptam, milyen választékosan fejezem ki magam – megszórva egy kis kritikával, hogy amúgy semmi értelme a szövevényes mondataimnak. 😅
⠀
Érdekes, sosem tudhatjuk, milyen emlékek ragadnak meg, és milyen mondatokat őrizgetünk majd romlott befőttként évtizedekig. Most már nem fáj, mert tudom, hogy a kacifántos, túlburjánzó mondataim néha tényleg nehezen követhetők. Sőt, talán magam is türelmetlenül hallgatnám a másik oldalon.
⠀
Ma már segít az AI, a legkedvesebb lektorom, aki időben szól: húzzuk meg a szöveget, hogy tényleg el is olvassák. A hangnem, a stílus marad, a hossz elvész. Így múlik el a világ – és a figyelem – dicsősége.
⠀
Szeretek írni, játszani a szavakkal. Az írás safe space: van idő átgondolni, újrafogalmazni – aztán még ötször szerkeszteni suttyomban. 🙈 Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha másként is megjelennék.
⠀
Aztán belegondoltam: Jézusom, hogyan lennék képes rövid TikTok-videókban átadni az üzeneteimet? Ahol nem lenne elég csak a gondolatokat érthetően összeállítani, de még a hajamra, a háttérre és a hangminőségre is figyelni kellene, mert bármelyikbe bele lehet állni.
⠀
Persze érzem, hogy ebben van egy adag RSD (elutasítási érzékenység) is, ezért is (el)kerülgettem ezt eddig. De a kérdés végül: kell-e, megéri-e kilépni a komfortzónából? Hát most éppen ezen vacillálok, hogy meglépjem-e.

30/06/2026

A napok hosszúak, az évek rövidek​
​​⠀
Az életem nem csak az ADHD-ról szól. Talán ezért követtek, de nekem is vannak hétköznapi pillanataim, amelyek sokkal többet tesznek ki a mindennapokból, mint a diagnózis körüli cécó.
​​⠀
​Amikor Tücsök megszületett, rajtunk is átment az úthenger. Kialvatlanság. Fáradtság. Türelmetlenség. És az örök kérdés: mikor lesz már ennek vége? ​Pedig utólag visszagondolva igazán könnyű dolgunk volt.
​​⠀
​Egy nap belibbent a védőnőnk. A mai napig nem tudom, honnan pottyant közénk, de azt mondta:
​​- ​Anyácska, Apácska… annyira gyorsan felnőnek. Élvezzék ki, amíg lehet.
​​⠀​​
​Nem akartuk elhinni. Akkor még ott szuszmákolt rajtunk a kis bogár, aztán egy idő után már nem fért el a mellkason. Később már csak felvettük, feldobtuk, ölelgettük.
​​⠀
​Ma már ez is egyre ritkább. Vajon mikor lesz ennek is vége...
​​⠀
​Ahogy Andrew Bernard mondta az Office-ban: Bárcsak tudhatnánk, hogy éppen a régi szép időkben élünk, még mielőtt véget érnének.
​​⠀
​De ki tudja... talán folyamatosan a régi szép időkben élünk.

https://www.facebook.com/share/r/18tDYr8osM/

30/06/2026

Vallom, hogy a LEGO® az egyik legzseniálisabb dolog, amit valaha kitaláltak. 🧱 Az első készleteim már lassan 40 évesek, és megkopott fénnyel ugyan, de ma is ugyanúgy használhatóak, mint amikor gyerekként mohón feltéptem a zacskójukat.
⠀
Az első hiperfókusz emlékem is ehhez kapcsolható, amikor a Süsü, a sárkány kazettát végtelenre állítva naphosszat építettem, és álmodoztam, és újraépítettem, és belemerültem... Amikor a kis Ábelt úgy kellett kirángatni ebédelni, és a lebbencsleves mellé is vitte magával gyönyörködni az órákig eszkábált kocka kisautót.
⠀
Felnőttként nem csak azért imádom, mert végtelenül kreatív játék, hanem mert elképesztő lehetőséget ad akár egyéni, akár csoportos foglalkozásokban. Ez az egyik kedvenc eszközöm, mert egyszerre idézi fel a saját gyerekkoromat, és hozza ki észrevétlenül mindenkiből az ösztönös alkotó energiát.
⠀
Fantasztikus látni, amikor kiborítom az építőelemeket az asztalra, és egy szempillantás alatt mindenki felszabadul, elkezd turkálni, kutatni a kupacban. 😊 Még azok is, akik előtte azt mondták:
⠀
– „Én nem is tudok építeni.”
⠀
Aztán amikor a hirtelen gyermekké váló felnőttek megkapják a feladatot, olyan mélyen belemerülnek, hogy alig tudják letenni az építőkockákat. Pedig hol van még a java!
⠀
Mert itt nem is az építés a lényeg, hanem az a felismerés, ami közben megszületik.
⠀
A játékból önismeret lesz, a modellekből szimbólumok, a folyamatból rálátás. Az építményeken keresztül olyan gondolatok és megértések születnek, amelyeket sokszor nehéz lenne pusztán szavakkal megfogalmazni.
⠀
Hát ezért csodálatos eszköz.
⠀
Ha te is úgy érzed, lenne mit megépítened, a módszert kipróbálhatod az ADHD Kikötőben. Játékos alkotás és önreflexió – nem csak ADHD-val élőknek! 🧠

Kikötő Play™ – Önismereti Coaching LEGO® elemekkel Gárdonyban | ADHD Kikötő. 90 perces facilitálás játékos módon – Székesfehérvár és Budapest közelében

27/06/2026

Aranysárga állapotú
⠀
Ez egy színházterápiás alkalommal jött ki, mint esszencia. Van már majdnem két éve, de azóta is hordozom magammal az üzenetet.
⠀
Aztán egyszer szembejött velem ez a fülhallgató. Arany is, sárga is. Megvettem, mert megtetszett.
⠀
Nem szoktam ilyet – mindig utánanézek alaposan, ha tartós használati cikket veszek, és néha hetekig rágom a dolgot. Pedig nem volt egy hatalmas összeg, és tulajdonképpen időszerű volt a régit lecserélni.
⠀
Nem szeretek rosszul járni. Tudni akarom, jól választottam-e, és érezni akarom, hogy jól döntöttem. Az ADHD-s agy gyakran keresi a tökéletest, és könnyen belecsúszik az elemzés végtelen spiráljába. (És közben lecsúszik az akciós árról az elhúzódó dilemma miatt. 😄)
⠀
Erről a fülhallgatóról viszont gyakorlatilag semmit nem tudtam meg előre, mert annyira új volt.
⠀
Mégis megvettem. Örültem, és azóta is örülök.
⠀
Néha nem kell túlgondolni. Azóta is aranysárga vagyok, amikor berakom. Mert arra emlékeztet: megengedhetem magamnak, hogy bízzak a saját érzéseimben és vágyaimban.

26/06/2026

📊 Habkönnyű villámstatisztika az ADHD-ról
⠀
Elterjedt nézet, hogy az ADHD-sok nehezen tartanak ki a hosszú, monoton feladatok mellett. Kár lenne tagadni, hogy ennek van valóságalapja. 😅
⠀
A 60 kérdéses teszt beizzítása előtt emiatt kaptam is pár szkeptikus megjegyzést: "Ez túl hosszú. Kinek van türelme végigcsinálni?"
⠀
Nos, közel 1500 indítás alapján elmondható, hogy a tesztet elkezdők 80%-a eljut a végéig – átlagosan kicsivel több, mint 7 perc alatt. Szintén beszédes, hogy akik elértek félútig, gyakorlatilag kivétel nélkül be is fejezték.
⠀
Bevallom, kicsit én is meglepődtem a magas arányon.
⠀
Persze a kitöltők nem mindegyike érintett – kb. 40%-uk csak elhanyagolható jeleket mutatott –, de ettől még szerintem egy dolog jól látszik: ha valami igazán érdekel minket, akkor nagyon is tudunk rá figyelni. 😉
⠀
És ez az egyik legfontosabb kihívás: minél több olyan dolgot beépíteni a mindennapokba, amelyek természetesen fenntartják a figyelmünket.

19/06/2026

Csoszi-csoszi Jasper

A nyári időszak egyik legbosszantóbb velejárója - az állandó és megfékezhetetlen izzadáson túl természetesen - a csoszogás.

Megjelennek a papucsés emberek, és csoszognak.

Nem csak az idősek, akiknek nehezebb a lépés. Nem. Tömegével az életerős fiatalok, középkorúak, férfiak, nők. Csak mennek végig a boltban, és lelkesen csoszognak.

Emeld már meg a lábaaad!

Borzalmasan érzékeny vagyok bizonyos hangokra. A csoszogásra, a csámcsogásra, a zacskózörgésre, sokmindenre. Aki nincs megáldva ilyen szenzorossággal, annak sokszor nehéz megérteni, hogy mennyire zavaróak tudnak lenni ezek a zajok.

Kívülről nézve csak egy mindennapi zörej, belülről meg olyan, mintha valaki egy életlen reszelővel kapargatná az idegrendszeremet.

Mi a tanulság?

Nincs tanulság.

Ahol lehet, bepattintom a zajszűrős fülest. Ahol meg nem lehet, oda inkább igyekszem ritkábban menni (pedig de szeretek a Lidl-ben vadászni cuccokat). 😄