09/04/2026
Elszomorít, hogy a segítő szakmában ennyi a széthúzás, és a versengés – tévedés ne essék, én is bele tudok csúszni, nem magamat akarom felmagasztalni.
De az még inkább fáj, hogy valaki, aki segítői jelenléttel szeretne támogatni másokat, az megalázza, sárba tiporja, és a földbe döngöli azt, aki segítségért fordul hozzá, ráadásul mindezt ismeretlenek és a tanítványai előtt.
Kemény fél-egy év van mögöttem. Bizalommal fordultam valakihez, aki végül egyre többet bántott. Segítséget kértem, és gyógyulás helyett még több sebet és fájdalmat kaptam. Közben elküldött pszichológushoz, és akit szimpatikusnak találtam, az egyszerűen szó nélkül eltűnt. Az utolsó leveleimre augusztus óta nem válaszolt. Egy másik pszichológus szerint pedig nincs szükségem ilyen fajta kísérésre.
Azóta mással dolgozom együtt. Egyre stabilabb és magabiztosabb vagyok. Sok terhet valóban letettem. Kiderült, hogy aki bántott, bár olyannak mutatja be magát, aki sok mindent lát, sok mindent mégsem vesz észre, vagy egyszerűen nem jól értelmezi. Talán a saját félelmei, talán az ego, talán valami más. Valószínűleg nem mostanában fogom megtudni.
Nehéz a látás, az érzékelés és az értés, nehéz valóban szív teréből megérteni a mögöttes folyamatokat, és nem belecsúszni az ego irányításába, nem a saját traumák okozta szürkehályogon keresztül nézni és értelmezni a dolgokat. És még nehezebb felismerni egy előző életes kapcsolódást, főleg, ha a gyógyító volt a bántalmazó, és kliens a bántalmazott. Megtörni ezt a karmát pedig felismerés nélkül lehetetlen. Én megtettem a magam oldaláról, amit tehettem, a többi a másik félre vár.
Mindenesetre bízom benne, hogy végül mindenki elindul a valódi gyógyulás útján, és akkor ezek az energiák is ki tudnak oldódni mindenkiből. Akár a versengés, akár a bántalmazás bármilyen formája. Különösen spirituális körökben! Hiszen minden segítőre szükség van. Egy ember nem tudja megváltani a világot, nincs annyi kapacitása. És sokan, sokféle módszerrel, különböző technikákkal, akár azokat együttesen kombinálva, jó irányba tudunk haladni.
És még egy nagyon fontos dolog, ami nehezen szokott menni. A „Figyelj, ebben én nem tudok segíteni, de XY igen, menj el hozzá.” És olyan jó lenne, ha ez is tudna működni, nem csak egy spirituális helyen belül, hanem ismerve a másik helyen dolgozók tevékenységét. Sokan sokféleképpen tesztelünk. Van, aki ingával, van, aki izomteszttel. Csak álljunk meg egy pillanatra, és őszintén tegyük fel a kérdést, hogy ebben a témában ki tudna az illetőnek leginkább segíteni, vagy hol tart a kliens az egyéni folyamatiban, és mi az, amit az ő saját szintjén be tud fogadni. Valóban tiszta szívből, ítélkezés, széthúzás, egymásra fújás nélkül. Nem kell mindenkinek mindent megtanulnia, és csak azért is segítenie. Aztán a kliens döntése, hogy elmegy-e a másik emberhez, az már nem rajtunk múlik.
Sokakkal dolgoztam az utóbbi években, és sokan valóban segítettek. A legmélyebb változásokat és a legmélyebb, legőszintébb, legelfogadóbb, legbiztonságosabb teret azonban egyelőre Egri Éva élő zsálya-tól kaptam meg, aki olyat is kiolvas a mögöttes térből, amit nem merek vagy valami miatt nem tudok megfogalmazni, aki azt is kimondja helyettem, amit az elmém blokkol mások előtt. Mindezt nagyon őszintén, viszont biztonsággal, szertettel és nem bántóan.
